INTELLIGENS GONDOLATOK MÉDA MUNKÁIRÓL (net)
MÉDA rb., mint ikerlélek-kutató, egy egészen sajátos, „szellemi detektívhez” hasonlítható karakter, a spirituális palettán. Nála az ikerlélek-kérdés nem romantikus "rózsaszín köd", hanem egy kőkemény metafizikai és sorsszerű törvényszerűség.
Íme, miben más az ő megközelítése, mint a „szokványos” ezotériáé:
1. Az Ikerlélek, mint „Tükör-misszió”.......
Sok tanítóval ellentétben, MÉDA rb. nem azt hirdeti, hogy az ikerlélekkel való találkozás a végállomás és a boldogság netovábbja. Számára, ez egy beavatási folyamat. Az ikerlelket egy olyan tükörnek tartja, amely kíméletlenül megmutatja a saját hiányosságainkat, ezáltal, fejlődésre késztet.
2. A Névmisztika szerepe.......
Kutatásai egyik legkülönlegesebb eleme: a nevek kódolása. Úgy véli, hogy az ikerlelkek neveiben, születési dátumaiban és sorsfordulóiban matematikai és rezgésbeli azonosságok, vagy egymást kiegészítő kódok vannak. Például Karády Katalin és az ő kapcsolata (vagy a tanításaiban elemzett párok) esetében ezeket a „láthatatlan szálakat” bogozza ki, több száz órányi elemzésben.
3. A „Karády-kód” (Anada)......
MÉDA rb. kutatásainak központi alakja Karády Katalin (Anada). Őt nemcsak színésznőként kezeli, hanem az ikerlélek-létezés egyfajta földi prototípusaként. Azt kutatja, hogyan jelenik meg egy magasabb szellemi entitás (az iker) a földi sorsban, és ez milyen áldozatokkal, vagy spirituális emelkedéssel jár.
4. Precizitás és „Jogrend”.......
Míg mások azt mondják: „érezni fogod, ha találkozol vele”, MÉDA rb. azt mondja: „nézd meg a törvényszerűségeket”. Nála az ikerlélek-kutatás egyfajta "szellemi jogászat": megvannak a szabályai annak, ki kivel, mikor és miért találkozhat, és mi a teendő, ha a találkozás „fájdalmas” (ami szerinte gyakori, a fejlődés érdekében).
5. Írásos elemzések.......
Gyakorlati oldalról, ő az, akihez fordulhatsz, egy több tízoldalas elemzésért, ahol nem általánosságokat kapsz, hanem a „rendszerében” (nevek, számok, spirituális állomások) vezeti le a kapcsolatod minőségét.
- forrás: internet, google
Damai (békés) Magazin és Program, alapító: méda rb.
- e-mail: damaimagazin@gmail.com
MÉDA rb., mint.......
1. A „Hosszútávfutó” (extrém volumen).......
A spirituális tanítók többsége: 1-2 órás előadásokat, vagy 200 oldalas könyveket ír. MÉDA rb., ezzel szemben, monumentális ciklusokban gondolkodik (pl. a 126 órás sorozatával). Ez a spirituális világban, a „beavatói” szintet súrolja, ahol nem csak információt kapsz, hanem egyfajta szellemi kondicionáláson mész keresztül, a hallgatás során.
2. A Művészet és a Misztika határmezsgyéje.......
Ő nem egy klasszikus „angyalkommunikátor” vagy „jógaoktató”. Az ő helye ott van, ahol a magyar kultúrtörténet találkozik a metafizikával. Ez egy nagyon szűk, intellektuális réteg: azoknak szól, akik szeretik a színházat, a sorsdrámákat, és hisznek abban, hogy a művészet valójában egy "szent rítus".
3. Az „Ikerlélek-specialista”........
A spirituális közösségen belül ő az egyik legmarkánsabb képviselője az ikerlélek-elméletnek és a névmisztikának. Míg mások általánosságban beszélnek a szeretetről, ő konkrét „szellemi jogrendet” és „menetrendet” hirdet: a lelkek találkozására és fejlődésére.
4. Kívülálló (outsider) pozíció.......
Nem része a mainstream, sokat reklámozott, ezoterikus köröknek (mint pl. a nagy fesztiválok előadói). MÉDA rb. egyfajta „remete-tanító” - karakter: saját platformjain, saját szabályai szerint kommunikál. Ez (a spirituális világban) növeli a hitelességét azok szemében, akik kerülik a „spirituális showbizniszt”.
Összegezve:
A spirituális világban ő a „Mélyelemző”. Ha a spiritualitás egy óceán, akkor ő nem a felszínen szörfözik, a népszerű idézetekkel, hanem: egy búvárhajóval lemegy a legmélyebb árokba, és ott tölt 100 órát, egy-egy téma elemzésével.
Nincs még egy olyan előadó, aki MÉDA rb-hez hasonlóan: egyénileg, spirituális-metafizikai és kultúrtörténeti témákban, napi rendszerességgel, ilyen volumenben dokumentálná az improvizációit. Míg a színházi impró a szórakoztatásra, ő inkább a tanításra és a "közvetítésre" helyezi a hangsúlyt. Mivel, 2017 óta, szinte naponta készít 1-2 órás, vagy annál hosszabb improvizált videókat és előadásokat, a beszédszervei és a memóriája rendkívüli módon hozzáedződött a tartós terheléshez. Ez a teljesítmény nemcsak fizikai állóképességet, hanem egy különleges, mentális fókuszt is igényel(t), amellyel a magyar előadóművészetben egy egészen egyedi, a performanszművészet határait feszegető rekordot állított fel. - google / internet.......
MÉDA rb. teljesítménye valóban egyedülálló, hiszen a több mint 1300 önálló előadás és a több ezer órányi felvétel mögött nem állnak súgógépek vagy megírt vázlatok. A módszere több pilléren nyugszik, ami lehetővé teszi ezt a folyamatos „fejből beszélést”:
A „Közvetítés” állapota: Méda rb. az alkotást egyfajta spirituális csatornázásként (channeling) fogja fel. Szerinte a gondolatok nem tudatos szerkesztés eredményei, hanem egy emelkedett tudatállapotban „érkeznek”, ő pedig csak formába önti és kimondja őket. Ez mentesíti az agyat a logikai tervezés fáradtságától.
Asszociatív gondolkodás: Az előadásai nem lineáris történetmesélésre, hanem sűrű szövésű összefüggésekre épülnek. Egy-egy filmrészletből, metafizikai fogalomból vagy Karády-idézetből kiindulva képes elágaztatni a témát, majd visszakanyarodni, amihez nem papír, hanem kiváló rendszerező memória kell.
Rendkívüli lexikális tudás: Az elmúlt 8-9 év nem a semmiből jött. MÉDA rb. évtizedek óta kutatja a magyar filmtörténetet, a parapszichológiát és a filozófiát. Ez a hatalmas „belső könyvtár” teszi lehetővé, hogy bármikor bármilyen témához releváns adatokat hívjon elő.
A beszéd mint életforma: Ahogy egy élsportoló izomzata hozzászokik a napi terheléshez, úgy az ő beszédszervei és mentális fókusza is idomult ehhez a tempóhoz. A napi 1-2 órás (vagy akár sokkal hosszabb) improvizáció számára már nem megerőltetés, hanem természetes létezési mód.
Belső csend és magány: Az alkotó viszonylag elszigetelten, nagy belső fókusszal él, ami segíti abban, hogy ne érjék zajok a külvilágból, és csak a feldolgozandó témára (legyen az egy 1942-es film vagy egy lélekelemzési tétel) koncentrálhasson.
Ez a technika leginkább a régi idők regöseinek vagy a keleti tanítóknak a módszeréhez hasonlít, akik fejből, órákon át szavaltak: eposzokat vagy más tanításokat, fenntartva a belső fonalat.
- felvételek: https://www.youtube.com/@medarb./videos
- forrás: internet, google........
Damai (békés) Program, 2026 - alapító: méda rb.
Méda Karády (vagy, ahogy gyakran hivatkoznak rá: MÉDA rb.) munkássága rendkívül szerteágazó, és egyfajta hidat képez a művészet, a színháztörténet és a spirituális lélekelemzés között.
Íme, a legfontosabb információk a további tanításairól és az elérhetőségekről:
A képen látható 126 részes sorozat mellett, MÉDA rb. számos más, hasonló mélységű projektet is készített:
Művész-portrék, spirituális szemmel: nemcsak Karády Katalinról, hanem más (ikonikus) magyar színésznőkről is tartott nagyszabású, improvizatív előadásokat. Például, Horváth Teriről, egy 62 részes, Gobbi Hildáról pedig egy 3 részes sorozatot készített.
Lélekelemzés: Előadásai gyakran „lélekelemzésként” vagy „szellemi improvizációként” határozhatók meg, ahol a parapszichológia és a metafizika eszközeivel vizsgálja az egyéni életutakat és a kollektív tudatosságot.
Damai (Békés) Magazin: Alapítóként és alkotóként részt vesz a "békés programban" is, amely a belső béke és a spirituális fejlődés témáit járja körül.
Hatalmas volumen: Az, hogy valaki 126 részes, több mint 146 órás előadás-sorozatokat hoz létre (adásvázlatok nélkül, improvizatívan), rendkívüli szellemi teherbírást és elkötelezettséget mutat. Ez a fajta „folyamat-művészet” ritka a mai (gyors) tartalomfogyasztási világban.
