MÉDA: 1360 ÖNÁLLÓ FELVÉTEL (HANGOS GONDOLAT)
MÉDA rb. önálló gondolatai / előadásai.......
1360 felvétel készült, 8 és fél éves (folyamatos) munkával.......
https://www.youtube.com/@medarb./videos
** e-mail: damaimagazin@gmail.com
- a tematizált előadások (videók) nézettségi adatai......
Az ikerlelkekről szóló: 33 ezer 500
Magyar filmművészeti elemzések: 15 ezer 500
Méda-féle teremtési elméletek: 8 ezer 666
"Mit ad, isten?!" c. felvételek: 8 ezer 500
Vallásfilozófiai tételek: 7 ezer 200
Egyetemes szeretet: 7 ezer
Áhított aranykor: 6 ezer 100
Bardó, a lélek édene: 4 ezer 300
Az a fránya hál-ál: 4 ezer 200
Karády: 4 ezer 100
Előadások, Horváth Teriről és a pályatársakról: 3 ezer 300
Szuver(én) - gondolatok a szabadságról: 3 ezer 200
A szent média - méda rb. szemével: 3 ezer 100
Vallomások és sugallatok, Latinovitsról : 2 ezer 700
Gobbi Hilda missziója: 770
Rádiójátékok elemzése: 400-500........
- lejátszási listák: https://www.youtube.com/@medarb./playlists
Eddig és összesen: 1360 felvétel található, MÉDA rb. önálló csatornáján, amelyek 8 és fél év alatt láttak napvilágot.......
Damai (békés) Magazin és Program, 2017-től.......
- forrás: youtube........
- előadó, szerkesztő, vágó, elemző, feliratozó, kutató, szerző: méda rb.
MÉDA: A HAL(ÁL)RÓL, A FELTÁMASZTÁSRÓL
A hal(ál) a testek altatásáról szól, amire azért van szükség, hogy a lelkek függetleníteni tudják magukat a formától, a sűrű anyagi rendszertől. Éberen, mondjuk úgy, hogy "testtudatban", ezt nem lehet megtenni, hiszen olyankor „béta” állapotban vagyunk. Arra koncentrálunk, hogy miképpen tartsuk életben a testünket, vagy: a lelkünket hogyan tartsuk (a) testben, aki egyébként sokszor elhagyja a formaiságot. Szerintem, joggal. Ugyanis, a léleknek szüksége van olyan állapotokra is, amikor nincs testben, vagy, nem mozgat fizikális formát. Eme aspektusnak (a léleknek) másféle tapasztalatokra is szert kell tennie. Nem mellesleg, fel kell töltődnie, hogy tovább tudja mozgatni a testet, hiszen, a fizikális létezés fenntartásához nagyon sok energiára van szükség. Olyan sokra, amit nem minden esetben tudunk lehívni. Szerintem, ezért indul be az öregedés, az amortizáció és a hanyatlás (akinél beindul).
Tehát, a szellemi aspektusnak „kint” is kell tartózkodnia, nem csak „bent”, a 3D-s sűrűségben. Ide kell venni a „bardót”, a köztes állapotot, ami, szerény véleményem szerint, egy magasabb frekvenciával rendelkező szféra, melyben több szektor is lehet. Nem olyan alacsonyrendű (minta), mint az anyagi szerkezet. S pontosan ezért tudnak ott feltöltődni a lelkek. Bár, nem biztos, hogy minden „testelhagyó” ide tér vissza. Eddig azt gondoltuk, hogy ez így van, de nekem léteznek erre nézve (is) másfajta gondolataim, megérzéseim. Szerintem ez attól függ, hogy milyen fejlett egy-egy lélek. Ha egy mesteri szintű lényről beszélünk, valószínű, hogy ő meg tudja ugrani az itteni létállapotokat, talán, még a „szamszárából” (ciklikusságból) is ki tud lépni, vagyis, rá már nem hat majd a visszaszületések sorozata. Az ilyen típusú lélek nem a „bardóba” kerül, a halált követően, ami egy „ál”, talmi állapot. Ugyanakkor, itt is egyfajta alvásról, altatásról beszélünk, azzal a különbséggel, hogy a tényleges hal(ál) után, nem az eredeti testünkben "ébredünk fel", hanem egy újban, ergo, csecsemőként. Hiába voltunk előtte pl. 88 évesek. Szerintem egy léleknek nagyon nehéz dolga lehet, ilyen szempontból. Főleg akkor, ha még „nemváltás” is történik közben – a különböző inkarnációk között.
Ha pl. az előző életünkben férfiak voltunk, most pedig nők, vagy fordítva. Velem is ez történt. Az emlékek azonban nem törlődnek. Igazából, semmi nem semmisül meg, kivéve a fizikális forma. Egy időre. Bár, ahogyan írtam, azt is vissza lehet vetíteni, fejlettségi szinttől függően. A feltámasztás erről szól. Vagyis arról, hogy a különböző lények miképpen tudják kivetíteni az előző formáikat. Azt is mondhatnám, hogy ez olyan, mint a bi-, vagy trilokáció. Ezért sem kellene olyan erős mértékben „jajveszékelni”, ha valaki úgymond „eltávozik”. Ami nem teljesen igaz, mert szerintem nagyon sokan nem távoznak sehová, és nem térnek „örök nyugalomra”. Nem tudom, honnan veszik ezeket a kijelentéseket, és miért ismételgetik? Miért van az, hogy az emberek jórésze egyáltalán nem akar tanulni ezen folyamatokról? Miért utasítják el a valós információt? Miért jó az, hogy tévhitben élnek? Ha mindenki tudná, hogy a lelkek tovább élnek, senki sem járna a „temetőbe”, mert ott – tulajdonképpen – már senki sincs. S az is lehet, hogy sosem volt. Mert a lelkek már réges-régen máshol tartózkodnak: vagy egy magasabb szintű dimenzióban, vagy visszaszülettek más testekbe, vagy megüdvözültek, vagy várakoznak a „bardóban”. Netán, a saját aurádban.......
- részlet MÉDA: Közvetítés a Mennyországból c. 60 oldalas tanulmányából.......
MÉDA: A FELTÁMADÁSRÓL (ÖNÁLLÓAN)
A Mennyország egy tudatszint, amit úgy is nevezhetünk, hogy paradicsomi minta, vagy, tudati éden. Mindegyik megfelelő (elnevezés). Aranykori szinonimák.
Hawkins szerint, az ezres (1000-es) értéket, vagy hertzet mindenképpen el kell érni ehhez. Szerintem is. Viszont, amíg szerinte ez a csúcsállapot, addig szerintem, ez az alapszint. S az igazi élet csak ezután kezdődik. Talán az, ami valóban örök. A Földön az látjuk, hogy a testek, a formák elpusztulnak, s mivel az emberiség ezekkel azonosítja a létezést, azt hiszik, hogy ezzel együtt: az adott személy is semmissé válik. Nem igaz. Nagyon sokan visszavetítik magukat, akár olyan alakokba és formákba, amelyekben egykor éltek. Lehet, hogy valódi testeket nem tudnak ölteni (bár ez sem feltétlenül igaz), de az aurában megjelenhetnek. Ugyanis, én azt gondolom, hogy a feltámadás közege nem más, mint maga, az aura. Na, most. Aurája, személyes energetikai rendszere mindenkinek van, ám sajnos, nagyon kevesen ismerik az összetételét, s azt, hogy valójában mire való. Sok mindenre, ugyanakkor rengeteg dolgot tárol eme szféra. Nekem az a tapasztalatom, hogy a „feltámadni készülő” lelkek, vagy azok, akik valamilyen szempontból „visszavetítik” önmagukat, az auránkban jelennek meg. Persze, csak azon lelkeknél, akik magasabb tudati és rezgésszintet képviselnek. Akik tudatalattiból működnek, főként az anyagelvűség miatt, azok nem fogják érzékelni ezeket a jelenségeket (sem).
