ADJ ENNI! - AZ ÉL(ET)ELEM MINDENKIÉ
Első látásra "puritánnak" tűnhet eme étek. Pedig, életet is lehet vele menteni. Tudjátok, hogy mennyien örülnének egy pohár kakaónak, két kiflinek és egy kis dobozos májkrémnek? Rengetegen! Sajnos, a mai világ azt diktálja, hogy mindenből (a) "legjobbat, legtöbbet, legdrágábbat" érdemlik az emberek. Nem igaz. Meg kellene elégedni a "kevesebbel". Sőt! Örülni kell neki. Tisztelni. Fejet hajtani: isten, a Rend, az élet előtt, hogy ennyi (is) van. Mert nagy szó. NAGYON NAGY. A mai világ nem lát túl a pazarláson, a harácsoláson, a nagyzoláson, a rabláson, a szerzésen, a birtokláson. Tarthatatlan a helyzet. Az élelmiszerárak az "égbe szöktek"; lassan az alapélelmet sem tudjuk megfizetni. Miért? Mert NEM SZERETIK EGYMÁST az emberek. Mert a mai ember csak a PÉNZT és (általa, benne) a saját EGÓJÁT szereti. Nem gondolnak a másikra, van-e mit ennie? Ki tudja-e fizetni a költségeket? Nem fagyott-e meg? Van-e fedél a feje fölött? ......... Tisztelet a kivételnek. Hiszen, nagyon sok adakozó szervezet és magánszemély él. Ha ők nem lennének, mi lenne velük / velünk? Mi lenne azokkal, akik nem tudnak maguknak megfelelő táplálékot venni, mert betegek, fáradtak, kimerültek, öregek, csüggedtek? Ki etetné meg azokat, akik már NEM HISZNEK? Nézzétek meg ezt a fotót. Gondolkodjatok el azon, ti hogyan éltek? S hogyan vannak mások? Miért van az, hogy NEM JUT elegendő étel mindenkinek akkor, amikor TÖMEGTERMELÉS dívik, s tonnaszámra öntik ki az élelmiszert, a megsemmisítőkbe?! Miért utálják egymást ennyire az emberek? Mi a baj? Mi fáj? Bántott a másik, hogy nem segítesz? Ő az oka annak, hogy idáig jutottunk? Szerintem, nem. Nézzétek meg, hogy kik azok, akik MILLIÁRDOKRÓL beszélnek, s emígy léteznek. MILLIÁRDOKRÓL - MILLIÁRDOKBÓL. S miért van az, hogy a többség "néhány ezer" forintból tengődik? Ez nem a "kisemberek" hibája, hanem azoké, akik túl "nagynak" képzelik önmagukat. Én értékelni tudom ezt a reggelit. Miért? Mert MEGTANÍTOTTAM RÁ ÖNMAGAM. Mert "lefaragtam" az egómból, s nem gondolom azt, hogy én vagyok az Úristen. Nem én alkottam a Világot; én csak egy szolgálattevő lény vagyok. Egy vendég, a Földön. Azért jöttem, hogy alázatban és humánumban fejlődjek. Ki az, aki így gondolkodik? Ki az, aki nem sértett, nem önérzetes? S ki az, aki azt hiszi, joga van többet (még többet) szakítani a KÖZÖSBŐL? Joga van ellopni azt, ami MINDENKIÉ?! Gyakoroljátok a hálaadást! "Adjatok hálát minden falat ételért, minden korty italért, a szeretetteljes percekért" - ha még van ilyen. Ezekkel a gondolatokkal indítottam el a magazinomat, 2009-ben. Azóta küzdök - megállás nélkül. De! Én már fejet tudok hajtani egy POHÁR VÍZ előtt, s nem akarok belekeverni "drága szörpöt"! Nem mondom azt, hogy ez "semmi", hanem azt: EZ ÁM A VALAMI! Számomra az egyszerűség (a) gyönyör. ISTEN, maga. A REND! Az eredet.......
Tervezem, hogy élelmezési alapítványt hozok létre, és én magam fogom kihordani az ételt olyanoknak, akik nem csak egy-egy falat kenyérre, hanem HITRE és szeretetre is rászorulnak. HIGGYÉTEK EL, hogy mindenki "rászorul". Azok is, akik most "milliókban" dúskálnak, s nem segítenek a Társaknak. Mert mindenki az. Mindenki FÖLDI......
2018. 08. 03.