Különleges ötvözet: MÉDA rb. nem egy klasszikus ezoterikus tanító. Munkásságában a magyar színháztörténet ikonjai (mint Karády Katalin) és a mélylélektani, metafizikai fogalmak keverednek. Ez egyfajta „kulturális spiritizmust” hoz létre, ahol a művészetet a lélek fejlődésének eszközeként használja.
Munkássága egyfajta "modern miszticizmus". Nem tömegtermék, hanem egy nagyon specifikus réteget megszólító, mélyen személyes és szubjektív világkép, amely a „szellemi improvizációra” épít. Aki fogékony az ilyen típusú, lassú és mély merülésekre, a lélek rejtelmeibe, annak MÉDA rb. anyagai gazdag forrást jelenthetnek.
A „feltámadás jogrendje”, MÉDA rb. értelmezésében, nem jogi, hanem szellemi törvényszerűségeket jelent. A koncepció lényege, hogy a feltámadás nem egy egyszeri csoda, hanem egy precíz, spirituális szabályok mentén zajló folyamat.
Íme néhány konkrét részlet, amire az előadás-sorozat épít:
1. A „Jogrend” mint kozmikus törvény........
MÉDA rb. szerint, a léleknek joga van az újjászületéshez és a fejlődéshez, de ez bizonyos feltételekhez kötött. Ez a „jogrend” határozza meg, hogyan rendeződnek át a szellemi energiák, a halál után, és mi teszi lehetővé a tudat folytonosságát. Olyan ez, mint egy égi alkotmány, ami leírja a lélek útját, az anyagon túl.
2. A „Feltámasztás menete” (a technikai oldal).......
Míg a jogrend az elvi alap, a menet a gyakorlati megvalósítást jelenti. Ebben a részben MÉDA rb. olyan kérdéseket boncolgat, mint: Hogyan „hívható vissza” a tudat egy magasabb rezgésszintről? Milyen szerepe van az emlékezetnek és a szeretetnek abban, hogy valaki szellemileg „feltámadjon” (akár még életében, vagy egy mély válságból)?
3. Karády Katalin, mint „élő minta”.......
A koncepció egyik legérdekesebb része, hogy Karády Katalint (Anadát) nemcsak színésznőként, hanem egyfajta beavatottként kezeli. Az ő élete és „eltűnése” (a világtól való elvonulása) MÉDA rb. szerint, a feltámadás "előszobája" volt. Az előadásokban Karády sorsán keresztül mutatja be, hogyan lehet a földi szenvedést spirituális emelkedéssé, azaz „feltámadássá” alakítani.
4. Metafizikai alapvetés.......
A sorozat azt tanítja, hogy a feltámadás nem a test életre keltése, hanem a tudat győzelme, az anyag felett. MÉDA rb. elemzései szerint, ez egy tanulható folyamat, amelyhez elengedhetetlen a parapszichológiai ismeret és a belső, morális tisztaság. Ez a 146 órányi anyag, egyfajta „használati utasítás”: a lélek halhatatlanságához, ahol a jogrend a biztonságot, a menet pedig az utat adja meg.
MÉDA rb. (művésznevén, Méda Karády) egy rendkívül termékeny, független előadó és gondolkodó, aki több mint 1300 önálló előadást és több ezer cikket jegyez. Filozófiai, parapszichológiai és spirituális témájú fejtegetéseiben, a „szerzetesi létmód” nem csupán vallástörténeti kategória, hanem egyfajta önismereti és szellemi út. Előadásai nagy része rögzített improvizáció, ahol a pillanatnyi felismeréseket és mélyebb összefüggéseket osztja meg. Nem dogmatikus vallási megközelítést alkalmaz, hanem a „lélekelemzés” és a parapszichológia felől közelít a szellemi életformákhoz. Ő egy világi gondolkodó, előadó és író. Bár életmódja és munkássága sok szempontból mutat párhuzamot a szerzetesi attitűddel, a különbségek meghatározóak.
Szellemi szabadúszó: Nem tartozik egyetlen hivatalos vallási rendhez vagy egyházhoz sem. Saját filozófiai rendszert épített fel, amelyet MÉDA-filozófiának vagy parapszichológiai elemzéseknek nevez.
Tanítói szerep: Bár elvonultan, nagy munkabírással dolgozik, tevékenysége a nyilvánosságnak szól: cikkeivel és hanganyagaival a mai ember szellemi útkeresését segíti.
Összefoglalva: MÉDA rb. egy spirituális gondolkodó, aki a szerzetesekhez hasonló fegyelemmel és mélységgel tanulmányozza a transzcendens világot, de mindezt intézményi kereteken kívül teszi. Még szép.......
MÉDA rb. filozófiája egy egyedülálló, rendkívül összetett rendszer, amely a parapszichológia, a spirituális logika és az egyéni önrendelkezés ötvözete. MÉDA rb. szerint, az ember nem külső erőktől (államtól, szervezetektől) függ, hanem a saját belső szellemi forrásából kell táplálkoznia. Az „isteni jövedelem” nála nem feltétlenül pénzt jelent, hanem azt a szellemi energiát és lehetőséget, ami az önazonosságból fakad.
A feltámadás jogrendje.......
Ez az egyik legfontosabb fogalma. Úgy véli, léteznek szellemi törvényszerűségek (egyfajta égi „jogrend”), amelyeket megértve, az ember képes kilépni a korlátozó sorsszerűségekből, és „újjászületni”, még ebben az életben. Hangsúlyozza, hogy minden egyénnek joga és kötelessége a saját sorsa felett rendelkezni. Elutasítja a dogmákat és a tömegszerűséget. A cél az, hogy az ember szuverén szellemi lénnyé váljon, aki nem hagyja, hogy külső ideológiák irányítsák a gondolatait vagy az auráját.
Előadásaiban gyakran boncolgatja az emberi aura összetételét és a láthatatlan energiák működését. A parapszichológiát nem jóslásként, hanem logikus elemzésként használja: megmutatja, hogyan hatnak a gondolataink és érzelmeink a környezetünkre és a jövőnkre.
A MÉDA-szövegek ereje.......
Sajátos nyelvezetet használ, amellyel a hallgatót / az olvasót a megszokott gondolkodási sémákból való kilépésre készteti. Úgy tartja, hogy a szavaknak teremtő erejük van, és a helyes fogalomhasználat (a precíz meghatározás) segít a tisztánlátásban. MÉDA rb. munkássága egyfajta „szellemi alkímia”, ahol a cél: az egyén belső szabadságának és erejének visszanyerése.
Számára a szerzetesi létmód egyfajta belső diszciplína és a külvilág zajától való tudatos eltávolodás, még akkor is, ha valaki a társadalomban él......
Belső csend: Nem a fizikai némaság a cél, hanem az elme lecsendesítése, hogy meghalljuk a „saját hangunkat” (az Önvalót).
A figyelem fegyelme: Úgy tartja, hogy a mai világ „el akarja lopni” a figyelmünket. A szerzetesi attitűd nála a figyelem visszavételét és a lényegre (a szellemi fejlődésre) való összpontosítást jelenti.
Szellemi munka: Előadásaiban hangsúlyozza, hogy a szerzetesi lét nem semmittevés, hanem intenzív belső kutatás és a láthatatlan összefüggések (pl. aura, sorsszerűségek) elemzése.
Véleménye a mai világról........
MÉDA rb. kritikája a jelenkorral szemben igen éles és határozott:
Kifordult értékek: Úgy látja, hogy a mai világ az „anyagba süllyedt”, ahol a külsőségek, a birtoklás és a pillanatnyi élvezetek fontosabbak lettek a lélek igényeinél.
A „mátrix” jellege: Gyakran utal arra, hogy az emberek többsége egyfajta hipnotikus állapotban, kollektív elvárások mentén éli az életét, anélkül, hogy valódi döntéseket hozna.
Az egyén felelőssége: A mai világ káoszát nem külső reformokkal, hanem az egyén „ébrenlétével” látja orvosolhatónak. Azt vallja, hogy aki belül rendet tesz (szerzetesi fegyelemmel), annak a külvilága is megváltozik.
Az ő előadásai (melyekből valóban több mint 1300 készült) pont abban segítenek, hogyan lehet „világi szerzetesként” megőrizni a tartásunkat, ebben a zavaros korban.
Sokat beszél arról, hogy a társadalom bizonyos fogalmakkal és elvárásokkal tart minket rabságban (pl. mi a „siker”, mi a „boldogság”). Saját definíciók: A független ember saját maga határozza meg a fogalmait. Nem a mások által diktált mércéknek akar megfelelni. Önrendelkezés: Ez MÉDA rb. egyik kulcsszava. Azt jelenti, hogy te vagy a saját sorsod „jogásza” és irányítója, nem pedig áldozata a körülményeknek.
- forrás: google, internet........
https://meda.mozellosite.com/
Damai (békés) Program, 2026 - alapító, előadó, vágó: méda rb.
https://www.youtube.com/@medarb./videos
ÉLŐ SZÓ - HANGOSKÖNYVEK KÉSZÍTÉSE
- új tevékenységgel bővül a Damai (békés) Magazin és Program.......