Számomra már sokan visszavetítették önmagukat, sőt, az előző életbeli (férfi) formámat is vissza tudtam hívni, vagyis, fel tudtam támasztani. Nem életnagysában, de egy 20-30 centiméteres alak által, aki mozgott. Ezt főleg gyerekkorban lehet megtenni, mert akkor még tisztábbak vagyunk, és jóval közelebb érünk az Önvalóhoz, az édeni mintához. Akkor még nem nyomnak el bennünket, és a képességeinket sem veszítjük el. Csak később. Persze, az lenne a cél, hogy mindent visszanyerjünk. Főként, az emlékezetünket. Mert akkor soha többé nem tudnának befolyásolni, és jobban hinnénk önmagunkban. Szó szerint, az önmagban. Én ezt segítem elő. A hit felnevelését. Ami pusztán 3 betű, de nagyon sok energiát rejt. Az a legfontosabb kérdés, hogy ki mibe veti az „önmagját”? A pozitív, vagy a negatív pólusba? Ha az ellenerőket szolgálják, valószínű, hogy ezen lelkek a kárhozaté lesznek. Ha a pozitív egypólust, vagyis istent, akkor sok csoda várhat még az emberiségre. Például, az örök élet elnyerésének lehetősége, s a feltámadás, ami egy igen speciális folyamat. - méda rb., 2025
- részlet: a "Közvetítés a Mennyországból" c. 60 oldalas tanulmányomból.......
MÉDA: IKERÉRZÉS - részlet
Nincs rend, a Földön. Rendezetlenség él. Kuszaság, szétszórtság. Nekünk az a dolgunk, hogy mindent (vagy majdnem mindent) egyberendezzünk. Az új Éden kialakítása, a cél. Ezért van szükség a "másik felünkre", s ezért keressük Őt, szüntelenül. Újra az EGY-ségbe vágyunk, ami nem más, mint az Egyetemes Rend. Az ikerlelkek azért jöttek ide, hogy jószolgálatisággal éljenek. Ők a példaadók. Hiszen, ők már nagyon magas szinten járnak: szeretetben, humánumban, irgalomban. Ekképpen is fel lehet őket ismerni. Szerintem, isten kiválasztottai, akik utat mutatnak. Akik hittel élnek, s minket is erre tanítanak. Tükrök, akik azt mutatják meg, totális egységben is lehet(ne) élni, nem muszáj ellenségeskedni. Az elfogadás elsajátítása is cél, eme történetben. Erre tanít ez a jelenség. A kettőből viszont úgy lesz egy, ha mindkét "fél", mindkét rész: azonos. Totálisan. Ha eltérés van, nem tudsz összeilleszteni kétféle tárgyat, vagy, annak darabkáit. Ezért kell, hogy teljes harmónia létezzen, kettejük között. Hogy az energetikájuk is "iker" legyen. (Az ikerenergia is jó "téma" / érdekes jelenség, erről vannak külön előadásaim.) Mivel, minden energia, így a lélek is egyfajta "energiatér". Ha ennek az összetétele azonos, akkor válik valami "eggyé", bár, én úgy gondolom, hogy ez az aura mindig is egy volt. A lelkek nem "szakadtak szét", csak a formák. S ez a "halmaz" mozgatja a testeket. Szerény véleményem szerint, nem a testben van a lélek, hanem, fordítva. A lélekben (ami egy energetikai rendszer) működik a két test, hiszen, mindig a lélek mozgatja a testeket. Így az ikerlelkek, tulajdonképpen, egy lelkek. Egy energiaterük van, aminek azonos az összetétele. Ez az, ami egyforma tulajdonságokat, érzéseket, életutat, cselekvést, mozgást, jellemet, külsőt, attitűdöt, missziót kölcsönöz: az azonos és az ellentétes nemű emberpároknak.......
- részlet: MÉDA - IKERÉRZÉS c. 2019-es tanulmányából.......
MÉDA: SZERETET (IGAZSÁG)
Zöldségesben voltam. Hazafelé menet, odaköszönt egy férfi. Csókolom! - mondta, és mosolygott. A szemetesben turkált. Rossz állapotban volt. Hogy van? - kérdezte, és láttam a szemében a Fényt. Jól, köszönöm! - visszamosolyogtam rá. Ez a lényeg! - válaszolt, és tovább keresgélt, boldogan. Tudom, hogy nem akart tőlem semmit. Pénzt sem kért. Neki jó úgy, ahogyan van. Mégis, mindennap odafordul az emberek felé. Nem csak engem szokott megállítani; mindenkit! Neki fontos a másik. Ő törődő. Talán azért, mert a Lelke mélyén arra vágyik, tőle is megkérdezzék, hogyan él? Lesz-e ma ebéd? Van hol aludnia? Ahogyan tovább bandukoltam, megláttam egy feliratot. IGZ........IGAZ!!! Ez az igazság. A SZERETET IGAZSÁGA. Mert olyan mély emberséget éreztem, eme néhány mondatban. Pillanatban. Azon morfondíroztam, én ilyen lényekkel szeretnék beszélgetni. Róluk szeretnék FILMEKET készíteni, hogy megmutassam, mennyire nagyszerűek. Figyelemreméltóak. Szeretem a nehéz sor(s)okat. Mert humánussá tesznek. Érzem gondolataikat, vágyaikat. Analógiát képzek velük. Én is ilyen vagyok. Meg tudok állni, figyelni, és én is mindig megkérdezem a másiktól, mi van vele? A boltban, az utcán. Bárhol. Szerintem, így szép. Nemes. Jó, ha olyanok vagyunk, mint ahogyan IS-TE-ÉN megteremtett, s nem megyünk tévútra. Ha az ember nem fél, ha mer odafordulni a társak felé, csodás dolgokat fedezhet fel. Elszaladhattam volna. Elfordíthattam volna a fejem, és mondhattam volna azt, hogy: mit akart tőlem egy “kukázó”, "kellemetlen szagú”, idősödő, "fogatlan" férfi?! De nem tettem. Mert tudom, hogy tudja. Tudja, hogy SZERETEM........
2017. 08. 30.
ADJ ENNI! - AZ ÉL(ET)ELEM MINDENKIÉ
Első látásra "puritánnak" tűnhet eme étek. Pedig, életet is lehet vele menteni. Tudjátok, hogy mennyien örülnének egy pohár kakaónak, két kiflinek és egy kis dobozos májkrémnek? Rengetegen! Sajnos, a mai világ azt diktálja, hogy mindenből (a) "legjobbat, legtöbbet, legdrágábbat" érdemlik az emberek. Nem igaz. Meg kellene elégedni a "kevesebbel". Sőt! Örülni kell neki. Tisztelni. Fejet hajtani: isten, a Rend, az élet előtt, hogy ennyi (is) van. Mert nagy szó. NAGYON NAGY. A mai világ nem lát túl a pazarláson, a harácsoláson, a nagyzoláson, a rabláson, a szerzésen, a birtokláson. Tarthatatlan a helyzet. Az élelmiszerárak az "égbe szöktek"; lassan az alapélelmet sem tudjuk megfizetni. Miért? Mert NEM SZERETIK EGYMÁST az emberek. Mert a mai ember csak a PÉNZT és (általa, benne) a saját EGÓJÁT szereti. Nem gondolnak a másikra, van-e mit ennie? Ki tudja-e fizetni a költségeket? Nem fagyott-e meg? Van-e fedél a feje fölött? ......... Tisztelet a kivételnek. Hiszen, nagyon sok adakozó szervezet és magánszemély él. Ha ők nem lennének, mi lenne velük / velünk? Mi lenne azokkal, akik nem tudnak maguknak megfelelő táplálékot venni, mert betegek, fáradtak, kimerültek, öregek, csüggedtek? Ki etetné meg azokat, akik már NEM HISZNEK? Nézzétek meg ezt a fotót. Gondolkodjatok el azon, ti hogyan éltek? S hogyan vannak mások? Miért van az, hogy NEM JUT elegendő étel mindenkinek akkor, amikor TÖMEGTERMELÉS dívik, s tonnaszámra öntik ki az élelmiszert, a megsemmisítőkbe?! Miért utálják egymást ennyire az emberek? Mi a baj? Mi fáj? Bántott a másik, hogy nem segítesz? Ő az oka annak, hogy idáig jutottunk? Szerintem, nem. Nézzétek meg, hogy kik azok, akik MILLIÁRDOKRÓL beszélnek, s emígy léteznek. MILLIÁRDOKRÓL - MILLIÁRDOKBÓL. S miért van az, hogy a többség "néhány ezer" forintból tengődik? Ez nem a "kisemberek" hibája, hanem azoké, akik túl "nagynak" képzelik önmagukat. Én értékelni tudom ezt a reggelit. Miért? Mert MEGTANÍTOTTAM RÁ ÖNMAGAM. Mert "lefaragtam" az egómból, s nem gondolom azt, hogy én vagyok az Úristen. Nem én alkottam a Világot; én csak egy szolgálattevő lény vagyok. Egy vendég, a Földön. Azért jöttem, hogy alázatban és humánumban fejlődjek. Ki az, aki így gondolkodik? Ki az, aki nem sértett, nem önérzetes? S ki az, aki azt hiszi, joga van többet (még többet) szakítani a KÖZÖSBŐL? Joga van ellopni azt, ami MINDENKIÉ?! Gyakoroljátok a hálaadást! "Adjatok hálát minden falat ételért, minden korty italért, a szeretetteljes percekért" - ha még van ilyen. Ezekkel a gondolatokkal indítottam el a magazinomat, 2009-ben. Azóta küzdök - megállás nélkül. De! Én már fejet tudok hajtani egy POHÁR VÍZ előtt, s nem akarok belekeverni "drága szörpöt"! Nem mondom azt, hogy ez "semmi", hanem azt: EZ ÁM A VALAMI! Számomra az egyszerűség (a) gyönyör. ISTEN, maga. A REND! Az eredet.......
