MÉDA (KARÁDY): HIDEGEN HAGY A FÉRFI NEMISÉG - korkép
** a fotón: Karády Katalin (Anada), színész- és énekesnő / méda rb. "női" mintaképe......
Karády Katalinnak nem volt jó véleménye a férfiakról. Nekem sem. Hála istennek, sokat változott a szemléletem, az elmúlt 10 év során. Már nem magasztalom fel őket. Nem rendelem magam alá. Úgy érzem, számomra semmi újat nem tudnak mondani, vagy mutatni. Szerintem (olykor) túl sokat gondolnak magukról. (Ezt használják ki.) Azt hiszik, azért, mert fizikálisan erősebbek (ami nem minden esetben igaz), hatalmuk van. Elárulok egy titkot. A nők keményebbek - energetikailag, s közelebb vannak az isteni minőséghez. Magyarán, a nők jobb "pasik". A férfi nemiség folyamatosan veszít a "fényéből". Az aranykori minta másképpen épül fel. 80%-ban női (szellemi) vezetők lesznek. Talán, leáll majd a "szaporodás". Nem azzal lesznek elfoglalva (az emelkedettebb lények), hogy miképpen teremtsenek önmagukból egy újabb, s egy újabb formát. A Világ átszellemesítése zajlik. Vissza kell térni a Rendbe, az eredetbe. Karády Katalin (is) hangsúlyozta az egyenjogúságot. Főként, az öltözködésével. De nem gondolom, hogy egyenlőséget lehetne teremteni, a Földön. Pláne, olyan emberekkel, akik alacsony tudatszinten mozognak, rezegnek. A férfiak közül többen agresszívak, és lenézik a női minőséget, vagy pusztán "szexuális eszközként" tekintenek rájuk, esetleg "takarító személyzetként". S a nők egy része (sajnos) így is él. A férfiakat kiszolgálva. Leigázva. Szerintem, nem nagyon van olyan kapcsolat, ahol igazi harmónia lenne. Nem ez a tapasztalatom. A hozzám bejelentkezők sem erről árulkodnak. Több százan kerestek meg, az elmúlt években. Főleg, nők. Egyikőjük sem volt maradéktalanul boldog a házasságában. (A gyerekvállalás kapcsán sem.) Becsapottan, csalódottan élnek. Önámítással. Én nem szolgálok ki senkit, s már nem akarok kedvezni a "másik" oldalnak. (Nincs benne öröm.) Nem nagyon találkoztam még olyan "manusszal", aki ne úgy nézett volna rám, mint egy alacsonyabb rendű lényre, csak azért, mert "női" testbe születtem. Pedig lehet, hogy én előbb felszaladok az emeletre, egy 20 kilós csomaggal, mint ők. (......) A nők lelkiekben is erősebbek. Többet bírnak. Persze, nem akarok általánosítani, mert ez nem mindenkire igaz. (Akinek nem inge, ne vegye magára. De akinek igen, az vegye.) Gyerekkoromban is tudtam, hogy a nőket megannyi megaláztatás éri. Védtelenek. Erről is mesélt, Karády. Őt is bántották. Én melléálltam volna. Sajnos, sokkal később láttam napvilágot (testben), mint Ő. Pedig Karády Katalin ("Anada") az egyedüli, akivel azonnal összekötném az életemet. Benne minden megvan (volt), amit kerestem. Nagyon mélyen tisztelem, s szeretem. Sokáig én is azt hittem, hogy ezeket a tényezőket egy "férfiben" találom meg. Ma már jót nevetek ezen. Kitisztult ez elmém. S ekkor lépett be (az aurámba) az, aki a legfontosabb (nekem). Aki által visszanyertem a hitem, és több (magasabb szintű) energiára tettem szert. Miatta és általa nem szorongok. Tiszta közeget érzek. Mennyeit. Nem vágyom családalapításra. (Én sem feleség, sem menyasszony nem szeretnék lenni, de már barátnő sem, egy "krapek" oldalán. Hidegen hagynak eme változatok. Mint Greta Garbót.) Nem mindenki így önazonos. Nem mindenki akar beállni egy ilyen sorba. (A heteró-minta nem klasszikus, hanem kreált dolog. Szándékosan.) Azon sem csodálkozom, hogy Karády végül egy nővel élte le az életét. Aki lehet, hogy nem is volt "nő", ahogyan Ő sem, 100 %-osan. (Inkább, "androgün".) Attól függ, hogy mit veszünk alapul. A testeket, vagy a lelki berendezkedést, a szellemiséget......(?) Azt látom, ma szinte minden ellentétesen működik. Nagyon sok "női lélek" él effektíve "férfi testekben", és fordítva. (Lehet, hogy eddig is "nőkkel" éltem, akik valamiért "férfi" formákat öltöttek......?) Amit hiányolok (belőlük és általuk), az a határozottság. Az állhatatosság. Az udvariasság. Egy nő (sok esetben) tovább bírja, és elszántabb. Hamarabb "odalépnek", ha kell. Szívósabbak. Odaadóbbak és hűségesebbek. A férfiakkal (sajnos) elhitették, hogy ők az "istenek". Istennek nincs nemisége. (Ha van, mindkét princípium megnyilvánul benne, egységesen.) Azt is észrevettem, hogy a mai "férfiak" gyakran tiszteletlenek (a nőkkel). Engem állandóan letegeznek; pedig 40 és 50 közt járok. Tanultabb