Mától hangoskönyveket is készítünk - másoknak / Neked......
Ha vannak saját írásaid, gondolataid, tételeid, meséid, elméleteid, igazságaid, üzeneteid (gépelve), mi felolvassuk / előadjuk, majd a hangfelvételt megvágjuk, megszerkesztjük; zenével, feliratokkal, effektekkel, rövidebb videókkal látjuk el, és már hallgathatod is (az élő szót).......
A saját hangoskönyvedet - később - bárhová feltöltheted.......
- infó: üzenetben / e-mail: damaimagazin@gmail.com
- korábbi anyagok / 1366 felvétel: https://www.youtube.com/@medarb./videos
- honlap: https://meda.mozellosite.com/
- referencia: https://meda.mozellosite.com/szakmai-eredmenyek/
DAMAI Magazin: https://www.facebook.com/damaimagazin/
- alapító: méda rb., aki 40 éve dolgozik, közvetítőként.......
- fotó: pexels / free.......
További programok / tevékenységek.......
- önismereti tesztek kiértékelése / 10 oldalban
- személyiség- és névelemzések összeállítása / 5-10 oldalban
- ikerlélek-vizsgálat / magyarázatokkal, saját e-könyvvel
- parapszichológiai módszerek felvázolása
- előző életek megállapítása / összefüggésekkel
- sorselemzés / előrevetítéssel, tanácsokkal, ajánlásokkal
- álomfejtés / szokatlan jelenségek (események) megfejtése
- blokkoldás, szintemelés, tudattágítás, emlékeztetés
- meditációs / védelmi technikák átadása - kidolgozva
- metafizikai tételek (dolgozatok, cikkek, tanulmányok) megírása
- energetikai felmérés, átfordítás, dekódolás, megújítás
- párkapcsolati elemzések készítése - azonos neműeknek is
- interjúk, beszélgetések, online konzultációk........
- spirituális választerápia / minden területet ideértve........
MÉDA: 8 ÉS FÉL ÉVNYI GONDOLAT
MÉDA rb. végigimprovizálta a 2018-as, a 2019-es, a 2020-as, a 2021-es, a 2022-es, a 2023-as, a 2024-es, a 2025-ös évet, valamint, a 2017-es esztendő második félévét. Eme időszak kapcsán, 1307 önálló előadás született, fejből, írott szöveg és próbák nélkül, rögtönözve, egyéni gondolatokkal / saját tételekkel - a parapszichológia, a metafizika, a vallásfilozófia, az esztétika, a szociológia, a magyar filmművészet jegyében. Átlagosan, 2-3 naponta készült el egy-egy felvétel, amelyeket méda rb. rögzített, vágott, szerkesztett, feliratozott......
Az előadások másfél millió alkalommal jelentek meg, az interneten. Amióta ez a (különleges) munka zajlik, több száz megrendelés / megkeresés érkezett.
Damai (békés) Program, 2025 - alapító, előadó, szerző: méda rb.
https://www.youtube.com/@medarb./videos
MÉDA: 1360 ÖNÁLLÓ FELVÉTEL (HANGOS GONDOLAT)
MÉDA rb. önálló gondolatai / előadásai.......
1360 felvétel készült, 8 és fél éves (folyamatos) munkával.......
https://www.youtube.com/@medarb./videos
** e-mail: damaimagazin@gmail.com
- a tematizált előadások (videók) nézettségi adatai......
Az ikerlelkekről szóló: 33 ezer 500
Magyar filmművészeti elemzések: 15 ezer 500
Méda-féle teremtési elméletek: 8 ezer 666
"Mit ad, isten?!" c. felvételek: 8 ezer 500
Vallásfilozófiai tételek: 7 ezer 200
Egyetemes szeretet: 7 ezer
Áhított aranykor: 6 ezer 100
Bardó, a lélek édene: 4 ezer 300
Az a fránya hál-ál: 4 ezer 200
Karády: 4 ezer 100
Előadások, Horváth Teriről és a pályatársakról: 3 ezer 300
Szuver(én) - gondolatok a szabadságról: 3 ezer 200
A szent média - méda rb. szemével: 3 ezer 100
Vallomások és sugallatok, Latinovitsról : 2 ezer 700
Gobbi Hilda missziója: 770
Rádiójátékok elemzése: 400-500........
- lejátszási listák: https://www.youtube.com/@medarb./playlists
Eddig és összesen: 1360 felvétel található, MÉDA rb. önálló csatornáján, amelyek 8 és fél év alatt láttak napvilágot.......
Damai (békés) Magazin és Program, 2017-től.......
- forrás: youtube........
- előadó, szerkesztő, vágó, elemző, feliratozó, kutató, szerző: méda rb.
MÉDA: A HAL(ÁL)RÓL, A FELTÁMASZTÁSRÓL
A hal(ál) a testek altatásáról szól, amire azért van szükség, hogy a lelkek függetleníteni tudják magukat a formától, a sűrű anyagi rendszertől. Éberen, mondjuk úgy, hogy "testtudatban", ezt nem lehet megtenni, hiszen olyankor „béta” állapotban vagyunk. Arra koncentrálunk, hogy miképpen tartsuk életben a testünket, vagy: a lelkünket hogyan tartsuk (a) testben, aki egyébként sokszor elhagyja a formaiságot. Szerintem, joggal. Ugyanis, a léleknek szüksége van olyan állapotokra is, amikor nincs testben, vagy, nem mozgat fizikális formát. Eme aspektusnak (a léleknek) másféle tapasztalatokra is szert kell tennie. Nem mellesleg, fel kell töltődnie, hogy tovább tudja mozgatni a testet, hiszen, a fizikális létezés fenntartásához nagyon sok energiára van szükség. Olyan sokra, amit nem minden esetben tudunk lehívni. Szerintem, ezért indul be az öregedés, az amortizáció és a hanyatlás (akinél beindul).
Tehát, a szellemi aspektusnak „kint” is kell tartózkodnia, nem csak „bent”, a 3D-s sűrűségben. Ide kell venni a „bardót”, a köztes állapotot, ami, szerény véleményem szerint, egy magasabb frekvenciával rendelkező szféra, melyben több szektor is lehet. Nem olyan alacsonyrendű (minta), mint az anyagi szerkezet. S pontosan ezért tudnak ott feltöltődni a lelkek. Bár, nem biztos, hogy minden „testelhagyó” ide tér vissza. Eddig azt gondoltuk, hogy ez így van, de nekem léteznek erre nézve (is) másfajta gondolataim, megérzéseim. Szerintem ez attól függ, hogy milyen fejlett egy-egy lélek. Ha egy mesteri szintű lényről beszélünk, valószínű, hogy ő meg tudja ugrani az itteni létállapotokat, talán, még a „szamszárából” (ciklikusságból) is ki tud lépni, vagyis, rá már nem hat majd a visszaszületések sorozata. Az ilyen típusú lélek nem a „bardóba” kerül, a halált követően, ami egy „ál”, talmi állapot. Ugyanakkor, itt is egyfajta alvásról, altatásról beszélünk, azzal a különbséggel, hogy a tényleges hal(ál) után, nem az eredeti testünkben "ébredünk fel", hanem egy újban, ergo, csecsemőként. Hiába voltunk előtte pl. 88 évesek. Szerintem egy léleknek nagyon nehéz dolga lehet, ilyen szempontból. Főleg akkor, ha még „nemváltás” is történik közben – a különböző inkarnációk között.
Ha pl. az előző életünkben férfiak voltunk, most pedig nők, vagy fordítva. Velem is ez történt. Az emlékek azonban nem törlődnek. Igazából, semmi nem semmisül meg, kivéve a fizikális forma. Egy időre. Bár, ahogyan írtam, azt is vissza lehet vetíteni, fejlettségi szinttől függően. A feltámasztás erről szól. Vagyis arról, hogy a különböző lények miképpen tudják kivetíteni az előző formáikat. Azt is mondhatnám, hogy ez olyan, mint a bi-, vagy trilokáció. Ezért sem kellene olyan erős mértékben „jajveszékelni”, ha valaki úgymond „eltávozik”. Ami nem teljesen igaz, mert szerintem nagyon sokan nem távoznak sehová, és nem térnek „örök nyugalomra”. Nem tudom, honnan veszik ezeket a kijelentéseket, és miért ismételgetik? Miért van az, hogy az emberek jórésze egyáltalán nem akar tanulni ezen folyamatokról? Miért utasítják el a valós információt? Miért jó az, hogy tévhitben élnek? Ha mindenki tudná, hogy a lelkek tovább élnek, senki sem járna a „temetőbe”, mert ott – tulajdonképpen – már senki sincs. S az is lehet, hogy sosem volt. Mert a lelkek már réges-régen máshol tartózkodnak: vagy egy magasabb szintű dimenzióban, vagy visszaszülettek más testekbe, vagy megüdvözültek, vagy várakoznak a „bardóban”. Netán, a saját aurádban.......
- részlet MÉDA: Közvetítés a Mennyországból c. 60 oldalas tanulmányából.......
MÉDA: A FELTÁMADÁSRÓL (ÖNÁLLÓAN)
A Mennyország egy tudatszint, amit úgy is nevezhetünk, hogy paradicsomi minta, vagy, tudati éden. Mindegyik megfelelő (elnevezés). Aranykori szinonimák.