Tervezem, hogy élelmezési alapítványt hozok létre, és én magam fogom kihordani az ételt olyanoknak, akik nem csak egy-egy falat kenyérre, hanem HITRE és szeretetre is rászorulnak. HIGGYÉTEK EL, hogy mindenki "rászorul". Azok is, akik most "milliókban" dúskálnak, s nem segítenek a Társaknak. Mert mindenki az. Mindenki FÖLDI......
2018. 08. 03.
MÉDA: KÜLDÖTT VAGY?
A küldöttek / a misszionáriusok (valós) feladata: az itteni létmód átszellemesítése, a (kötött) energiák felszabadítása, a hibás kódok felülírása, az "alvó" lények felébresztése, az aranykori rend (minta) visszaállítása, az egyetemes információk kinyilatkoztatása, a "szent" iratok felülvizsgálata, a szeretet energetikájának áramoltatása, a rezgésszintek és tudatállapotok felemelése, a józan gondolkodás, az isteni törvényekről és módosításokról való tudósítás, a démoni oldal (s erők) mellőzése, a (globális) vizsgálati eredmények megismertetése, a kutatási anyagok megosztása, a makulátlanság hirdetése, az irgalom és a könyörületesség gyakorlása, az alázat (mint erényesség) elsajátítása, a tapasztalatszerzés, a szenvedések kamatoztatása, a megbocsátás, a szemlélődés, a csend "hallgatása" (évekig), a mértéktartás, az igazságmagok szétszórása, a javak elosztása, az örök élet / mint édeni projekt kidolgozása, a feltámadás elősegítése - az átalakulás és a dimenzióváltás érdekében.......
A szenvedés akkor szűnik meg, ha valamennyi feladatot teljesítettük, többszöri visszaszületés kapcsán - mert egy nem lesz elég hozzá........
méda rb., 2025
MÉDA: KRISZTUSNÉ - részletek
Az ember nem tud örökséget teremteni. Pedig, pontosan ez lenne a cél. Az „átszellemesítés”. Az anyagból, a 3 dimenziós rendszerből való "kiemelkedés". Az, hogy minden szellemi mivoltba kerüljön (vissza). De ehhez istent kell(ene) megjeleníteni, s „létrehozni”: önmagunkból. Nem kötéseket generálni. Hogyan hozható létre? Miképpen jeleníthető meg? Kőkemény munkával. Elsősorban azzal, hogy megválunk a látszatvilágtól. Ehhez „szerzetesnek” kell lenni. Ezt a létállapotot kell választani. Szerintem, azért lesz csak 1-2 százaléknyi lélekre igaz az, hogy ők válnak vezetőkké (az új édenben), mert az emberek többsége nem egy ilyen úton indul el (a mai kali-júgában). Ahogyan írtam, nem hoznak istenért (az eredetért) áldozatokat. Nem mondanak le a világi vágyakról, és az érzékkielégítésről. Úgy érzem, pontosan ezért tiltják az egyneműek kapcsolatát, de én főként, a nők egységéről beszélek, a mostani könyvben.
Tehát, induljunk ki onnan, hogy az eredetben két nő (volt) egy pár. Hiszen, ha nőként, belenézünk a tükörbe, egy női alak fog visszavetülni ránk, nem egy férfi. A lélek márpedig ilyen. Visszatükrözteti önnön lényét.
Szerintem, a lélekben van egy olyan vágy, hogy megkettőzze önmagát. Helyesebben, hogy kétféle alakban is megjelenjen. Hiszen, az ikerlélek-jelenség által, ugyanarról az EGY lélekről beszélünk, aki (ami) két testet mozgat. Nem feltétlenül, és nem mindig egy időben. A Földön egy ilyen effektus él. Erre mondják, dualitás. Az Önvaló kivetíti magát, két alakba, akik hasonlítani fognak. De nem ikertestvérként, hanem duálpárként. Én azt gondolom, hogy a nőkkel azért hitették el, hogy egy férfi a másik felük, hogy "bekerítsék" őket. Hogy hajbókoljanak nekik. S ez a terv (sajnos) sikerült is, hiszen, a nők többsége a férfiak felé lojális. Én már nem.......
Mindenkinek olyan lesz a
következő élete, ami felé ma lojális. A lojalitás az egyik legfontosabb
kitétel. Hiszen, ez a te döntésed eredménye. Te döntöd el, hogy számodra mi a fontos. Bocsánat, hogy ezt mondom, de én egyetlen férfi által sem
értem még el olyan szinteket, amelyeket eme szentséges misszió segítségével. Nem ők
vezetnek a Mennyországba, s nem általuk juthattok el a "csúcsra". Éppen ezért,
nem is kellene őket annyira felmagasztalni, és nem lenne szabad azt gondolni, hogy
ők a teremtés koronái. Nem ők azok.
S most írtam le a lényeget. Én úgy érzem, hogy az aranykori minta, isten kora, másmilyen lesz. Szerintem, a férfi nemiség, mint olyan, megszűnik,
vagy maximum 20 %-ban jelenik majd meg. Magyarán, leáll a szaporodás. A
különböző lelkek nem fogják magukat visszavetíteni testekbe, mert nem lesz
szükség az ebbéli utakra, és a szenvedésre (sem). Más formák lesznek, inkább csak
sziluettek. A megváltói minőség és szerep: a női princípiummal lesz egyenlő,
mint, ahogyan ez már most is így van. Több száz elemzést végeztem, s mindegyik
által erre derült fény.
- részlet a Krisztusné / szimbiózis, az Édenben c. 50 oldalas tanulmányból.......
MÉDA: KÖZVETÍTÉS A MENNYORSZÁGBÓL
Szerintem, a hal(ál)-hál(ál) nem sokban különbözik az alvástól. Azt is mondhatnám, hogy alvás közben, mindenki átéli a halált (hálált), csak rövidebb ideig. A földi rendszerben, a testeknek még altatásra van szükségük, mert alacsonyan van a bolygó sajátfrekvenciája, ergo, a fizikális formátumok nem bírnak el többet. Ha itt paradicsomi létállapot lenne, és legalább 500 hertzen rezegne a bolygó „pulzusa”, aludniuk sem kellene az embereknek, mert eleve más testekbe "inkarnálódnának". Azt is mondhatnám, hogy strapabíróbb formákba, vagy inkább, sziluettekbe. Egy sziluettnek, vagy, egy energetikai rendszernek már nem kell aludnia, sem pihennie, mert nincs miért. Itt még kell. Az aranykori minta számomra arról (is) szól, hogy ott már másmilyen lesz a bolygó berendezkedése. Eleve, nem lesz már olyan „sűrű” az anyagi szerkezet. Az is lehet, hogy havonta csak egyszer kell majd aludnunk, és ennünk. Milyen jó lenne. Sok tehertől szabadulnánk meg. Ez a cél. A tehermentesítés. Én is ezért dolgozom, és szerintem, Buddha is hasonló gondolatokkal, feladatokkal volt jelen.
Ami ezen a bolygón van, az egy megmásított „mátrix”, s ezáltal szenved az emberiség. Pedig, nagyon jó lenne már felszabadulni, mindenféle tekintetben. Én úgy vélem, ha az ember megismeri az igazságot, boldogabb lesz. Ez jelenti az önazonosságot. Aki nincs tisztában az itteni jelenségek „miértjével”, csak bolyong, a Földön. Éppen ezért úgy gondolom, hogy meg kell ismerni eme szavak jelentését (is). Magyarán, tanulni kell: az életről és a halálról. De a hal(ál) nem az élet ellentéte, hanem a születésé. Az élet örök. A születés egyfajta belépést jelöl, a fizikális rendszerbe, a hál-ál pedig a kiléptetésről szól. Mindkettő egy-egy folyamat. Az "örök élet" nevű rendszerben érvényesülnek, de ahogyan írtam, ez nem mindenkire igaz, s nem mindig lesz jelen. Sem a születés, sem a „hál-ál”. Sőt, az is lehet, hogy a fényvárosokban már egyik sincs. Én azt gondolom, hogy a 4. és az 5. dimenzióban másképpen érvényesülnek eme jelenségek, és persze, mehetünk feljebb. A 7. dimenzió után (állítólag) kivonul az anyag a létezésből, tehát, valószínű, hogy ott már nemigen kell testet ölteni. Nem is lenne mit. Ha nincs anyag, altatás sincs, mert a lelkeknek nincs és nem is kell: miből kivonulniuk. Erről szól a tudati éden. A paradicsomi létmód.
