MÉDA: SZERETET (IGAZSÁG)

Zöldségesben voltam. Hazafelé menet, odaköszönt egy férfi. Csókolom! - mondta, és mosolygott. A szemetesben turkált. Rossz állapotban volt. Hogy van? - kérdezte, és láttam a szemében a Fényt. Jól, köszönöm! - visszamosolyogtam rá. Ez a lényeg! - válaszolt, és tovább keresgélt, boldogan. Tudom, hogy nem akart tőlem semmit. Pénzt sem kért. Neki jó úgy, ahogyan van. Mégis, mindennap odafordul az emberek felé. Nem csak engem szokott megállítani; mindenkit! Neki fontos a másik. Ő törődő. Talán azért, mert a Lelke mélyén arra vágyik, tőle is megkérdezzék, hogyan él? Lesz-e ma ebéd? Van hol aludnia? Ahogyan tovább bandukoltam, megláttam egy feliratot. IGZ........IGAZ!!! Ez az igazság. A SZERETET IGAZSÁGA. Mert olyan mély emberséget éreztem, eme néhány mondatban. Pillanatban. Azon morfondíroztam, én ilyen lényekkel szeretnék beszélgetni. Róluk szeretnék FILMEKET készíteni, hogy megmutassam, mennyire nagyszerűek. Figyelemreméltóak. Szeretem a nehéz sor(s)okat. Mert humánussá tesznek. Érzem gondolataikat, vágyaikat. Analógiát képzek velük. Én is ilyen vagyok. Meg tudok állni, figyelni, és én is mindig megkérdezem a másiktól, mi van vele? A boltban, az utcán. Bárhol. Szerintem, így szép. Nemes. Jó, ha olyanok vagyunk, mint ahogyan IS-TE-ÉN megteremtett, s nem megyünk tévútra. Ha az ember nem fél, ha mer odafordulni a társak felé, csodás dolgokat fedezhet fel. Elszaladhattam volna. Elfordíthattam volna a fejem, és mondhattam volna azt, hogy: mit akart tőlem egy “kukázó”, "kellemetlen szagú”, idősödő, "fogatlan" férfi?! De nem tettem. Mert tudom, hogy tudja. Tudja, hogy SZERETEM........

2017. 08. 30.