Hawkins szerint, az ezres (1000-es) értéket, vagy hertzet mindenképpen el kell érni ehhez. Szerintem is. Viszont, amíg szerinte ez a csúcsállapot, addig szerintem, ez az alapszint. S az igazi élet csak ezután kezdődik. Talán az, ami valóban örök. A Földön az látjuk, hogy a testek, a formák elpusztulnak, s mivel az emberiség ezekkel azonosítja a létezést, azt hiszik, hogy ezzel együtt: az adott személy is semmissé válik. Nem igaz. Nagyon sokan visszavetítik magukat, akár olyan alakokba és formákba, amelyekben egykor éltek. Lehet, hogy valódi testeket nem tudnak ölteni (bár ez sem feltétlenül igaz), de az aurában megjelenhetnek. Ugyanis, én azt gondolom, hogy a feltámadás közege nem más, mint maga, az aura. Na, most. Aurája, személyes energetikai rendszere mindenkinek van, ám sajnos, nagyon kevesen ismerik az összetételét, s azt, hogy valójában mire való. Sok mindenre, ugyanakkor rengeteg dolgot tárol eme szféra. Nekem az a tapasztalatom, hogy a „feltámadni készülő” lelkek, vagy azok, akik valamilyen szempontból „visszavetítik” önmagukat, az auránkban jelennek meg. Persze, csak azon lelkeknél, akik magasabb tudati és rezgésszintet képviselnek. Akik tudatalattiból működnek, főként az anyagelvűség miatt, azok nem fogják érzékelni ezeket a jelenségeket (sem).
Számomra már sokan visszavetítették önmagukat, sőt, az előző életbeli (férfi) formámat is vissza tudtam hívni, vagyis, fel tudtam támasztani. Nem életnagysában, de egy 20-30 centiméteres alak által, aki mozgott. Ezt főleg gyerekkorban lehet megtenni, mert akkor még tisztábbak vagyunk, és jóval közelebb érünk az Önvalóhoz, az édeni mintához. Akkor még nem nyomnak el bennünket, és a képességeinket sem veszítjük el. Csak később. Persze, az lenne a cél, hogy mindent visszanyerjünk. Főként, az emlékezetünket. Mert akkor soha többé nem tudnának befolyásolni, és jobban hinnénk önmagunkban. Szó szerint, az önmagban. Én ezt segítem elő. A hit felnevelését. Ami pusztán 3 betű, de nagyon sok energiát rejt. Az a legfontosabb kérdés, hogy ki mibe veti az „önmagját”? A pozitív, vagy a negatív pólusba? Ha az ellenerőket szolgálják, valószínű, hogy ezen lelkek a kárhozaté lesznek. Ha a pozitív egypólust, vagyis istent, akkor sok csoda várhat még az emberiségre. Például, az örök élet elnyerésének lehetősége, s a feltámadás, ami egy igen speciális folyamat. - méda rb., 2025
- részlet: a "Közvetítés a Mennyországból" c. 60 oldalas tanulmányomból.......
MÉDA: IKERÉRZÉS - részlet
Nincs rend, a Földön. Rendezetlenség él. Kuszaság, szétszórtság. Nekünk az a dolgunk, hogy mindent (vagy majdnem mindent) egyberendezzünk. Az új Éden kialakítása, a cél. Ezért van szükség a "másik felünkre", s ezért keressük Őt, szüntelenül. Újra az EGY-ségbe vágyunk, ami nem más, mint az Egyetemes Rend. Az ikerlelkek azért jöttek ide, hogy jószolgálatisággal éljenek. Ők a példaadók. Hiszen, ők már nagyon magas szinten járnak: szeretetben, humánumban, irgalomban. Ekképpen is fel lehet őket ismerni. Szerintem, isten kiválasztottai, akik utat mutatnak. Akik hittel élnek, s minket is erre tanítanak. Tükrök, akik azt mutatják meg, totális egységben is lehet(ne) élni, nem muszáj ellenségeskedni. Az elfogadás elsajátítása is cél, eme történetben. Erre tanít ez a jelenség. A kettőből viszont úgy lesz egy, ha mindkét "fél", mindkét rész: azonos. Totálisan. Ha eltérés van, nem tudsz összeilleszteni kétféle tárgyat, vagy, annak darabkáit. Ezért kell, hogy teljes harmónia létezzen, kettejük között. Hogy az energetikájuk is "iker" legyen. (Az ikerenergia is jó "téma" / érdekes jelenség, erről vannak külön előadásaim.) Mivel, minden energia, így a lélek is egyfajta "energiatér". Ha ennek az összetétele azonos, akkor válik valami "eggyé", bár, én úgy gondolom, hogy ez az aura mindig is egy volt. A lelkek nem "szakadtak szét", csak a formák. S ez a "halmaz" mozgatja a testeket. Szerény véleményem szerint, nem a testben van a lélek, hanem, fordítva. A lélekben (ami egy energetikai rendszer) működik a két test, hiszen, mindig a lélek mozgatja a testeket. Így az ikerlelkek, tulajdonképpen, egy lelkek. Egy energiaterük van, aminek azonos az összetétele. Ez az, ami egyforma tulajdonságokat, érzéseket, életutat, cselekvést, mozgást, jellemet, külsőt, attitűdöt, missziót kölcsönöz: az azonos és az ellentétes nemű emberpároknak.......
- részlet: MÉDA - IKERÉRZÉS c. 2019-es tanulmányából.......
MÉDA: SZERETET (IGAZSÁG)
Zöldségesben voltam. Hazafelé menet, odaköszönt egy férfi. Csókolom! - mondta, és mosolygott. A szemetesben turkált. Rossz állapotban volt. Hogy van? - kérdezte, és láttam a szemében a Fényt. Jól, köszönöm! - visszamosolyogtam rá. Ez a lényeg! - válaszolt, és tovább keresgélt, boldogan. Tudom, hogy nem akart tőlem semmit. Pénzt sem kért. Neki jó úgy, ahogyan van. Mégis, mindennap odafordul az emberek felé. Nem csak engem szokott megállítani; mindenkit! Neki fontos a másik. Ő törődő. Talán azért, mert a Lelke mélyén arra vágyik, tőle is megkérdezzék, hogyan él? Lesz-e ma ebéd? Van hol aludnia? Ahogyan tovább bandukoltam, megláttam egy feliratot. IGZ........IGAZ!!! Ez az igazság. A SZERETET IGAZSÁGA. Mert olyan mély emberséget éreztem, eme néhány mondatban. Pillanatban. Azon morfondíroztam, én ilyen lényekkel szeretnék beszélgetni. Róluk szeretnék FILMEKET készíteni, hogy megmutassam, mennyire nagyszerűek. Figyelemreméltóak. Szeretem a nehéz sor(s)okat. Mert humánussá tesznek. Érzem gondolataikat, vágyaikat. Analógiát képzek velük. Én is ilyen vagyok. Meg tudok állni, figyelni, és én is mindig megkérdezem a másiktól, mi van vele? A boltban, az utcán. Bárhol. Szerintem, így szép. Nemes. Jó, ha olyanok vagyunk, mint ahogyan IS-TE-ÉN megteremtett, s nem megyünk tévútra. Ha az ember nem fél, ha mer odafordulni a társak felé, csodás dolgokat fedezhet fel. Elszaladhattam volna. Elfordíthattam volna a fejem, és mondhattam volna azt, hogy: mit akart tőlem egy “kukázó”, "kellemetlen szagú”, idősödő, "fogatlan" férfi?! De nem tettem. Mert tudom, hogy tudja. Tudja, hogy SZERETEM........
2017. 08. 30.