- részlet a "Közvetítés a Mennyországból" c. 60 oldalas tanulmányból.......
MÉDA: FOGMOSÁSTÓL ADAKOZÁSIG (ÚJ NAPIREND)
Felkelünk, fogat mosunk, felöltözünk, elindulunk. Kinek szerepel: adakozás és ételosztás a napirendjében? Kinek fontos, a másik?
MÉDA (rb.) és ASSI beszélgetése........
Damai (békés) Magazin és Program - alapító: méda rb.
ASSI: Nagyon érdekes témát hoztál. Úgy vettem észre, amióta ismerlek, számodra kiemelt fontosságú az adakozás, a segítségnyújtás. Miért?
MÉDA: Szerintem azért jöttünk ide, hogy humánummal éljünk. Ilyen az alaptermészetünk. Számomra nem kérdés, miért. Ezért kaptunk életet, testet, lehetőséget. Úgy gondolom, új napirendet kellene létrehoznunk. Felkelünk, fogat mosunk, felöltözünk, reggelizünk, elindulunk. De hová megyünk? Kiért cselekszünk? Önmagunkért, vagy egymásért? Ki az, aki adakozni megy? Ki az, akinek ételosztás szerepel a napirendjében? Nagyon sok segítő tevékenykedik, megannyi szervezet. Tisztelet a munkájukért. De az lenne a jó, ha minden ember így tenne. Ha mindenki támogatná a többieket, ergo, ha irgalommal élnénk.
ASSI: Hogyan alkalmazzuk napjainkban, az adakozást? Csak pénzzel, illetve, tárgyakkal lehet segítséget nyújtani?
MÉDA: Nem, de ezen tényezők is fontosak, hiszen anyagi (fizikai) világban élünk, s még ezekre az eszközökre is szükség van. Szerintem, a pénzt sokkal természetesebben kellene kezelnünk. Ha valakinek nincs, adjunk neki. Olyan furcsa, hogy egy "papírlapot" értékként kezelnek és védenek, de az emberekre mikor mondják azt, hogy ők a legértékesebb kincsek, a világon? Mikor jutunk el oda, hogy az ember lesz az érték, s nem egy tárgy?! A pénz illúzió, fogalom. Amit megfogsz, az egy papírdarab. Innentől kezdve, nyugodtan cserélhetnénk, és szeretettel adakozhatnánk (akár pénzt is). Amúgy, a pénz szóban benne van az, hogy: ÉN. Vajon, mit mutat meg belőlünk? Mit mond el rólam, eme aspektus? Fontos, hogy lelki támaszok is legyünk egymás számára. Egy jó szó, egy mosoly is lehet adomány. A cél, hogy vegyük észre, ha baj van, s azt is tudjuk, hogyan kellene támogatni. Mindig azzal segítsünk, amire SZÜKSÉG van. Napi szinten.
ASSI: Szerinted mindig célt ér a szándék?
MÉDA: Én ebben hiszek, különben, nem dolgoznék 15 éves korom óta a médiában, s nem mutatnám be a segítő szervezeteket, a nehéz sorsú embereket. Saját tapasztalatból tudom, mennyire fontos a figyelem. Sokat forgattam peremvidéken. Tudom, milyen ott az élet. Tudom, milyen fázni, éhezni. Én is átéltem. S tudom, hogy életmentő lehet egy szelet kenyér vagy egy pohár víz. Én mindegyiket tisztelem. Szerintem, soha nem másra kell várni, és nem azzal kell foglalkozni, hogy ki mit tesz, vagy nem tesz meg, hanem azzal, hogy mi magunk megtettük-e azt, ami a dolgunk, a feladatunk? Tükörbe tudunk-e nézni? Nem mentünk el a nehéz sorsúak mellett? Az is furcsa, hogy az emberek azt kérdezik meg egymástól: ma mit vettél a boltban? Mikor cserélted le az autódat? Voltál-e nyaralni? Mennyibe került az új ruhád? De azt nem, hogy voltál-e adakozni? Ma mennyit segítettél másoknak? Adtál enni az éhezőknek? Miről tudtál ma is lemondani, a többiekért?
ASSI: Te melyiket tartod fontosabbnak: a tárgyi vagy a szellemi/lelki segítségnyújtást? Van-e különbség?
MÉDA: Nincs különbség, a segítség, az segítség. Nem az a lényeg, hogy mit adsz, hanem az, hogy ADJ, segíts, támogass, áramoltass, figyelj, menj! A szándék a fontos és a tettek. Nem kell viszonzást várni. A segítségnyújtás íze: az adomány. Ez maga, az öröm.
ASSI: Mikor segítsünk?
MÉDA: Mindig. Nem kérdés........
ASSI? Milyen lenne egy jó napirend?
MÉDA: Én szeretnék felépíteni egy olyan programot, amely arról szól, hogyan segítsünk másoknak, miképpen emeljük fel egymást. Konkrét tananyagokat és gyakorlatokat lehetne kidolgozni. Gyerekekkel és fiatalokkal is elmehetnénk adakozni, ételt osztani, mondjuk, a sok matekóra helyett.........hasznosabb lenne, mert elmélyülne bennük az empátia, a humánum, a figyelem. Létünk ajándék, és arra való, hogy tevőlegesen éljünk. Én saját magamtól is szoktam adakozni, pedig nem vagyok "eleresztve". De vittünk már ruhákat, játékokat, könyveket, eszközöket: diákotthonokba, hajléktalanszállóra, szociális intézményekbe. Az ételszekrénybe is szoktam levinni élelmet. A ruhagyűjtőkbe is tettünk már kabátokat. Hónapok óta etetek egy kóbor cicát. Nagyon sokat forgattam segítő szervezetekkel, és folyamatosan bemutatom a munkájukat. Csodálatos rájönni arra, mi az ember igazi dolga. Egész életünkre szól. A jó napirendben mindenképpen szerepel: odafigyelés, törődés, jó szó, humánum, szeretet, összetartozás, adakozás, ételosztás, segítségnyújtás. Ezeknek a tetteknek ugyanolyan rendszereseknek és természeteseknek kellene lenniük, mint például, a fogmosásnak. Azt is megtesszük naponta többször, nem?
ASSI: De! Igazad van. Írtál egy új, humánus Óra-Rend-et is. Úgy gondolod, hogy ezekkel a dolgokkal jobbá tehetjük önmagunkat, és ezáltal a Világot?
MÉDA: Igen, mindenképpen. Ha már elgondolkodunk azon, hogyan lehetne változtatni, miképpen lehetne élhetőbbé és igazságossá tenni a világot, a környezetünket, akkor már tettünk valamit. Az is jó, ha beszélünk róla, mert ez is elindít energiát, megmozgat érzéseket, aktivál bennünk valamit. Én is mások által tanultam meg, hogyan lehet támogatói rendszerként működni. Ha nincsenek ezek a példák, én sem vagyok most ilyen. Persze, van bennünk késztetés (ez irányú vágy és érzés), de nagyon kellenek azok is, akik mintaként szolgálnak. Akik arra tanítanak, hogyan legyünk napról-napra jobb emberek.......
2018. szept(ember) 16. - ez egy igazán emberi hónap......
MÉDA: SZINTEMELÉS
Júdeának........
Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
Szeretlek. Szeretlek. Szeretlek.