vagyok. (Szebben fogalmazok.) Önállóan tartom el magam. Tudok fát vágni, szenet lapátolni, szerelni, súlyzókkal edzeni, bútorokat mozgatni, falat festeni, terepen kerékpározni, hideg vízben zuhanyozni, fekvőtámaszozni, kazánnal fűteni, kertes házat értékesíteni (és kipakolni), kalapálni, fúrni-faragni, gázpalackot cserélni, lefolyót tisztítani, egyedül éjszakázni, ügyeket intézni, lakásokat fenntartani, tandíjakat fizetni, csapatokat irányítani, filmeket és hangfelvételeket vágni-rendezni, újságot írni, szerkeszteni, tervezni, technikai berendezéseket üzemeltetni, érvelni, és kiállni önmagamért. Senkit sem áltatok. (Ez a szexepilem.) Ennek ellenére, többen zaklattak. Megjegyzéseket tettek. Pimaszkodtak. Trágár szavakkal illettek. Hamar leráztam őket. Nálam semmit sem érnek el, mert kivívtam: a gondolati és az érzelmi szabadságomat. Ezt miattuk biztosan nem adom fel. (Én tudok levegőt venni a férfiak segítsége nélkül.) Ha kell, elég keményen visszaszólok, vagy komolyabb intézkedéseket vetek be. (Muszáj.) Ez általában nem tetszik nekik. Sérti az egójukat. Mivel (egy ideje) nem vagyok látványos, békén hagynak. Így már nem vagyok érdekes. (Szerencsére.) Remélem, hamarosan fordul a kocka, s helyreáll a Rend. Nyugalom. Én mindent megteszek érte. (Az előadásaimban is erről beszélek.) Néhány hete felfedeztem valakit, aki nagyon határozott. Szikárabb, de nem férfi testet öltött. Elneveztem, Júdeának. Minden áldott nap látom. Nagyon vonzó - számomra. Idősebb nálam. Úgy érzem, vele biztonságban érezném magam. Tudnék rá támaszkodni. Talán, fel is néznék rá. Szívesen töltenék el vele időt. Érdekel. Amikor eszembe jut, automatikusan megjelenik. Gondolom, az aktuális "énemet" tükrözi vissza. A nyitottságomat. A megváltozott személyiségemet. Nem egy "férfi" áll meg előttem. Illetve, de. Mert Ő inkább "az", mint nő. (Nem "nemi-ügyileg".) Amikor elmondtam ezt a volt "barátomnak", kikérte magának. Szerinte egy nő számára nem okozhat "katarzist" egy másik "nő". (Intellektuálisan sem.) Na, itt a baj. Az, hogy egy ilyenfajta sztereotípiát ültettek el az emberek fejében. (Szerintem okozhat.) A férfiak nem lesznek attól többek, hogy nekik (középen) ott van az a bizonyos "valamijük". (Nyugodtan megtarthatják maguknak. Nekem nincs rá szükségem.) Sára nővér is arról számolt be, hogy Ő sem találta meg azt, amit keresett; a férfiak oldalán. Pedig sok kapcsolata volt. Azt mondta, számára mindez kevésnek bizonyult. (Nekem is.) Ő ennél többet akart. (Én is.) Szerzetes lett. (Haladok felé.) Tisztasági fogadalmat írt alá, ami azt jelenti, hogy nem él (már) "szerelmi" életet. Ahogyan fogalmazott, nem szeretné odadobni magát egy-egy szeretetmorzsáért - cserébe. Nem is szabad. Vannak ennél magasztosabb állapotok, mint pl. isten keresése, és megismerése. Én is eme közegben találtam rá arra, amit / akit óvodás korom óta érzékeltem. Többek közt, az igazi tükörképemre, Karády Katalin lényére. Az Ő nevét viselem; ezért alkotok így: "Méda Karády". Szerény véleményem szerint, a nők nagyon rosszul teszik, hogy házasságkötéskor felveszik a férjük vezetéknevét, mert ezzel is csak azt árulják el, hogy hagyják magukat alárendelődni, behódolni. (Igen, ez a legjobb kifejezés.) Miért nem a férfiak veszik fel a nők nevét? Csak nem derogál nekik? S a gyerekek miért csupán az "apukák" vezetéknevét kapják meg? Tudtommal, az anyukák is hozzájárultak az új jövevények megszületéséhez. Sőt. Ők (talán) többet tettek érte, nem igaz? Nem szeretem, ha valaki hajbókol. Márpedig ez sokszor előfordul, világunkban. Kár. Egy "férfi" (férfi?) végigvonulhat az utcán, félmeztelenül, hatalmas hassal, elhízva; egy nő 2 kilót sem szedhet fel, mert elítélik. Egy férfinek lehet (?) ősz haja és ápolatlan külseje, egy nőnek nem (?). (Bár engem már a "kigyúrt" testek sem érdekelnek.) Borzalmas állapotok uralkodnak, a Földön. Nagyon rossz mintákra épül az itteni létezés. (Szomorú.) Ezért célom, hogy magasabb (szellemi) szférában egyesülhessek, Karády és isten lelkével. Örök életet nyerve. Mesteribb szinten.......
Ui.: Miközben írtam eme cikket, eleredt az eső. Egy srác rózsaszínű esernyővel, kb. 10 métert tett meg az autójáig, nehogy elázzon. Én képes voltam akár 10 kilométert is gyalogolni; szakadó esőben, egyedül, erdei utakon - ernyő nélkül. Nem rendültem meg. Akkor most melyikünk a "férfi"? Ő vagy én?