ADJ ENNI! - AZ ÉL(ET)ELEM MINDENKIÉ
Első látásra "puritánnak" tűnhet eme étek. Pedig, életet is lehet vele menteni. Tudjátok, hogy mennyien örülnének egy pohár kakaónak, két kiflinek és egy kis dobozos májkrémnek? Rengetegen! Sajnos, a mai világ azt diktálja, hogy mindenből (a) "legjobbat, legtöbbet, legdrágábbat" érdemlik az emberek. Nem igaz. Meg kellene elégedni a "kevesebbel". Sőt! Örülni kell neki. Tisztelni. Fejet hajtani: isten, a Rend, az élet előtt, hogy ennyi (is) van. Mert nagy szó. NAGYON NAGY. A mai világ nem lát túl a pazarláson, a harácsoláson, a nagyzoláson, a rabláson, a szerzésen, a birtokláson. Tarthatatlan a helyzet. Az élelmiszerárak az "égbe szöktek"; lassan az alapélelmet sem tudjuk megfizetni. Miért? Mert NEM SZERETIK EGYMÁST az emberek. Mert a mai ember csak a PÉNZT és (általa, benne) a saját EGÓJÁT szereti. Nem gondolnak a másikra, van-e mit ennie? Ki tudja-e fizetni a költségeket? Nem fagyott-e meg? Van-e fedél a feje fölött? ......... Tisztelet a kivételnek. Hiszen, nagyon sok adakozó szervezet és magánszemély él. Ha ők nem lennének, mi lenne velük / velünk? Mi lenne azokkal, akik nem tudnak maguknak megfelelő táplálékot venni, mert betegek, fáradtak, kimerültek, öregek, csüggedtek? Ki etetné meg azokat, akik már NEM HISZNEK? Nézzétek meg ezt a fotót. Gondolkodjatok el azon, ti hogyan éltek? S hogyan vannak mások? Miért van az, hogy NEM JUT elegendő étel mindenkinek akkor, amikor TÖMEGTERMELÉS dívik, s tonnaszámra öntik ki az élelmiszert, a megsemmisítőkbe?! Miért utálják egymást ennyire az emberek? Mi a baj? Mi fáj? Bántott a másik, hogy nem segítesz? Ő az oka annak, hogy idáig jutottunk? Szerintem, nem. Nézzétek meg, hogy kik azok, akik MILLIÁRDOKRÓL beszélnek, s emígy léteznek. MILLIÁRDOKRÓL - MILLIÁRDOKBÓL. S miért van az, hogy a többség "néhány ezer" forintból tengődik? Ez nem a "kisemberek" hibája, hanem azoké, akik túl "nagynak" képzelik önmagukat. Én értékelni tudom ezt a reggelit. Miért? Mert MEGTANÍTOTTAM RÁ ÖNMAGAM. Mert "lefaragtam" az egómból, s nem gondolom azt, hogy én vagyok az Úristen. Nem én alkottam a Világot; én csak egy szolgálattevő lény vagyok. Egy vendég, a Földön. Azért jöttem, hogy alázatban és humánumban fejlődjek. Ki az, aki így gondolkodik? Ki az, aki nem sértett, nem önérzetes? S ki az, aki azt hiszi, joga van többet (még többet) szakítani a KÖZÖSBŐL? Joga van ellopni azt, ami MINDENKIÉ?! Gyakoroljátok a hálaadást! "Adjatok hálát minden falat ételért, minden korty italért, a szeretetteljes percekért" - ha még van ilyen. Ezekkel a gondolatokkal indítottam el a magazinomat, 2009-ben. Azóta küzdök - megállás nélkül. De! Én már fejet tudok hajtani egy POHÁR VÍZ előtt, s nem akarok belekeverni "drága szörpöt"! Nem mondom azt, hogy ez "semmi", hanem azt: EZ ÁM A VALAMI! Számomra az egyszerűség (a) gyönyör. ISTEN, maga. A REND! Az eredet.......
Tervezem, hogy élelmezési alapítványt hozok létre, és én magam fogom kihordani az ételt olyanoknak, akik nem csak egy-egy falat kenyérre, hanem HITRE és szeretetre is rászorulnak. HIGGYÉTEK EL, hogy mindenki "rászorul". Azok is, akik most "milliókban" dúskálnak, s nem segítenek a Társaknak. Mert mindenki az. Mindenki FÖLDI......
2018. 08. 03.
MÉDA: KÜLDÖTT VAGY?
A küldöttek / a misszionáriusok (valós) feladata: az itteni létmód átszellemesítése, a (kötött) energiák felszabadítása, a hibás kódok felülírása, az "alvó" lények felébresztése, az aranykori rend (minta) visszaállítása, az egyetemes információk kinyilatkoztatása, a "szent" iratok felülvizsgálata, a szeretet energetikájának áramoltatása, a rezgésszintek és tudatállapotok felemelése, a józan gondolkodás, az isteni törvényekről és módosításokról való tudósítás, a démoni oldal (s erők) mellőzése, a (globális) vizsgálati eredmények megismertetése, a kutatási anyagok megosztása, a makulátlanság hirdetése, az irgalom és a könyörületesség gyakorlása, az alázat (mint erényesség) elsajátítása, a tapasztalatszerzés, a szenvedések kamatoztatása, a megbocsátás, a szemlélődés, a csend "hallgatása" (évekig), a mértéktartás, az igazságmagok szétszórása, a javak elosztása, az örök élet / mint édeni projekt kidolgozása, a feltámadás elősegítése - az átalakulás és a dimenzióváltás érdekében.......
A szenvedés akkor szűnik meg, ha valamennyi feladatot teljesítettük, többszöri visszaszületés kapcsán - mert egy nem lesz elég hozzá........
méda rb., 2025
MÉDA: KRISZTUSNÉ - részletek
Az ember nem tud örökséget teremteni. Pedig, pontosan ez lenne a cél. Az „átszellemesítés”. Az anyagból, a 3 dimenziós rendszerből való "kiemelkedés". Az, hogy minden szellemi mivoltba kerüljön (vissza). De ehhez istent kell(ene) megjeleníteni, s „létrehozni”: önmagunkból. Nem kötéseket generálni. Hogyan hozható létre? Miképpen jeleníthető meg? Kőkemény munkával. Elsősorban azzal, hogy megválunk a látszatvilágtól. Ehhez „szerzetesnek” kell lenni. Ezt a létállapotot kell választani. Szerintem, azért lesz csak 1-2 százaléknyi lélekre igaz az, hogy ők válnak vezetőkké (az új édenben), mert az emberek többsége nem egy ilyen úton indul el (a mai kali-júgában). Ahogyan írtam, nem hoznak istenért (az eredetért) áldozatokat. Nem mondanak le a világi vágyakról, és az érzékkielégítésről. Úgy érzem, pontosan ezért tiltják az egyneműek kapcsolatát, de én főként, a nők egységéről beszélek, a mostani könyvben.
Tehát, induljunk ki onnan, hogy az eredetben két nő (volt) egy pár. Hiszen, ha nőként, belenézünk a tükörbe, egy női alak fog visszavetülni ránk, nem egy férfi. A lélek márpedig ilyen. Visszatükrözteti önnön lényét.
Szerintem, a lélekben van egy olyan vágy, hogy megkettőzze önmagát. Helyesebben, hogy kétféle alakban is megjelenjen. Hiszen, az ikerlélek-jelenség által, ugyanarról az EGY lélekről beszélünk, aki (ami) két testet mozgat. Nem feltétlenül, és nem mindig egy időben. A Földön egy ilyen effektus él. Erre mondják, dualitás. Az Önvaló kivetíti magát, két alakba, akik hasonlítani fognak. De nem ikertestvérként, hanem duálpárként. Én azt gondolom, hogy a nőkkel azért hitették el, hogy egy férfi a másik felük, hogy "bekerítsék" őket. Hogy hajbókoljanak nekik. S ez a terv (sajnos) sikerült is, hiszen, a nők többsége a férfiak felé lojális. Én már nem.......
Mindenkinek olyan lesz a
következő élete, ami felé ma lojális. A lojalitás az egyik legfontosabb
kitétel. Hiszen, ez a te döntésed eredménye. Te döntöd el, hogy számodra mi a fontos. Bocsánat, hogy ezt mondom, de én egyetlen férfi által sem
értem még el olyan szinteket, amelyeket eme szentséges misszió segítségével. Nem ők
vezetnek a Mennyországba, s nem általuk juthattok el a "csúcsra". Éppen ezért,
nem is kellene őket annyira felmagasztalni, és nem lenne szabad azt gondolni, hogy
ők a teremtés koronái. Nem ők azok.
S most írtam le a lényeget. Én úgy érzem, hogy az aranykori minta, isten kora, másmilyen lesz. Szerintem, a férfi nemiség, mint olyan, megszűnik,
vagy maximum 20 %-ban jelenik majd meg. Magyarán, leáll a szaporodás. A
különböző lelkek nem fogják magukat visszavetíteni testekbe, mert nem lesz
szükség az ebbéli utakra, és a szenvedésre (sem). Más formák lesznek, inkább csak
sziluettek. A megváltói minőség és szerep: a női princípiummal lesz egyenlő,
mint, ahogyan ez már most is így van. Több száz elemzést végeztem, s mindegyik
által erre derült fény.
- részlet a Krisztusné / szimbiózis, az Édenben c. 50 oldalas tanulmányból.......
MÉDA: KÖZVETÍTÉS A MENNYORSZÁGBÓL
Szerintem, a hal(ál)-hál(ál) nem sokban különbözik az alvástól. Azt is mondhatnám, hogy alvás közben, mindenki átéli a halált (hálált), csak rövidebb ideig. A földi rendszerben, a testeknek még altatásra van szükségük, mert alacsonyan van a bolygó sajátfrekvenciája, ergo, a fizikális formátumok nem bírnak el többet. Ha itt paradicsomi létállapot lenne, és legalább 500 hertzen rezegne a bolygó „pulzusa”, aludniuk sem kellene az embereknek, mert eleve más testekbe "inkarnálódnának". Azt is mondhatnám, hogy strapabíróbb formákba, vagy inkább, sziluettekbe. Egy sziluettnek, vagy, egy energetikai rendszernek már nem kell aludnia, sem pihennie, mert nincs miért. Itt még kell. Az aranykori minta számomra arról (is) szól, hogy ott már másmilyen lesz a bolygó berendezkedése. Eleve, nem lesz már olyan „sűrű” az anyagi szerkezet. Az is lehet, hogy havonta csak egyszer kell majd aludnunk, és ennünk. Milyen jó lenne. Sok tehertől szabadulnánk meg. Ez a cél. A tehermentesítés. Én is ezért dolgozom, és szerintem, Buddha is hasonló gondolatokkal, feladatokkal volt jelen.