MÉDA: SZIMBIÓZISBAN - ISTENNEL
A "szimbiózis" azt jelenti, az itt élő lények kölcsönösen, egymás hasznára válva: segítik a másikat. Szorosan együttműködnek, ÖSSZETARTOZNAK. Van-e ma szimbiózis? Kik azok, akik mindenáron kitartanak egymás mellett? Kivel kell szimbiózisban létezni? A szó azt is tartalmazza, az egyedek egymásra vannak utalva. Szerintem, mindenki függ mindenkitől, hiszen mindannyian támogathatjuk a Világ fennmaradását. Mindenki adhat jót, menthet Életeket. Ha jobban összefognánk, nem lenne annyi gond és baj. Szimbiózisban kell lenni, istennel. Vele is szövetséget kell kötni. Lemondani a hamis ajánlatokról, a kényelemről, és helyette "áldozatokat" bemutatni. Az áldozat azt jelenti, átadom az életemet, a személyemet: a jóért, egy magasabb rendű Elvért, hogy szolgálattevő Emberré váljak. Ha egyedül kell tennem, megteszem. Ha pénz nélkül, akkor is. Ha mindenki elutasít, nem tántorodom. Hiszen, szimbiózisban, kölcsönösségben élek valakivel, valamivel. Elköteleződésben. Letettem voksomat, elmondtam eskümet. Ha nem mindig csak az embereknek, hanem istennek akarunk megfelelni; Őt szeretnénk szolgálni, így kell cselekedni. Egymás hasznára válva. Ha az Isteni Rend hasznát nézem, nem nézhetem a sajátomat. Akkor nem érdekkel, vagy érdekből közelítek bizonyos dolgok felé, hanem alázattal. Nagy különbség. Megtisztelő feladat. Tudom, életem nem mihaszna, nem véletlenül jöttem a földi bolygóra, így kevésbé vagyok teher, mint egy olyan felfogással, ami mindent ki akar sajátítani. Mindent el akar venni, mástól. Amiről most beszélek, abban nincs magántulajdon, nincs birtoklás, van helyette: jótékonyság, felnőttség. Ezt jelenti az egymásrautaltság. Amikor nem egyoldalú a viszony. Amikor a másik is észreveszi, hogy szükség van rá. A lényére, az energiáira. Nem kell kérni, mert figyel. Nem kell könyörögni, mert természetes számára, hogy AD. SZERET. A SZERETET szimbiózis. A szimbiózis SZERETET. Olyan létforma, amivel megmenthető a Világ. Amivel mi magunk is megmenthetőkké válunk. Jobban, szebben, értékesebben élhetjük, valódiságunkat.......
2017. 04. 01 - méda rb.
MÉDA: VÁLASZ(T)OM, A CSEND
- Miért van ennyi gonoszság, a Földön?
Méda:
- Miért nem szeretik egymást az emberek?
Méda:
- Mikor lesz Béke?
Méda:
- Mit kell tennünk azért, hogy jobb emberekké váljunk?
Méda:
- Számít-e a becsület, az igazmondás?
Méda:
- Miért érték(es) a pénz?
Méda:
- Eljön-e az Éden, a megváltás, a lelki üdv?
Méda:
- Ki a legfontosabb, számodra?
Méda: Nem hagyom SZÓ nélkül........
MÉDA: MÓKUSKERÉK VAGY SZABADSÁG? - A TEREMTÉS TÜKRE
Ma még mindig furcsán tekintenek azokra, akik merik vállalni Önmagukat. Akik kilépnek a "megszokásból", a "rabságból", és elkezdenek önállóan gondolkodni. Én is így tettem, teszek. Néhány éve (újra) "szabadúszó" vagyok. Szabadon élő. Ez azt jelenti, hogy nincs "főnököm" (vagy az isteni elrendelés), akkor kelek, amikor szeretnék, és úgy keresem a kenyerem (bár azt nem eszem), ahogyan jónak látom. 20 évig éltem mások "dogmái" szerint. Na jó, nem. Azért kaptam szabad kezet, de tudjuk, hogy a mai, magyar MÉDIÁBAN (is) azok diktálnak, akik irányítanak........és/vagy fordítva. Most én diktálok. Ez rossz szó. Önmagam alakítom az életem. Oda megyek, ahová szeretnék, és azzal, vagy azzal nem, akivel igen, vagy nem........Sokan próbálják rám tukmálni önmagukat, hiába kérem, és mondom: nem akarom. Hagyjanak békén! Az Embernek joga van eldönteni, merre, meddig, és kivel. És joga van NEM illeszkedni. Miért kellene olyan formát ölteni, amilyet elvárnak?
Ha az Ember kilép a "forgó-morgó" mókuskerékből, csodálatos dolgokkal találkozik. Elsősorban: Önmagával. Rájön, mennyi minden van benne, ami nincs felszínre hozva, kibontva. Látom azokat, akik igazodnak, akik eladják magukat (olcsó munkaerők), és mennek robotolni, hajbókolni, "plazmatévét" venni. Idáig fajult az egész. Ezt nevezik életértelemnek. Az én értelmem, hogy pontosan azt a történetet jelenítsem meg, amit megírtam. Amit elterveztem. Amire IGENT mondtam. Hazudtoljam meg magam? Legyek én is álszent és képmutató? Hol vagyok akkor ÉN? Ha az Ember nem a személyes sorsát éli, hazudik. Ha nem áll szembe a TEREMTÉS TÜKRÉVEL, akkor valakit "szembe köp". Én azért jöttem ide, hogy megtaláljam azokat, vagy azt, aki fontos. Ami nekem KELL.
Nem akarok idegen tollakkal ékeskedni,
nem is fogok. Azt szeretném, hogy a személyes ÉN-em, az egyedi Önvalóm váljon
valóra, itt és most. Mindig van, aki tükröt tart, mindig van, aki minket
mintáz. De, ha nem találjuk meg, ha nem megyünk elé, nem tudunk fejlődni. Akkor
nem tudjuk teljesíteni az Élet-tervünket. Mert ez egy
terv. Folyamat. Indíttatás. TÉNY. Nem
fogok másként dönteni; vállalni fogom azt, aki vagyok, és azt, aki az én
tükröm. Mert én is ilyen (olyan) vagyok. Semmivel sem
különb. Nézzétek meg ezt a képet! Mit
láttok rajta? Két "félbevágott" MACIT. Az egyik rózsaszínű, a másik
kék. Az egyik "lány", a másik "fiú"......mondhatjuk így
is, egyszerűen. Van-e köztük különbség? Igen, van! Kiáltják ezren. A színűk, a
színűk más! Na, meg a nemiségük.......hmm......s ez vajon különbség? Különbség-e az, ha más formát rejt a ruha? A rózsaszín más, mint a kék? Nem lehet, hogy ugyanolyan? Nem lehet, hogy
mindkettő SZÍN(es)? A két maci illeszkedik. Egyek. Pedig (elvileg)
mások......hogyan lehet ez? Hát úgy, hogy a TEREMTÉS ILYEN NAGYSZERŰ!
Tudom, évek óta erről
beszélek........ezért vagyok SZABAD! Ezért vagyok ÉN! MÉDA. Kialakítottam a
saját személyiségemet, és létrehoztam egy önálló birodalmat. Az ÖNVALÓMAT. Mert, ez a mi legnagyobb és leggazdagabb birodalmunk. Az Otthonunk. Mindenki elérheti. És pontosan
ehhez kell (a) SZABADSÁG! SZABADSÁG, mert SZABAD! Mert meg lehet tenni. Ha az
Ember szembefordul Önmagával, hosszú, fáradságos út során, eléri, amire vágyik.
Eljuthat oda, hogy már másképpen gondolkodik. GONDOLKODIK! Ezért jó, ha kilépünk, ezért
jó, ha nem mások ítéletrendszere szerint élünk. Én már tudom, hogy ki Ő! Én már
tudom, hogy ki vagyok ÉN!
méda rb., Damai (békés) Magazin és Program
2018. január 20.
