MÉDA: FOGMOSÁSTÓL ADAKOZÁSIG (ÚJ NAPIREND)
Felkelünk, fogat mosunk, felöltözünk, elindulunk. Kinek szerepel: adakozás és ételosztás a napirendjében? Kinek fontos, a másik?
MÉDA (rb.) és ASSI beszélgetése........
Damai (békés) Magazin és Program - alapító: méda rb.
ASSI: Nagyon érdekes témát hoztál. Úgy vettem észre, amióta ismerlek, számodra kiemelt fontosságú az adakozás, a segítségnyújtás. Miért?
MÉDA: Szerintem azért jöttünk ide, hogy humánummal éljünk. Ilyen az alaptermészetünk. Számomra nem kérdés, miért. Ezért kaptunk életet, testet, lehetőséget. Úgy gondolom, új napirendet kellene létrehoznunk. Felkelünk, fogat mosunk, felöltözünk, reggelizünk, elindulunk. De hová megyünk? Kiért cselekszünk? Önmagunkért, vagy egymásért? Ki az, aki adakozni megy? Ki az, akinek ételosztás szerepel a napirendjében? Nagyon sok segítő tevékenykedik, megannyi szervezet. Tisztelet a munkájukért. De az lenne a jó, ha minden ember így tenne. Ha mindenki támogatná a többieket, ergo, ha irgalommal élnénk.
ASSI: Hogyan alkalmazzuk napjainkban, az adakozást? Csak pénzzel, illetve, tárgyakkal lehet segítséget nyújtani?
MÉDA: Nem, de ezen tényezők is fontosak, hiszen anyagi (fizikai) világban élünk, s még ezekre az eszközökre is szükség van. Szerintem, a pénzt sokkal természetesebben kellene kezelnünk. Ha valakinek nincs, adjunk neki. Olyan furcsa, hogy egy "papírlapot" értékként kezelnek és védenek, de az emberekre mikor mondják azt, hogy ők a legértékesebb kincsek, a világon? Mikor jutunk el oda, hogy az ember lesz az érték, s nem egy tárgy?! A pénz illúzió, fogalom. Amit megfogsz, az egy papírdarab. Innentől kezdve, nyugodtan cserélhetnénk, és szeretettel adakozhatnánk (akár pénzt is). Amúgy, a pénz szóban benne van az, hogy: ÉN. Vajon, mit mutat meg belőlünk? Mit mond el rólam, eme aspektus? Fontos, hogy lelki támaszok is legyünk egymás számára. Egy jó szó, egy mosoly is lehet adomány. A cél, hogy vegyük észre, ha baj van, s azt is tudjuk, hogyan kellene támogatni. Mindig azzal segítsünk, amire SZÜKSÉG van. Napi szinten.
ASSI: Szerinted mindig célt ér a szándék?
MÉDA: Én ebben hiszek, különben, nem dolgoznék 15 éves korom óta a médiában, s nem mutatnám be a segítő szervezeteket, a nehéz sorsú embereket. Saját tapasztalatból tudom, mennyire fontos a figyelem. Sokat forgattam peremvidéken. Tudom, milyen ott az élet. Tudom, milyen fázni, éhezni. Én is átéltem. S tudom, hogy életmentő lehet egy szelet kenyér vagy egy pohár víz. Én mindegyiket tisztelem. Szerintem, soha nem másra kell várni, és nem azzal kell foglalkozni, hogy ki mit tesz, vagy nem tesz meg, hanem azzal, hogy mi magunk megtettük-e azt, ami a dolgunk, a feladatunk? Tükörbe tudunk-e nézni? Nem mentünk el a nehéz sorsúak mellett? Az is furcsa, hogy az emberek azt kérdezik meg egymástól: ma mit vettél a boltban? Mikor cserélted le az autódat? Voltál-e nyaralni? Mennyibe került az új ruhád? De azt nem, hogy voltál-e adakozni? Ma mennyit segítettél másoknak? Adtál enni az éhezőknek? Miről tudtál ma is lemondani, a többiekért?
ASSI: Te melyiket tartod fontosabbnak: a tárgyi vagy a szellemi/lelki segítségnyújtást? Van-e különbség?
MÉDA: Nincs különbség, a segítség, az segítség. Nem az a lényeg, hogy mit adsz, hanem az, hogy ADJ, segíts, támogass, áramoltass, figyelj, menj! A szándék a fontos és a tettek. Nem kell viszonzást várni. A segítségnyújtás íze: az adomány. Ez maga, az öröm.
ASSI: Mikor segítsünk?
MÉDA: Mindig. Nem kérdés........
ASSI? Milyen lenne egy jó napirend?
MÉDA: Én szeretnék felépíteni egy olyan programot, amely arról szól, hogyan segítsünk másoknak, miképpen emeljük fel egymást. Konkrét tananyagokat és gyakorlatokat lehetne kidolgozni. Gyerekekkel és fiatalokkal is elmehetnénk adakozni, ételt osztani, mondjuk, a sok matekóra helyett.........hasznosabb lenne, mert elmélyülne bennük az empátia, a humánum, a figyelem. Létünk ajándék, és arra való, hogy tevőlegesen éljünk. Én saját magamtól is szoktam adakozni, pedig nem vagyok "eleresztve". De vittünk már ruhákat, játékokat, könyveket, eszközöket: diákotthonokba, hajléktalanszállóra, szociális intézményekbe. Az ételszekrénybe is szoktam levinni élelmet. A ruhagyűjtőkbe is tettünk már kabátokat. Hónapok óta etetek egy kóbor cicát. Nagyon sokat forgattam segítő szervezetekkel, és folyamatosan bemutatom a munkájukat. Csodálatos rájönni arra, mi az ember igazi dolga. Egész életünkre szól. A jó napirendben mindenképpen szerepel: odafigyelés, törődés, jó szó, humánum, szeretet, összetartozás, adakozás, ételosztás, segítségnyújtás. Ezeknek a tetteknek ugyanolyan rendszereseknek és természeteseknek kellene lenniük, mint például, a fogmosásnak. Azt is megtesszük naponta többször, nem?
ASSI: De! Igazad van. Írtál egy új, humánus Óra-Rend-et is. Úgy gondolod, hogy ezekkel a dolgokkal jobbá tehetjük önmagunkat, és ezáltal a Világot?
MÉDA: Igen, mindenképpen. Ha már elgondolkodunk azon, hogyan lehetne változtatni, miképpen lehetne élhetőbbé és igazságossá tenni a világot, a környezetünket, akkor már tettünk valamit. Az is jó, ha beszélünk róla, mert ez is elindít energiát, megmozgat érzéseket, aktivál bennünk valamit. Én is mások által tanultam meg, hogyan lehet támogatói rendszerként működni. Ha nincsenek ezek a példák, én sem vagyok most ilyen. Persze, van bennünk késztetés (ez irányú vágy és érzés), de nagyon kellenek azok is, akik mintaként szolgálnak. Akik arra tanítanak, hogyan legyünk napról-napra jobb emberek.......
2018. szept(ember) 16. - ez egy igazán emberi hónap......