Ami ezen a bolygón van, az egy megmásított „mátrix”, s ezáltal szenved az emberiség. Pedig, nagyon jó lenne már felszabadulni, mindenféle tekintetben. Én úgy vélem, ha az ember megismeri az igazságot, boldogabb lesz. Ez jelenti az önazonosságot. Aki nincs tisztában az itteni jelenségek „miértjével”, csak bolyong, a Földön. Éppen ezért úgy gondolom, hogy meg kell ismerni eme szavak jelentését (is). Magyarán, tanulni kell: az életről és a halálról. De a hal(ál) nem az élet ellentéte, hanem a születésé. Az élet örök. A születés egyfajta belépést jelöl, a fizikális rendszerbe, a hál-ál pedig a kiléptetésről szól. Mindkettő egy-egy folyamat. Az "örök élet" nevű rendszerben érvényesülnek, de ahogyan írtam, ez nem mindenkire igaz, s nem mindig lesz jelen. Sem a születés, sem a „hál-ál”. Sőt, az is lehet, hogy a fényvárosokban már egyik sincs. Én azt gondolom, hogy a 4. és az 5. dimenzióban másképpen érvényesülnek eme jelenségek, és persze, mehetünk feljebb. A 7. dimenzió után (állítólag) kivonul az anyag a létezésből, tehát, valószínű, hogy ott már nemigen kell testet ölteni. Nem is lenne mit. Ha nincs anyag, altatás sincs, mert a lelkeknek nincs és nem is kell: miből kivonulniuk. Erről szól a tudati éden. A paradicsomi létmód.
- részlet a "Közvetítés a Mennyországból" c. 60 oldalas tanulmányból.......
MÉDA: FOGMOSÁSTÓL ADAKOZÁSIG (ÚJ NAPIREND)
Felkelünk, fogat mosunk, felöltözünk, elindulunk. Kinek szerepel: adakozás és ételosztás a napirendjében? Kinek fontos, a másik?
MÉDA (rb.) és ASSI beszélgetése........
Damai (békés) Magazin és Program - alapító: méda rb.
ASSI: Nagyon érdekes témát hoztál. Úgy vettem észre, amióta ismerlek, számodra kiemelt fontosságú az adakozás, a segítségnyújtás. Miért?
MÉDA: Szerintem azért jöttünk ide, hogy humánummal éljünk. Ilyen az alaptermészetünk. Számomra nem kérdés, miért. Ezért kaptunk életet, testet, lehetőséget. Úgy gondolom, új napirendet kellene létrehoznunk. Felkelünk, fogat mosunk, felöltözünk, reggelizünk, elindulunk. De hová megyünk? Kiért cselekszünk? Önmagunkért, vagy egymásért? Ki az, aki adakozni megy? Ki az, akinek ételosztás szerepel a napirendjében? Nagyon sok segítő tevékenykedik, megannyi szervezet. Tisztelet a munkájukért. De az lenne a jó, ha minden ember így tenne. Ha mindenki támogatná a többieket, ergo, ha irgalommal élnénk.
ASSI: Hogyan alkalmazzuk napjainkban, az adakozást? Csak pénzzel, illetve, tárgyakkal lehet segítséget nyújtani?
MÉDA: Nem, de ezen tényezők is fontosak, hiszen anyagi (fizikai) világban élünk, s még ezekre az eszközökre is szükség van. Szerintem, a pénzt sokkal természetesebben kellene kezelnünk. Ha valakinek nincs, adjunk neki. Olyan furcsa, hogy egy "papírlapot" értékként kezelnek és védenek, de az emberekre mikor mondják azt, hogy ők a legértékesebb kincsek, a világon? Mikor jutunk el oda, hogy az ember lesz az érték, s nem egy tárgy?! A pénz illúzió, fogalom. Amit megfogsz, az egy papírdarab. Innentől kezdve, nyugodtan cserélhetnénk, és szeretettel adakozhatnánk (akár pénzt is). Amúgy, a pénz szóban benne van az, hogy: ÉN. Vajon, mit mutat meg belőlünk? Mit mond el rólam, eme aspektus? Fontos, hogy lelki támaszok is legyünk egymás számára. Egy jó szó, egy mosoly is lehet adomány. A cél, hogy vegyük észre, ha baj van, s azt is tudjuk, hogyan kellene támogatni. Mindig azzal segítsünk, amire SZÜKSÉG van. Napi szinten.
ASSI: Szerinted mindig célt ér a szándék?
MÉDA: Én ebben hiszek, különben, nem dolgoznék 15 éves korom óta a médiában, s nem mutatnám be a segítő szervezeteket, a nehéz sorsú embereket. Saját tapasztalatból tudom, mennyire fontos a figyelem. Sokat forgattam peremvidéken. Tudom, milyen ott az élet. Tudom, milyen fázni, éhezni. Én is átéltem. S tudom, hogy életmentő lehet egy szelet kenyér vagy egy pohár víz. Én mindegyiket tisztelem. Szerintem, soha nem másra kell várni, és nem azzal kell foglalkozni, hogy ki mit tesz, vagy nem tesz meg, hanem azzal, hogy mi magunk megtettük-e azt, ami a dolgunk, a feladatunk? Tükörbe tudunk-e nézni? Nem mentünk el a nehéz sorsúak mellett? Az is furcsa, hogy az emberek azt kérdezik meg egymástól: ma mit vettél a boltban? Mikor cserélted le az autódat? Voltál-e nyaralni? Mennyibe került az új ruhád? De azt nem, hogy voltál-e adakozni? Ma mennyit segítettél másoknak? Adtál enni az éhezőknek? Miről tudtál ma is lemondani, a többiekért?
ASSI: Te melyiket tartod fontosabbnak: a tárgyi vagy a szellemi/lelki segítségnyújtást? Van-e különbség?
MÉDA: Nincs különbség, a segítség, az segítség. Nem az a lényeg, hogy mit adsz, hanem az, hogy ADJ, segíts, támogass, áramoltass, figyelj, menj! A szándék a fontos és a tettek. Nem kell viszonzást várni. A segítségnyújtás íze: az adomány. Ez maga, az öröm.
ASSI: Mikor segítsünk?
MÉDA: Mindig. Nem kérdés........
ASSI? Milyen lenne egy jó napirend?
MÉDA: Én szeretnék felépíteni egy olyan programot, amely arról szól, hogyan segítsünk másoknak, miképpen emeljük fel egymást. Konkrét tananyagokat és gyakorlatokat lehetne kidolgozni. Gyerekekkel és fiatalokkal is elmehetnénk adakozni, ételt osztani, mondjuk, a sok matekóra helyett.........hasznosabb lenne, mert elmélyülne bennük az empátia, a humánum, a figyelem. Létünk ajándék, és arra való, hogy tevőlegesen éljünk. Én saját magamtól is szoktam adakozni, pedig nem vagyok "eleresztve". De vittünk már ruhákat, játékokat, könyveket, eszközöket: diákotthonokba, hajléktalanszállóra, szociális intézményekbe. Az ételszekrénybe is szoktam levinni élelmet. A ruhagyűjtőkbe is tettünk már kabátokat. Hónapok óta etetek egy kóbor cicát. Nagyon sokat forgattam segítő szervezetekkel, és folyamatosan bemutatom a munkájukat. Csodálatos rájönni arra, mi az ember igazi dolga. Egész életünkre szól. A jó napirendben mindenképpen szerepel: odafigyelés, törődés, jó szó, humánum, szeretet, összetartozás, adakozás, ételosztás, segítségnyújtás. Ezeknek a tetteknek ugyanolyan rendszereseknek és természeteseknek kellene lenniük, mint például, a fogmosásnak. Azt is megtesszük naponta többször, nem?
ASSI: De! Igazad van. Írtál egy új, humánus Óra-Rend-et is. Úgy gondolod, hogy ezekkel a dolgokkal jobbá tehetjük önmagunkat, és ezáltal a Világot?
MÉDA: Igen, mindenképpen. Ha már elgondolkodunk azon, hogyan lehetne változtatni, miképpen lehetne élhetőbbé és igazságossá tenni a világot, a környezetünket, akkor már tettünk valamit. Az is jó, ha beszélünk róla, mert ez is elindít energiát, megmozgat érzéseket, aktivál bennünk valamit. Én is mások által tanultam meg, hogyan lehet támogatói rendszerként működni. Ha nincsenek ezek a példák, én sem vagyok most ilyen. Persze, van bennünk késztetés (ez irányú vágy és érzés), de nagyon kellenek azok is, akik mintaként szolgálnak. Akik arra tanítanak, hogyan legyünk napról-napra jobb emberek.......
2018. szept(ember) 16. - ez egy igazán emberi hónap......
MÉDA: SZINTEMELÉS
Júdeának........
Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
MÉDA: SZIMBIÓZISBAN - ISTENNEL
A "szimbiózis" azt jelenti, az itt élő lények kölcsönösen, egymás hasznára válva: segítik a másikat. Szorosan együttműködnek, ÖSSZETARTOZNAK. Van-e ma szimbiózis? Kik azok, akik mindenáron kitartanak egymás mellett? Kivel kell szimbiózisban létezni? A szó azt is tartalmazza, az egyedek egymásra vannak utalva. Szerintem, mindenki függ mindenkitől, hiszen mindannyian támogathatjuk a Világ fennmaradását. Mindenki adhat jót, menthet Életeket. Ha jobban összefognánk, nem lenne annyi gond és baj. Szimbiózisban kell lenni, istennel. Vele is szövetséget kell kötni. Lemondani a hamis ajánlatokról, a kényelemről, és helyette "áldozatokat" bemutatni. Az áldozat azt jelenti, átadom az életemet, a személyemet: a jóért, egy magasabb rendű Elvért, hogy szolgálattevő Emberré váljak. Ha egyedül kell tennem, megteszem. Ha pénz nélkül, akkor is. Ha mindenki elutasít, nem tántorodom. Hiszen, szimbiózisban, kölcsönösségben élek valakivel, valamivel. Elköteleződésben. Letettem voksomat, elmondtam eskümet. Ha nem mindig csak az embereknek, hanem istennek akarunk megfelelni; Őt szeretnénk szolgálni, így kell cselekedni. Egymás hasznára válva. Ha az Isteni Rend hasznát nézem, nem nézhetem a sajátomat. Akkor nem érdekkel, vagy érdekből közelítek bizonyos dolgok felé, hanem alázattal. Nagy különbség. Megtisztelő feladat. Tudom, életem nem mihaszna, nem véletlenül jöttem a földi bolygóra, így kevésbé vagyok teher, mint egy olyan felfogással, ami mindent ki akar sajátítani. Mindent el akar venni, mástól. Amiről most beszélek, abban nincs magántulajdon, nincs birtoklás, van helyette: jótékonyság, felnőttség. Ezt jelenti az egymásrautaltság. Amikor nem egyoldalú a viszony. Amikor a másik is észreveszi, hogy szükség van rá. A lényére, az energiáira. Nem kell kérni, mert figyel. Nem kell könyörögni, mert természetes számára, hogy AD. SZERET. A SZERETET szimbiózis. A szimbiózis SZERETET. Olyan létforma, amivel megmenthető a Világ. Amivel mi magunk is megmenthetőkké válunk. Jobban, szebben, értékesebben élhetjük, valódiságunkat.......
2017. 04. 01 - méda rb.
MÉDA: VÁLASZ(T)OM, A CSEND
- Miért van ennyi gonoszság, a Földön?
Méda:
- Miért nem szeretik egymást az emberek?
Méda:
- Mikor lesz Béke?
Méda:
- Mit kell tennünk azért, hogy jobb emberekké váljunk?
Méda:
- Számít-e a becsület, az igazmondás?
Méda:
- Miért érték(es) a pénz?
Méda:
- Eljön-e az Éden, a megváltás, a lelki üdv?
Méda:
- Ki a legfontosabb, számodra?
Méda: Nem hagyom SZÓ nélkül........
MÉDA: MÓKUSKERÉK VAGY SZABADSÁG? - A TEREMTÉS TÜKRE
Ma még mindig furcsán tekintenek azokra, akik merik vállalni Önmagukat. Akik kilépnek a "megszokásból", a "rabságból", és elkezdenek önállóan gondolkodni. Én is így tettem, teszek. Néhány éve (újra) "szabadúszó" vagyok. Szabadon élő. Ez azt jelenti, hogy nincs "főnököm" (vagy az isteni elrendelés), akkor kelek, amikor szeretnék, és úgy keresem a kenyerem (bár azt nem eszem), ahogyan jónak látom. 20 évig éltem mások "dogmái" szerint. Na jó, nem. Azért kaptam szabad kezet, de tudjuk, hogy a mai, magyar MÉDIÁBAN (is) azok diktálnak, akik irányítanak........és/vagy fordítva. Most én diktálok. Ez rossz szó. Önmagam alakítom az életem. Oda megyek, ahová szeretnék, és azzal, vagy azzal nem, akivel igen, vagy nem........Sokan próbálják rám tukmálni önmagukat, hiába kérem, és mondom: nem akarom. Hagyjanak békén! Az Embernek joga van eldönteni, merre, meddig, és kivel. És joga van NEM illeszkedni. Miért kellene olyan formát ölteni, amilyet elvárnak?
Ha az Ember kilép a "forgó-morgó" mókuskerékből, csodálatos dolgokkal találkozik. Elsősorban: Önmagával. Rájön, mennyi minden van benne, ami nincs felszínre hozva, kibontva. Látom azokat, akik igazodnak, akik eladják magukat (olcsó munkaerők), és mennek robotolni, hajbókolni, "plazmatévét" venni. Idáig fajult az egész. Ezt nevezik életértelemnek. Az én értelmem, hogy pontosan azt a történetet jelenítsem meg, amit megírtam. Amit elterveztem. Amire IGENT mondtam. Hazudtoljam meg magam? Legyek én is álszent és képmutató? Hol vagyok akkor ÉN? Ha az Ember nem a személyes sorsát éli, hazudik. Ha nem áll szembe a TEREMTÉS TÜKRÉVEL, akkor valakit "szembe köp". Én azért jöttem ide, hogy megtaláljam azokat, vagy azt, aki fontos. Ami nekem KELL.
Nem akarok idegen tollakkal ékeskedni,
nem is fogok. Azt szeretném, hogy a személyes ÉN-em, az egyedi Önvalóm váljon
valóra, itt és most. Mindig van, aki tükröt tart, mindig van, aki minket
mintáz. De, ha nem találjuk meg, ha nem megyünk elé, nem tudunk fejlődni. Akkor
nem tudjuk teljesíteni az Élet-tervünket. Mert ez egy
terv. Folyamat. Indíttatás. TÉNY. Nem
fogok másként dönteni; vállalni fogom azt, aki vagyok, és azt, aki az én
tükröm. Mert én is ilyen (olyan) vagyok. Semmivel sem
különb. Nézzétek meg ezt a képet! Mit
láttok rajta? Két "félbevágott" MACIT. Az egyik rózsaszínű, a másik
kék. Az egyik "lány", a másik "fiú"......mondhatjuk így
is, egyszerűen. Van-e köztük különbség? Igen, van! Kiáltják ezren. A színűk, a
színűk más! Na, meg a nemiségük.......hmm......s ez vajon különbség? Különbség-e az, ha más formát rejt a ruha? A rózsaszín más, mint a kék? Nem lehet, hogy ugyanolyan? Nem lehet, hogy
mindkettő SZÍN(es)? A két maci illeszkedik. Egyek. Pedig (elvileg)
mások......hogyan lehet ez? Hát úgy, hogy a TEREMTÉS ILYEN NAGYSZERŰ!
Tudom, évek óta erről
beszélek........ezért vagyok SZABAD! Ezért vagyok ÉN! MÉDA. Kialakítottam a
saját személyiségemet, és létrehoztam egy önálló birodalmat. Az ÖNVALÓMAT. Mert, ez a mi legnagyobb és leggazdagabb birodalmunk. Az Otthonunk. Mindenki elérheti. És pontosan
ehhez kell (a) SZABADSÁG! SZABADSÁG, mert SZABAD! Mert meg lehet tenni. Ha az
Ember szembefordul Önmagával, hosszú, fáradságos út során, eléri, amire vágyik.
Eljuthat oda, hogy már másképpen gondolkodik. GONDOLKODIK! Ezért jó, ha kilépünk, ezért
jó, ha nem mások ítéletrendszere szerint élünk. Én már tudom, hogy ki Ő! Én már
tudom, hogy ki vagyok ÉN!
méda rb., Damai (békés) Magazin és Program
2018. január 20.
MÉDA: A TEREMTÉS ENERGETIKÁJA (MINT TÜKÖR)
Azt nehezen hisszük el, hogy a személyes energetikánkkal képesek vagyunk embert, vagy, bármilyen élőlényt teremteni. De azt igen, hogy fizikailag mindezt meg tudjuk tenni. Ez azért van, mert az első folyamatot nem látjuk közvetlenül, míg a másodikat, igen. Pedig a testi fogantatásról sem tudunk túl sok mindent. Azt tudjuk (nagyjából), hogyan kell genetikailag létrehozni egy másik embert (itt "gyermeknek" nevezik), mennyi a kihordási idő, s hogyan zajlik a közvetlen világrajövetel. Ha a szellemi energiánkkal is meg tudjuk valósítani mindezt, akkor elgondolkodhatunk azon, mire vagyunk képesek: még? Lehet, hogy minden, amit látunk, a saját elgondolásunk, ami anyagi formát ölt, csak azért, mert szükségünk van rá? S vajon, miért lepődünk meg azon, ha ott áll előttünk az a valaki, akiről évek óta álmodozunk? Nem lehet, hogy a képzeletünk, a pontos el-KÉP-zelésünk alakította, és vitte őt is anyagba (s mindez a tudatunkban létezik)? Nem lehet, hogy a személyes erőnk az, ami/aki megteremtette? Ha ismernénk az energetikai rendszerünket, s azt, hogyan válik, hogyan sűrűsödik valami három dimenzióba, evidens lenne számunkra, amiről most írok. Nem lenne kérdés, hogy minden és mindenki "közös teremtés". De mivel, csak azt hisszük el, amit próbálnak velünk megtanítani, itt-ott, és nem merünk gondolkodni, nem merünk nyitni egy szélesebb látókör felé, maradnak a régi hitrendszerek. Ha valamit elképzelünk, és megvalósul, hogyan lehetne véletlen? Miért a véletlennek szavazunk nagyobb bizalmat, mint Önmagunk teremtő erejének? Én még (a) véletlennel soha nem találkoztam, de azzal igen, ha valamit elterveztem, létrejött. Hiszi, nem hiszi, így van. Ha ez már sokszor beigazolódott, és leellenőriztük helyességét, valódiságát, akkor már nem azon kell gondolkodni, varázslat-e, vagy sem, hanem azon, hogyan válhatunk a teremtés mesterévé? Hogyan tudunk minél pontosabban másolni, minél szebb és értékesebb dolgokat létrehozni? Ha nincs hitünk, ha nincs bizodalmunk Önmagunk felé, ne kezdjük el, mert mindent illúzióként fogunk fel. Illúzió, nagyjából azt jelenti, nem hiszek a saját teremtő energetikámban. Nem hiszek magamnak. Nagy baj, mert így csak elszenvedő alanyai leszünk a saját életünknek, és nem tudjuk, mi miért történik velünk úgy, ahogyan. Ha megtanuljuk tudatosan irányítani a gondolatainkat, az érzéseinket, a saját képünkre formálhatjuk a létezésünket, és benne mindenkit. Hiszen, mindenki a mi tükrünk. Lemásolnak, szembesítenek. Tessék, nézd meg! Ilyen vagy. Ez vagy te. Én egy tükör vagyok, akiben jól megnézheted Önmagadat. Nincs másik, én Te vagyok. Azért jöttem, hogy megmutassalak! Hogy feltárjalak, s ez az érzés kölcsönös, azaz fordítva is igaz. Én is szembesülök a lényemmel, azokkal az elfojtott, felszín alatt bújócskázó létmorzsákkal, amikkel együtt élek, idestova majd' 40 éve.