MÉDA: A TEREMTÉS ENERGETIKÁJA (MINT TÜKÖR)
Azt nehezen hisszük el, hogy a személyes energetikánkkal képesek vagyunk embert, vagy, bármilyen élőlényt teremteni. De azt igen, hogy fizikailag mindezt meg tudjuk tenni. Ez azért van, mert az első folyamatot nem látjuk közvetlenül, míg a másodikat, igen. Pedig a testi fogantatásról sem tudunk túl sok mindent. Azt tudjuk (nagyjából), hogyan kell genetikailag létrehozni egy másik embert (itt "gyermeknek" nevezik), mennyi a kihordási idő, s hogyan zajlik a közvetlen világrajövetel. Ha a szellemi energiánkkal is meg tudjuk valósítani mindezt, akkor elgondolkodhatunk azon, mire vagyunk képesek: még? Lehet, hogy minden, amit látunk, a saját elgondolásunk, ami anyagi formát ölt, csak azért, mert szükségünk van rá? S vajon, miért lepődünk meg azon, ha ott áll előttünk az a valaki, akiről évek óta álmodozunk? Nem lehet, hogy a képzeletünk, a pontos el-KÉP-zelésünk alakította, és vitte őt is anyagba (s mindez a tudatunkban létezik)? Nem lehet, hogy a személyes erőnk az, ami/aki megteremtette? Ha ismernénk az energetikai rendszerünket, s azt, hogyan válik, hogyan sűrűsödik valami három dimenzióba, evidens lenne számunkra, amiről most írok. Nem lenne kérdés, hogy minden és mindenki "közös teremtés". De mivel, csak azt hisszük el, amit próbálnak velünk megtanítani, itt-ott, és nem merünk gondolkodni, nem merünk nyitni egy szélesebb látókör felé, maradnak a régi hitrendszerek. Ha valamit elképzelünk, és megvalósul, hogyan lehetne véletlen? Miért a véletlennek szavazunk nagyobb bizalmat, mint Önmagunk teremtő erejének? Én még (a) véletlennel soha nem találkoztam, de azzal igen, ha valamit elterveztem, létrejött. Hiszi, nem hiszi, így van. Ha ez már sokszor beigazolódott, és leellenőriztük helyességét, valódiságát, akkor már nem azon kell gondolkodni, varázslat-e, vagy sem, hanem azon, hogyan válhatunk a teremtés mesterévé? Hogyan tudunk minél pontosabban másolni, minél szebb és értékesebb dolgokat létrehozni? Ha nincs hitünk, ha nincs bizodalmunk Önmagunk felé, ne kezdjük el, mert mindent illúzióként fogunk fel. Illúzió, nagyjából azt jelenti, nem hiszek a saját teremtő energetikámban. Nem hiszek magamnak. Nagy baj, mert így csak elszenvedő alanyai leszünk a saját életünknek, és nem tudjuk, mi miért történik velünk úgy, ahogyan. Ha megtanuljuk tudatosan irányítani a gondolatainkat, az érzéseinket, a saját képünkre formálhatjuk a létezésünket, és benne mindenkit. Hiszen, mindenki a mi tükrünk. Lemásolnak, szembesítenek. Tessék, nézd meg! Ilyen vagy. Ez vagy te. Én egy tükör vagyok, akiben jól megnézheted Önmagadat. Nincs másik, én Te vagyok. Azért jöttem, hogy megmutassalak! Hogy feltárjalak, s ez az érzés kölcsönös, azaz fordítva is igaz. Én is szembesülök a lényemmel, azokkal az elfojtott, felszín alatt bújócskázó létmorzsákkal, amikkel együtt élek, idestova majd' 40 éve.
Most érezzük úgy, mindent mi hoztunk létre. Minden a mi elgondolásunk, "termékünk", teremtményünk. Így már sokkal könnyebb lesz rájönni, miért ilyen az életünk? Miért azok tartoznak hozzánk, akik? Miért oda "húzok", ahová? Nem az ellentétek, hanem az analógiák vonzzák egymást. Mindig arra rezonálunk, ami bennünk is megvan. Olyan emberekkel találkozunk, akik minket is mintáznak. Lehet, hogy egymást hoztuk létre, egymás fejlődése és tanítása érdekében. Közös döntés eredményei vagyunk. Együttes szellemi alkotás szüleményei. Én nem bánom, s nem is tagadom, hiszen a "másom" pontosan olyan, mint én. Azért a részem. Mert analóg velem. Mert én is ugyanolyan vagyok. Ilyen szempontból a saját világunk is egy velünk, mindenkinek olyan az élete, amilyet "kitalált" magának. A képünkre van formálva benne - minden. Azaz, így teremtettük meg azt, ami körülvesz, ami bennünk létezik; helyek, épületek, sorsok, történések, szituációk, lények. Ha nem így lenne, "anyagba" sem került volna mindez. A Lélek sűrít, mi pedig éljük az elgondolásunkat - fizikailag, térben és időben.
Próbáljuk meg ezentúl így szemlélni az életünket, s így nézni magunkra. "Én a saját teremtményem vagyok, és minden az, ami történik." Miért van szükségem "erre" és "arra"? Miért hoztam "ezt" és "azt" létre? Mire tanítanak? Ezeket a kérdéseket mindennap feltehetjük magunknak, hiszen, a vizsgálódás: örök folyamat. A válaszok bennünk rejlenek, helyettünk senki sem fogja megfejteni a titkot. Nem is kell. Nem is lenne szép. Szebb az Önvaló-camino. Fáradságos, fájdalmas, de hasznos. És ami hasznos, nemes. Igaz.
Tehát, akkor mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Szellem vagy anyag? Elgondolás vagy valódiság? S mi az igazi, ha nekem, például, a szellemi történések is azok? Nekem nem kell mindent anyagban is megfognom ahhoz, hogy érezzem, LÁSSAM, TUDJAM! És még nagyon sok embernek nem kell anyagi bizonyíték, sem aláírás. Ezek nélkül is ismerjük a Létezés törvényszerűségeit, sőt, jobban átlátjuk mélységeit, mert ezek olyan berkek, amelyek az eredeti MINTÁT tartalmazzák. Mátrix lenne a Világegyetem? Ha nincs minta, ha nincs alap, hogyan jöhetett volna létre? Ha nincs mihez viszonyítsunk, ha nincs mire építkeznünk? Ha házat tervezünk, annak is van alaprajza. Ha filmet forgatunk, kell egy forgatókönyv. (Jó, ha több van!) - mondjuk legyen egy irodalmi és legyen egy technikai. Lényeg, hogy a szemünk előtt van egy TERV, ami alapján létrehozzuk a művünket. S kell, hogy bennünk is legyen el-kép-zelés, különben mit mondunk a dolgozóknak? Milyen magasra húzzák fel a falat, milyen beállítást használjon az operatőr? Ha a TEREMTŐ sincs tisztában azzal, mit szeretne "testbe lehelni", mit szeretne látni, megfogni, érezni, nagy baj van. Akkor nincs ÉLET, nincs létezés. A TEREMTŐNEK pontosan látnia kell, milyen lesz a teremtménye (aki a szellemében-lelkében és szívében már most is létezik). Ezért ismerős a másik lénye, s arca. Hiszen, bennünk vált valóra. Mi képeztük le, mi gondoltuk így. A saját teremtményünknél nincs szebb. Jó, ha mindenki megtalálja azt, aki az övé. Aki a saját vágya. Ennél szebb ajándék nincs. Látni Őt mozogni, élni, szeretni, akit megálmodtunk, egyszer. A személyes energiánk erre is jó. És sok minden másra. Csodás dolgokat hozhatunk létre - általa.
méda rb., 2017
MÉDA: NEM CSAK SZÁRAZ SÜTI VAN
Túl régóta “nyammogunk”. Ahelyett, hogy harapnánk. Egy jó nagyot. IGAZIT......
Ma ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy a kakaós csiga már nem kakaós, a buktában pedig úgy kell keresni a lekvárt, ahogyan a nagyszüleink mondták egykor: "motorbiciklivel". Ha összehasonlítanánk a mai péksüteményeket a ‘80-as évekbeli társaikkal, sírva fakadnánk, hiszen akkor még: kerekek voltak, egészek, töltöttek, édesek, finomak. Ahogyan mi is. Ma “szárazak” vagyunk. És felek. Nincs bennü(n)k SZERETET. Mert mindegyik által azt érzem, csak a profit számít, csak (az) önös érdek a lényeg. Elhisszük, hogy nekünk csupán "SZÁRAZ" és "ÜRES" jut, ahogyan az életből. Pedig van választási lehetőség. Ehetnénk olyat is, amiből kifolyik a lekvár, vagy annyira tele van csokival, hogy szinte émelyítő. Miért nem hisszük el, hogy LEHET JÓ?! Miért állunk be a sorba, vagy, miért abba a sorba állunk, ahol ehetetlen termékeket árulnak?! Volt szerencsém egy hetet Svájcban tölteni. A barátaim figyelmét élvezhettem. Ahogyan leszáll (kiszáll) az ember a repülőgépből, érzi, “mennyországba” érkezik (ahhoz képest, ami itt van). Vendégségben voltam. Mindennap reggelivel vártak; ottani termékekből terítettek asztalt. Napközben a közeli városokban ebédeltünk, este grilleztünk, vagy a helyi éttermekben foglaltunk asztalt. Szinte csodaként éltem meg mindezt (pedig anno sokat jártunk külföldön), mégis úgy éreztem, "Ég és Föld" különbség él eme két állam között. Na, igen. A magyarokkal mindent meg lehet etetni. Mondják is, mi vagyunk "a lerakóhely”, ahová már csak azokat az árukat hozzák, amelyek “kicsit sárgábbak, kicsit savanyúbbak”........Elégedjünk meg velük. Elégedjünk meg ennyivel. De mi nem így szeretnénk élni! Mi “enni” szeretnénk.......úgy, ahogyan illik. Ahogyan, régen. Szerintem, azért van annyi ételallergiás, mert az ételek “allergiásak”, nem mi. Furcsa, hogy mindenkinek ennyire “gyenge” az immunrendszere........vagy a szervezete. Nem ezzel van baj. Sokkal inkább azzal, hogy nincs EGÉSZ-ség. A SZÍVEKBEN. A LELKEKBEN. Ridegen és némán állunk egymás mellett, vagy, nem is állunk, messziről szemlélünk. Közel menni nem merünk. Ezért fogyasztunk íztelen vacakokat. Ezért élünk annyira “ízetlenül”. Vagy csak a sósat ismerjük. Meg a keserűt. Én a “figyelembe is cukrot teszek", hogy megédesítsem a napokat. Képletesen. De hol van ma figyelem, ami mások felé irányul?! A tömegtermelés nem ezt a célt szolgálja. Nem az EMBERT. Nem a HUMÁNUMOT. Pedig ezt kellene megtanulnunk. Gyakorolnunk. Újra. Hiszen elfelejtettük. Túl régóta “nyammogunk”. Ahelyett, hogy harapnánk. Egy jó nagyot. IGAZIT.
