MÉDA: PASS(Z)IÓ - VÁLOGATOTT ÍRÁSOK
** fotó: méda rb., damai (békés) magazin és program, 2023
** minden jog fenntartva - szerző, szerkesztő: méda rb.
2021. 04. 19.
MÉDA: ALTATÁS - SZISZTEMATIKUSAN
Az "altatás" és az emberek energetikai szintjének csökkentése szisztematikusan van felépítve. Szerintem valamikor a 2000-es évek elején indult el a "hadjárat". Akkor kezdtek el begyűrűzni a negatív erők és hatások. Mivel 1994 óta a médiában dolgozom (újságíróként, televíziósként), nagyon jól ismerem a korábbi időszakokat, s azt, hogyan változott meg minden. Az átmenetet is érzékeltem. Rájöttek arra, hogy az Éter - valójában - hatalom. Amiről a '80-as években még nem beszélhettünk. Miért? Azért, mert akkor senki nem akart bennünket leigázni. Elég volt az "egy", nem kellett a "sok". Az emberek barátságban, szeretetben, tiszteletben éltek. Nem volt ennyi csatorna, sem újság; nem értek el annyi Lelket, mint napjainkban. Ma minden erről szól. Zúdítják az információt, a kép- és hanghatásokat, a megtévesztő elemeket - azokra, akik hagyják. A '80-as és a '90-es években nem volt manipuláció. Ezért stressz sem. Nem zökkentettek ki a nyugalmi állapotból. Béke volt. Ma minden ellentétesen működik. Nem az Isteni Rend és Minta szerint. "Ördögivé" vált a média. Régen odafigyeltek a gyerekekre és a fiatalokra. Nem engedték meg, hogy agresszív tartalom jelenjen meg. A televízióban is csak azok szerepelhettek, akik értéket közvetítettek. (Ma azok nem.) Aztán rájöttek arra, hogy az emberi lény, mint olyan, mennyire függ ezektől a behatásoktól, képektől, hangoktól. Elterjedtek a készülékek - otthon is. Ma már szinte mindenkinek van televíziója, telefonja, internet-hozzáférése - amelyek csatornák, s amiken keresztül árasztják / áraszthatják a negatív elemeket. Pillanatok alatt hozzáférnek az emberi elméhez. Gyors hatást érnek el. Mivel ma sokan nem szeretnek (és nem is akarnak) gondolkodni, ezért nyilván rögtön el is hiszik azt, amit látnak, hallanak. Nem tájékozódnak - kellőképpen. S ezt azok is tudják, akik ezeket a hatásokat generálják. Szándékosan. Ahhoz, hogy az ember altatva legyen, az is kellett, hogy lecsökkentették az energetikai szintet. Mivel? A rengeteg munkával és adóssággal. Nem véletlen az sem, hogy ma már 12 órás munkarendek (is) vannak. Teljesen kiszipolyozzák az embereket azért, hogy ne legyen erejük gondolkodni, tájékozódni, utánajárni bizonyos ügyeknek. Hagyjanak mindent úgy, ahogyan van. Higgyék el, amit rájuk tukmálnak, azzal a szöveggel: "ők jót akarnak". A devizahiteleknek is ez volt a célja. Rengeteg ember vált adóssá, energetikailag jogfosztottá. Csüggedté. A mindennapos életben maradás a cél. Semmi más. Ez a fajta létezési mód nagyon sok erőt (ugyanakkor hitet is) kér az embertől, amivel már nem mindenki rendelkezik. Pontosan azért, amit eddig leírtam. Az iskolákban sem gondolkodni tanítják meg a gyerekeket, hanem, mint egy gépezetnek, úgy kell visszamondani bizonyos tételeket, adatokat, mások által igaznak vélt ismereteket. Ha ez nem megy, megbüntetik / megbuktatják őket. Azt is mondhatnám, úgy tekintenek rájuk, mintha értéktelenek lennének. A munkahelyeken sem élhetünk önálló ötletekkel, csak irányított személyek vagyunk, akik termelnek és igazodnak. Nincs fény. Nincs szeretet-erő, ami vissza tudná emelni az itteni lények energetikai szintjét. Én azért hoztam létre a Damai (békés) Magazint és Programot, hogy HITET adjak. JÓT. IGAZSÁGOT. Nem álltam a "sötét oldalra", s nem engedem meg, hogy ezek az "erők" begyűrűzzenek. 