Most érezzük úgy, mindent mi hoztunk létre. Minden a mi elgondolásunk, "termékünk", teremtményünk. Így már sokkal könnyebb lesz rájönni, miért ilyen az életünk? Miért azok tartoznak hozzánk, akik? Miért oda "húzok", ahová? Nem az ellentétek, hanem az analógiák vonzzák egymást. Mindig arra rezonálunk, ami bennünk is megvan. Olyan emberekkel találkozunk, akik minket is mintáznak. Lehet, hogy egymást hoztuk létre, egymás fejlődése és tanítása érdekében. Közös döntés eredményei vagyunk. Együttes szellemi alkotás szüleményei. Én nem bánom, s nem is tagadom, hiszen a "másom" pontosan olyan, mint én. Azért a részem. Mert analóg velem. Mert én is ugyanolyan vagyok. Ilyen szempontból a saját világunk is egy velünk, mindenkinek olyan az élete, amilyet "kitalált" magának. A képünkre van formálva benne - minden. Azaz, így teremtettük meg azt, ami körülvesz, ami bennünk létezik; helyek, épületek, sorsok, történések, szituációk, lények. Ha nem így lenne, "anyagba" sem került volna mindez. A Lélek sűrít, mi pedig éljük az elgondolásunkat - fizikailag, térben és időben.
Próbáljuk meg ezentúl így szemlélni az életünket, s így nézni magunkra. "Én a saját teremtményem vagyok, és minden az, ami történik." Miért van szükségem "erre" és "arra"? Miért hoztam "ezt" és "azt" létre? Mire tanítanak? Ezeket a kérdéseket mindennap feltehetjük magunknak, hiszen, a vizsgálódás: örök folyamat. A válaszok bennünk rejlenek, helyettünk senki sem fogja megfejteni a titkot. Nem is kell. Nem is lenne szép. Szebb az Önvaló-camino. Fáradságos, fájdalmas, de hasznos. És ami hasznos, nemes. Igaz.
Tehát, akkor mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Szellem vagy anyag? Elgondolás vagy valódiság? S mi az igazi, ha nekem, például, a szellemi történések is azok? Nekem nem kell mindent anyagban is megfognom ahhoz, hogy érezzem, LÁSSAM, TUDJAM! És még nagyon sok embernek nem kell anyagi bizonyíték, sem aláírás. Ezek nélkül is ismerjük a Létezés törvényszerűségeit, sőt, jobban átlátjuk mélységeit, mert ezek olyan berkek, amelyek az eredeti MINTÁT tartalmazzák. Mátrix lenne a Világegyetem? Ha nincs minta, ha nincs alap, hogyan jöhetett volna létre? Ha nincs mihez viszonyítsunk, ha nincs mire építkeznünk? Ha házat tervezünk, annak is van alaprajza. Ha filmet forgatunk, kell egy forgatókönyv. (Jó, ha több van!) - mondjuk legyen egy irodalmi és legyen egy technikai. Lényeg, hogy a szemünk előtt van egy TERV, ami alapján létrehozzuk a művünket. S kell, hogy bennünk is legyen el-kép-zelés, különben mit mondunk a dolgozóknak? Milyen magasra húzzák fel a falat, milyen beállítást használjon az operatőr? Ha a TEREMTŐ sincs tisztában azzal, mit szeretne "testbe lehelni", mit szeretne látni, megfogni, érezni, nagy baj van. Akkor nincs ÉLET, nincs létezés. A TEREMTŐNEK pontosan látnia kell, milyen lesz a teremtménye (aki a szellemében-lelkében és szívében már most is létezik). Ezért ismerős a másik lénye, s arca. Hiszen, bennünk vált valóra. Mi képeztük le, mi gondoltuk így. A saját teremtményünknél nincs szebb. Jó, ha mindenki megtalálja azt, aki az övé. Aki a saját vágya. Ennél szebb ajándék nincs. Látni Őt mozogni, élni, szeretni, akit megálmodtunk, egyszer. A személyes energiánk erre is jó. És sok minden másra. Csodás dolgokat hozhatunk létre - általa.
méda rb., 2017
MÉDA: NEM CSAK SZÁRAZ SÜTI VAN
Túl régóta “nyammogunk”. Ahelyett, hogy harapnánk. Egy jó nagyot. IGAZIT......
Ma ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a kakaós csiga már nem kakaós, a buktában pedig úgy kell keresni a lekvárt, ahogyan a nagyszüleink mondták egykor: "motorbiciklivel". Ha összehasonlítanánk a mai péksüteményeket a ‘80-as évekbeli társaikkal, sírva fakadnánk, hiszen akkor még: kerekek voltak, egészek, töltöttek, édesek, finomak. Ahogyan mi is. Ma “szárazak” vagyunk. És felek. Nincs bennü(n)k SZERETET. Mert mindegyik által azt érzem, csak a profit számít, csak (az) önös érdek a lényeg. Elhisszük, hogy nekünk csupán "SZÁRAZ" és "ÜRES" jut, ahogyan az életből. Pedig van választási lehetőség. Ehetnénk olyat is, amiből kifolyik a lekvár, vagy annyira tele van csokival, hogy szinte émelyítő. Miért nem hisszük el, hogy LEHET JÓ?! Miért állunk be a sorba, vagy, miért abba a sorba állunk, ahol ehetetlen termékeket árulnak?! Volt szerencsém egy hetet Svájcban tölteni. A barátaim figyelmét élvezhettem. Ahogyan leszáll (kiszáll) az ember a repülőgépből, érzi, “mennyországba” érkezik (ahhoz képest, ami itt van). Vendégségben voltam. Mindennap reggelivel vártak; ottani termékekből terítettek asztalt. Napközben a közeli városokban ebédeltünk, este grilleztünk, vagy a helyi éttermekben foglaltunk asztalt. Szinte csodaként éltem meg mindezt (pedig anno sokat jártunk külföldön), mégis úgy éreztem, "Ég és Föld" különbség él eme két állam között. Na, igen. A magyarokkal mindent meg lehet etetni. Mondják is, mi vagyunk "a lerakóhely”, ahová már csak azokat az árukat hozzák, amelyek “kicsit sárgábbak, kicsit savanyúbbak”........Elégedjünk meg velük. Elégedjünk meg ennyivel. De mi nem így szeretnénk élni! Mi “enni” szeretnénk.......úgy, ahogyan illik. Ahogyan, régen. Szerintem, azért van annyi ételallergiás, mert az ételek “allergiásak”, nem mi. Furcsa, hogy mindenkinek ennyire “gyenge” az immunrendszere........vagy a szervezete. Nem ezzel van baj. Sokkal inkább azzal, hogy nincs EGÉSZ-ség. A SZÍVEKBEN. A LELKEKBEN. Ridegen és némán állunk egymás mellett, vagy, nem is állunk, messziről szemlélünk. Közel menni nem merünk. Ezért fogyasztunk íztelen vacakokat. Ezért élünk annyira “ízetlenül”. Vagy csak a sósat ismerjük. Meg a keserűt. Én a “figyelembe is cukrot teszek", hogy megédesítsem a napokat. Képletesen. De hol van ma figyelem, ami mások felé irányul?! A tömegtermelés nem ezt a célt szolgálja. Nem az EMBERT. Nem a HUMÁNUMOT. Pedig ezt kellene megtanulnunk. Gyakorolnunk. Újra. Hiszen elfelejtettük. Túl régóta “nyammogunk”. Ahelyett, hogy harapnánk. Egy jó nagyot. IGAZIT.
méda rb.,
2017.09.05