méda rb.,
2017.09.05
MÉDA: A SZERE(TE)T MESSIÁSA
Számomra furcsa, hogy a SZERETETET, mint olyat, tanítani kell. Hiszen, bennünk él. Mégsem használjuk - elég jól, hatékonyan. Ha SZERETET élne mindenki között, ha utat engednénk számára, nem lennénk itt. Ilyen alakban, ilyen bőrben. Szellemi Édenben léteznénk, ahol minden REND-ben. Egységes Világ élne, nem szétszórtság. De valamiért kell a megtapasztalás. A közönyé. Az elfordulásé. Az oda nem figyelésé. Mi veszett ki belőlünk? Mi az, amiért nem tudunk JÓL szeretni? Mondhatnánk, rossz SZERETET nincs, mégis hiányzik a jelző, JÓL. Pontosan. Humánusan. Vajon, miért nem szerepel olyan tantárgy az iskolában, SZERETET? Miért nem ezzel kezdjük a napot? Miért nem öleljük meg a másikat? Miért az "elidegenedés"? Élnek olyan kultúrák, ahol az emberek tisztelik egymás létezését. Hiszen, mindenki fontos. Mindenki hozzátehet valamit az Élethez, önmagából. Ez benne a szép. S ez a mi gazdagságunk. Sokféleképpen kifejezhető: a SZERETET. Csak oda kellene figyelni, mit SZERET a másik. Nem arra, mit szeretnénk: mi. Szerintem, a SZERETET evidens. Természetes. Adott. Nem múló. Intelligens. Emberi Szeretetre van szükség. Humánumra. És az lenne a legfontosabb, hogy mindent visszaadjunk IS-TE-ÉN-nek. Amit kaptunk. Így válhatunk önzetlenné. Áldozatos lényekké. Egy dolog azonban marad. A HIT. Amely szilárd. Én bevezetném a SZERETET TANÁT. Elültetném a Szívekben. Hogy maradandó legyen, és “kézzelfogható”. Amiért mindig oda lehet nyúlni. EL LEHET ÉRNI! Kivenni, átadni - jósággal. Elterjedne mindenhol, ismertté válna - globálisan. Ez lenne az egyetlen módszer. Amivel közeledünk. Nem távolodunk. Kommunikálunk. A kommunikáció nem csak szavakat jelent. Érzelmet. Szenvedélyt. Az egymás iránti szenvedély tűnt el. Hogy szenvedélyesen akarjuk a másik létét, itteni jelenét. Mert múltunk van. Jövőnk nem lesz, ha nem mentjük át, a SZERETETET. Ha nem adunk számára FÉNYT. Ha nem engedjük magunkba. Ő-SZINT-ÉN. Bizalommal. Ezért a keresés. Ezért az "izzás". AZ ELKÖTELEZŐDÉS. Mert SZERZŐDÉS él - vérünkben, fogadalom - zsigereinkben. Kitörölhetetlenül, megmásíthatatlanul. IGE(N)T mondtunk. Fejet hajtottunk. Jöttünk. Megpecsételt a sorsunk. Ismertek soraink. Feljebbvalóink írták, mert tudták. Alkalmasak vagyunk rá. Hogy hosszú út során - üdvözüljünk. Beavatva legyünk. A mesteri érzésnek. A SZERETET szerelmének. Mert mi SZERELMESEK vagyunk! Az Életbe. A LÉTEZÉSBE. A sejtjeinkbe. És várjuk. Hogy megízleljük. A FÖLDI ÉDEN minden tanulságát. Mámorát.........
méda rb., 2017. szeptember 07.
MÉDA: HIT - AZ IGAZI ÉRETTSÉG(I)
20 évvel ezelőtt "érettségiztem". Fogalmazzunk úgy, hogy húsz esztendővel ezelőtt kellett visszamondanom azokat a tételeket, amelyeket belénk erőltettek, és amelyeknek semmi hasznát nem látom, a mai napig (sem). Szerintem, az ÉRETTSÉG másról szól. Humánumról, toleranciáról, elfogadásról, összetartozásról, empátiáról, alázatról, mély tiszteletről, adakozásról, hitről. Igazi tudásanyagot egyik tankönyvben sem találtam. Sehol sem mondták el, hogyan kell kezelni a konfliktusokat. Miképpen kell közelíteni, egy másik ember felé? Hogyan kell felkarolni az elesetteket? Segíteni a rászorulókat? Hogyan ne legyünk önzők? Miképpen mondjunk le a földi javakról? Hogyan világosodjunk meg? Ezekre magamtól jöttem rá, mert kellett. 14 éve indultam el. Azért mentem, mert SZERETTEM. A Világot és mindent, ami itt fellelhető. Meg akartam találni a TELJESSÉGET. Az élet igazi értelmét kutattam, s kutatom ma. Az igazi TANOK életet adnak. Az IS-TE-ÉN-i minta, a létezés misztériumát tárja fel. Még most sem érzem magam érettnek. Én csak azt hittem, hogy tudok szeretni. NEM TUDOK. Banálisnak tűnő helyzeteket sem tudunk megoldani. Nem tudjuk felvenni a telefont. Nem tudunk odalépni a másikhoz. Elmegyünk a hajléktalanok mellett. Nem etetjük meg az éhezőket. Nem találunk gyógyírt, a világ fájdalmára. Pedig ezekre van (lenne) a legnagyobb szükség. Ezért születtünk, ezért kaptunk életet. Hogy mindezt megtanuljuk. Hosszú az út. Azóta is ballagunk. Egymás felé. Önmagunk irányába. Vajon, hazaérünk-e, SZERETETBEN? Leérettségizünk-e ISTEN asztala előtt? Ő hányast adna nekünk: elfogadásból, irgalomból, könyörületességből? méda rb., 2018
MÉDA: A TÖKFŐZELÉK ESETE (TANMESE)
Adott egy csoport, melynek tagjai szerint, a tökfőzelék minden gondra-bajra
jó. Képzeljük el, hogy ez egy fáma / egy kitalált történet. Ezek a lények Meseországban élnek. Másokkal
egyetemben, akik szerint, nem a tökfőzelék a "gyógyír", hanem a puncstorta.
Tehát, vannak a "tökösök" és a "puncsosok". A
tökfőzelék-imádók próbálják meggyőzni a többieket, bizonyított tény: igenis, az
általuk istenített étel a hasznos, ezt kell fogyasztani. Ebben, persze, nem mindenki hisz. Volt olyan,
aki megette a szóban forgó ételt, és rosszul lett. Mások "undorodnak" a főzelék
láttán. Szerintük, inkább az édes süteménnyel kellene mindenkit megkínálni; bár, ők
ezt nem erőltetik senkire. A "tökösök" hajthatatlanok. Plakátokon
hirdetik: "Mindenki egyen tökfőzeléket! A tökfőzelék meggyógyít! Ne
higgyetek azoknak, akik szerint, egy tortaszelet megmenthet benneteket!"
