MÉDA GONDOLATAI AZ ADAKOZÁSRÓL (RIPORT)
2018. 09. 16.
MÉDA: FOGMOSÁSTÓL ADAKOZÁSIG (ÚJ NAPIREND)
Felkelünk, fogat mosunk, felöltözünk, elindulunk. Kinek szerepel adakozás és ételosztás a napirendjében? Kinek fontos a másik?
MÉDA (rb.) és ASSI beszélgetése......
Damai (békés) Magazin és Program - alapító: méda rb.
ASSI: Nagyon érdekes témát hoztál. Amióta ismerlek, számodra kiemelt fontosságú az adakozás, a segítségnyújtás. Miért?
MÉDA: Szerintem azért jöttünk, hogy humánummal éljünk. Ilyen az alaptermészetünk. Számomra nem kérdés, miért. Ezért kaptunk életet, testet, lehetőséget. Úgy gondolom, új napirendet kellene létrehoznunk. Felkelünk, fogat mosunk, felöltözünk, reggelizünk, elindulunk. De hová megyünk? Kiért teszünk? Önmagunkért vagy egymásért? Ki az, aki adakozni megy? Ki az, akinek pl. ételosztás szerepel a napirendjében? Nagyon sok segítő tevékenykedik; megannyi szervezet. Tisztelet a munkájukért. Ám, az lenne a jó, ha minden ember így cselekedne. Ha mindenki támogatná a többieket, ergo, irgalommal élnénk.
ASSI: Hogyan alkalmazzuk napjainkban az adakozást? Csak pénzzel, illetve tárgyakkal lehet segítséget nyújtani?
MÉDA: Nem, de ezek is fontosak, hiszen anyagi (fizikai) világban élünk, s egyelőre még ezen eszközökre is szükség van. Szerintem a pénzt (ami energia "papír" formában) sokkal természetesebben kellene kezelnünk. Ha valakinek nincs, adjunk neki. Olyan furcsa, mert egy "papírfecnit" értékként kezelnek, s védenek, de az emberekre mikor mondják, hogy ők a legértékesebb kincsek a világon? Mikor jutunk el oda, hogy az ember lesz az ÉRTÉK, s nem egy tárgy?! A pénz illúzió, fogalom. Amit megfogsz, az egy papírdarab. Innentől kezdve, nyugodtan cserélhetnénk, és szeretettel adakozhatnánk (akár pénzt is). Amúgy, a pénz szóban benne van az, hogy: ÉN. Vajon, mit mutat meg belőlünk? Fontos, hogy lelki támaszok is legyünk - egymás számára. Egy jó szó, egy mosoly is lehet adomány. A cél, hogy vegyük észre, ha baj van, s azt is, hogyan kellene támogatnunk. Mindig azzal segítsünk, amire SZÜKSÉG van. Napi szinten.
ASSI: Szerinted mindig célt ér a szándék?
MÉDA: Én ebben hiszek, különben nem dolgoznék 14 éves korom óta a médiában, s nem mutatnám be a segítő szervezeteket, a nehéz sorsú embereket. Saját tapasztalatból tudom, mennyire fontos a figyelem. Sokat forgattam peremvidéken. Tudom, milyen ott az élet. Tudom, milyen fázni, éhezni. S tudom, hogy életmentő lehet egy szelet kenyér vagy egy pohár víz. Én mindegyiket tisztelem. Szerintem soha nem másra kell várni, és nem azzal kell foglalkozni, hogy kit mit tesz, vagy nem tesz meg, hanem azzal, hogy mi magunk megtettük-e azt, ami a dolgunk, a feladatunk? Tükörbe tudtunk nézni? Nem mentünk el a nehéz sorsúak mellett? Az is furcsa, hogy az emberek azt kérdezik meg egymástól, ma mit vettél a boltban? Mikor cserélted le az autódat? Voltál-e nyaralni? Mennyibe került az új ruhád? De azt nem, hogy voltál-e adakozni? Ma mennyit segítettél másoknak? Adtál enni az éhezőknek? Miről tudtál ma is lemondani - a többiekért?
ASSI: Te melyiket tartod fontosabbnak: a tárgyi, vagy a szellemi / lelki segítségnyújtást? Van-e különbség?
MÉDA: Nincs különbség, a segítség, az segítség. Nem az a lényeg, hogy mit adsz, hanem az, hogy ADJ, segíts, támogass, áramoltass, figyelj, menj, tevékenykedj! A szándék a fontos, s a tettek. Nem kell viszonzást várni. A segítségnyújtás "íze", az adomány. Ez maga (az) öröm.
ASSI: Mikor segítsünk?
MÉDA: Mindig. Nem kérdés.......
ASSI: Milyen lenne egy jó napirend?
MÉDA: Én szeretnék felépíteni egy olyan programot, amely arról szól, hogyan segítsünk másoknak, miképpen emeljük fel egymást. Konkrét tananyagokat és gyakorlatokat lehetne kidolgozni. Gyerekekkel és fiatalokkal is elmehetnénk adakozni, ételt osztani, mondjuk, a sok matekóra helyett.......hasznosabb lenne, mert elmélyülne bennük az empátia, a humánum, a figyelem. Létünk ajándék, és arra való, hogy tevőlegesen éljünk. Én saját magamtól is szoktam adakozni, pedig nem vagyok eleresztve anyagilag. De vittünk már ruhákat, játékokat, könyveket, eszközöket: diákotthonokba, hajléktalanszállóra, szociális intézetekbe. Az ételszekrénybe is szoktam levinni élelmet. A ruhagyűjtőkbe is tettünk már kabátokat. Hónapok óta etetek egy kóbor cicát. Nagyon sokat forgattam segítő szervezetekkel, és folyamatosan bemutatom a munkájukat. Csodálatos rájönni arra, mi az ember (igazi) dolga. Egész életünkre szól. A jó napirendben mindenképpen szerepel: odafigyelés, törődés, jó szó, humánum, szeretet, összetartozás, adakozás, ételosztás, segítségnyújtás. Ezeknek a tetteknek ugyanolyan rendszereseknek és természeteseknek kellene lenniük, mint például a fogmosásnak. Azt is megtesszük naponta többször, nem?
ASSI: De! Igazad van. Írtál egy új, humánus Óra-Rend-et is. Úgy gondolod, hogy ezekkel a dolgokkal jobbá tehetjük önmagunkat, és ezáltal a Világot?
MÉDA: Igen, mindenképpen. Ha már elgondolkodunk azon, hogyan lehetne változtatni, hogyan lehetne élhetőbbé és igazságossá tenni a világot, a környezetünket, akkor már tettünk valamit. Az is jó, ha beszélünk róla, mert ez is elindít energiát, megmozgat érzéseket, aktivál bennünk valamit. Én is mások által tanultam meg, hogyan lehet támogatói rendszerként működni. Ha nincsenek ezen példák, én sem vagyok most ilyen. Persze, él bennünk (a) késztetés, de nagyon kellenek azok, akik mintaként szolgálnak. Akik arra tanítanak, hogyan legyünk napról-napra jobb emberek......
2018. szept(ember) 16. - ez egy igazán emberi hónap......