Meseországban teljes a káosz, sokan nem tudják, melyik oldalra álljanak. A
kettő együtt nem "fekszik", hiszen a tökfőzelék puncsszelettel (?), "pff, az
olyan bizarr".........Aztán egyszer valaki kilépett a tömegből, s azt
mondta: "aki a tökfőzeléket szereti, s abban hisz, egye azt. Aki pedig a
puncstortának szavaz bizalmat, vegyen belőle. Mindenki
döntsön, a saját belátása szerint. Felnőttek
vagytok, nem akaratos gyerekek, akik azért is kiharcolják azt, amit
szeretnének. Sok-sok tanulás és fejlődés után, Meseország lakói
elfogadták, hogy nem mindenkinek ugyanaz a jó. Mindenki másképpen van
"berendezve". A testi / szervezeti felépítése és állapota sem
egyforma, az ott élőknek. Egy idő után megnyugodtak, s békén hagyták egymást.
Sőt. Voltak olyan "tökösök", akik azt mondták, miért ne kóstolhatnánk
meg a puncstortát is, hiszen lehet, hogy tényleg az a jó. (Az is lehet jó). Nem
tévedtek. Megismertek új ízeket, színeket. Még barátságok is szövődtek. Meseországot végül elnevezték a TOLERANCIA államának, ahol a "tökösök" és az "ínyencek" kiegyeztek, és
harmóniára leltek. Szerintem is jó a "sós" az "édessel".........bár, én inkább
puncsszeletért megyek le most........a boltba...........
méda rb., damai (békés) program
2021. április 20.
MÉDA: ALTATÁS - SZISZTEMATIKUSAN
Az "altatás", és az emberek energetikai szintjének csökkentése, szisztematikusan van felépítve. Szerintem, valamikor a 2000-es évek elején indult el, a "hadjárat". Akkor kezdtek el begyűrűzni a negatív erők, s hatások. Mivel, 1994 óta a médiában dolgozom (újságíróként, televíziósként), nagyon jól ismerem a korábbi időszakokat, és azt, hogyan változott meg minden. Az átmenetet is érzékeltem. Rájöttek arra, hogy az Éter (valójában) hatalom. Amiről még az 1980-as években nem beszélhettünk. Miért? Azért, mert akkor senki és semmi nem akart bennünket leigázni. Elég volt az "egy", nem kellett a "sok"; az emberek barátságban, szeretetben és tiszteletben éltek. Anno nem volt ennyi csatorna, ergo, nem értek el annyi Lelket. Ma minden erről szól. Zúdítják az információt, a kép- és hanghatásokat, a megtévesztő elemeket - azokra, akik hagyják. A '80-as és a '90-es években nem volt manipuláció. Ezért stressz sem. Nem zökkentettek ki a nyugalmi állapotból. Béke volt. Ma minden ellentétesen működik, mint ahogyan, az isteni Rend és törvények. "Ördögivé" vált a média. Régen odafigyeltek a gyerekekre, a fiatalokra. Nem engedték, hogy agresszív tartalom jelenjen meg. A televízióban is csak azok szerepelhettek, akik értéket közvetítettek. (Ma azok nem.) Aztán rájöttek arra, hogy tulajdonképpen, az emberi lény, mint olyan, mennyire függ ezektől a behatásoktól, képektől, hangoktól. Elterjedtek a készülékek - otthon is. Ma már majdnem mindenkinek van televíziója, internete, telefonja - amelyek csatornák, s amiken keresztül árasztják / áraszthatják a negatív elemeket. Pillanatok alatt hozzáférnek az emberi elméhez. Gyors hatást érnek el. Mivel sokan nem szeretnek (s nem is akarnak) gondolkodni, ezért nyilván, rögtön el is hiszik azt, amit látnak, hallanak. Nem tájékozódnak, kellőképpen. S ezt azok is tudják, akik ezen hatásokat generálják. Szándékosan. Ahhoz, hogy az ember "altatva" legyen, az is kellett, hogy lecsökkentették az energetikai szintet. Mivel? A rengeteg munkával és adóssággal. Nem véletlen az sem, hogy ma már 12 órás munkarendek (is) vannak. Teljesen "kiszipolyozzák" az állampolgárokat azért, hogy ne legyen erejük gondolkodni, tájékozódni, "utánajárni bizonyos ügyeknek". Hagyjanak mindent úgy, ahogyan vannak. Higgyék el, amit rájuk tukmálnak, ama szöveggel: "ők jót akarnak". A devizahiteleknek is ez volt a célja. Rengeteg ember vált adóssá, energetikailag jogfosztottá. S csüggedté. A mindennapos életben maradás lett a cél. Semmi más. Ez a fajta létezési mód nagyon sok erőt (ugyanakkor hitet is) kér az emberektől, amivel már nem mindenki rendelkezik. Pontosan azért, amit eddig leírtam. Az iskolákban sem gondolkodni tanítják meg a gyerekeket, hanem mint egy gépezetnek, úgy kell visszamondani bizonyos tételeket, adatokat, mások által igaznak vélt ismereteket. Ha ez nem megy, megbüntetik, megbuktatják őket. Azt is mondhatnám, úgy tekintenek rájuk, mintha értéktelenek lennének. A munkahelyeken sem élhetünk önálló ötletekkel, csak irányított személyek vagyunk, akik "termelnek" és igazodnak. Nincs fény. Nincs szeretet-erő, ami vissza tudná emelni az itteni lények rezgésszintjét. Én azért hoztam létre a Damai (békés) Magazint és Programot, hogy HITET adjak. JÓT. IGAZSÁGOT. Nem álltam a "sötét oldalra", s nem engedem meg, hogy ezek az "erők" begyűrűzzenek. 17. éve tartom magam (így). Próbálom felhívni a figyelmet arra, milyen érában élünk, s hogy eme korszaknak, melyek a sajátosságai. Az "altatáshoz", a "nemgondolkodáshoz"; a figyelem eltereléséhez az is hozzájárul, hogy felmagasztalták az "anyagot". Ma az anyag az úr, s nem a szellemiség, a Tudat, a tudatosság. Egy telefon "okos", nem az ember. Reklámokkal, promóciókkal és sokszor ismételgetett szavakkal próbálnak "nyomokat" hagyni az elmédben, hogy elhidd, az a jó, amit ők mondanak. A sajátodnak fogod érezni ezeket a "mantrákat", még akkor is, ha valójában nem így gondolod. (De nincs erőd küzdeni. Nem tudod, kinek higgy. Tanács: magadnak.) Ehhez hozzájönnek a "vidám zenék", a mosolygós és felhőtlen "reklámarcok", hogy azt lásd, nekik milyen jó, neked meg mennyire nem. De az egész hazugság. SZÍNJÁTÉK. Meg van rendezve. Minden egyes momentuma. Én a "reklám-médiában" is dolgoztam, ezért tudom, hogy mindent irányítanak, s arra alapoznak, hogy ma úgy is sok "alvó" ember van, akik számára csak a fogyasztás és a birtoklás a cél. Hiszen, ma ettől vagy "sikeres", nem? Eszedbe sem jut, hogy kilépj a mókuskerékből. Mert az már nem kényelmes. (?) Tehát, ez az egész egy terv. Amit nem ma találtak ki. Ez az ördög terve. Sajnos nagyon sokan ezt, vagyis, "őt" képviselik. Szó szerint. Hiszen, nem mindegy, milyen KÉP-et viselünk a Szívünkben, a Lelkünkben. Nem mindegy, hova állunk. Volt időnk arra, hogy átlássuk, mi a helyzet. És arra is, hogy döntsünk. Akik nem állnak át az "aranykori" szellemiségbe, ISTEN KORÁBA, szerintem, elvesznek. Nem hiába írják sokan; gondolkodj! Nem hiába mondom én is - évtizedek óta. Vizsgálj meg mindent, 100 oldalról. Tudd, hogy ma egy ilyen állapotban élünk. Tanulmányozd a különböző területeket, vagy, hallgasd az előadásokat. Lépcsőről-lépcsőre haladnak. De nem csak ők. Mi is. Azok, akik isten és a Rend mellett tették le a voksukat, az emberek segítése érdekében. Nem mindenki manipulatív. Nem mindenki "érdekkel" van jelen. Szerencsére. Ez most egy (h)arc. Úgy is mondhatnám, ARC. TÜKÖR. LEHETŐSÉG. AZ ÉBREDÉSRE. A SZERETETRE. Arra, hogy visszavegyük, visszaépítsük a HITÜNKET. Az energiánkat. A TUDATOSSÁGUNKAT. Mert akkor már senki és semmi nem hat majd ránk. Sem a sok reklám, sem az álhírek, sem a csalik. Mert ezek azok. Most mutasd meg, mit tudsz......
méda rb., damai (békés) program
2021. április 18.