12 éve tartom magam (így), vagy inkább 17 esztendeje. Próbálom felhívni a figyelmet arra, milyen érában élünk, s hogy melyek a sajátosságai. Az "altatáshoz", a "nemgondolkodáshoz"; a figyelem eltereléséhez az is hozzájárul, hogy felmagasztalták az "anyagot". Ma az anyag az úr, s nem a szellemiség, nem a Tudat, a tudatosság. Egy telefon "okos", nem az ember. (Sokan elhiszik, hogy ez így van.) Reklámokkal, promóciókkal és sokszor ismételgetett szavakkal, szövegekkel próbálnak "nyomokat" hagyni az elmédben, hogy elhidd, az a jó, amit ők mondanak. A sajátodnak fogod érezni ezeket a "mantrákat", még akkor is, ha valójában nem így gondolod. (De nincs erőd küzdeni. Nem tudod, kinek higgy. Tanács: magadnak!) Ehhez hozzájönnek a "vidám zenék", a "mosolygós és felhőtlen reklámarcok", hogy azt lásd, nekik milyen jó, neked meg mennyire nem. De az egész hazugság. SZÍNJÁTÉK. Meg van rendezve. Minden egyes momentuma. Én a "reklám-médiában" is dolgoztam, ezért tudom, hogy mindent irányítanak, s arra alapoznak, hogy ma úgy is sok "alvó" ember van, akik számára csak a fogyasztás és a birtoklás a cél. Hiszen ma ettől vagy sikeres, nem? Ezt látod mindenhol, nem? Eszedbe sem jut, hogy kilépj a mókuskerékből. Mert az már nem kényelmes. (??) Tehát, ez az egész egy terv. Amit nem ma találtak ki. Ez az ördög terve. Sajnos, nagyon sokan ezt / őt képviselik. Szó szerint. Hiszen nem mindegy, milyen KÉP-et viselünk a Szívünkben, a Lelkünkben. Nem mindegy, hova állunk. Volt időnk arra, hogy átlássuk, mi a helyzet. S arra is, hogy döntsünk. Akik nem állnak át az "aranykori" szellemiségbe, ISTEN KORÁBA - szerintem - elvesznek. Nem hiába írják sokan: gondolkodj! Nem hiába mondom én is - évtizedek óta. Vizsgálj meg mindent 100 oldalról. Tudd, hogy ma egy ilyen állapotban élünk. Tanulmányozd a különböző korszakokat, vagy hallgasd az előadásokat. Lépcsőről-lépcsőre haladnak. De nem csak ők. Mi is. Azok, akik Isten mellett tették le a voksukat, az emberek segítése érdekében. Nem mindenki manipulatív. Nem mindenki "érdekkel" van jelen. Szerencsére. Ez most egy (h)arc. Úgy is mondhatnám, ARC. TÜKÖR. LEHETŐSÉG. AZ ÉBREDÉSRE. A SZERETETRE. Arra, hogy visszaépítsük a HITÜNKET. Az energiánkat. A TUDATOSSÁGUNKAT. Mert akkor már senki és semmi nem hat ránk. Sem a sok reklám, sem az álhírek, sem a csalik. Mert ezek azok. Most mutasd meg, mit tudsz.......
2020. 10. 07.
MÉDA: ADJ ENNI! - AZ ÉL(ET)ELEM MINDENKIÉ
Első látásra puritánnak tűnhet eme étek. Pedig életet is lehet vele menteni. Tudjátok, hogy mennyien örülnének egy pohár kakaónak, két kiflinek és egy kis dobozos májkrémnek? Rengetegen! Sajnos, a mai világ azt diktálja, hogy mindenből (a) "legjobbat, legtöbbet, legdrágábbat" érdemlik az emberek. Nem igaz! Meg kell elégedni a "kevesebbel". Sőt! Örülni kell neki. Tisztelni! Fejet hajtani Isten, a Rend, az Élet előtt, hogy ennyi (is) van. Mert nagy szó. NAGYON NAGY. A mai világ nem lát túl a pazarláson, a harácsoláson, a nagyzoláson, a rabláson, a szerzésen, a birtokláson. Tarthatatlan a helyzet. Az élelmiszerárak az "Égbe szöktek", lassan az alapélelmet sem tudjuk megfizetni. Miért? Mert NEM SZERETIK EGYMÁST az emberek. Mert a mai ember csak a PÉNZT és (általa, benne) a saját EGÓJÁT szereti. Semmi mást. Nem gondolnak a másikra, van-e mit ennie? Ki tudja-e fizetni a költségeket? Nem fagyott-e meg? Van-e fedél a feje fölött?.........Tisztelet a kivételnek. Hiszen nagyon sok adakozó szervezet és magánszemély él. Ha ők nem lennének, mi lenne velük / velünk? Mi lenne azokkal, akik nem tudnak maguknak megfelelő táplálékot venni, mert betegek, fáradtak, kimerültek, öregek, csüggedtek? Ki etetné meg azokat, akik már NEM HISZNEK? Nézzétek meg ezt a fotót. Gondolkodjatok el azon, Ti hogyan éltek? S hogyan vannak mások? Miért van az, hogy NEM JUT elegendő étel mindenkinek akkor, amikor TÖMEGTERMELÉS dívik, s tonnaszámra öntik ki az élelmiszert a megsemmisítőkbe?! Miért utálják ennyire egymást az emberek? Mi a baj? Mi fáj? Bántott a másik, hogy nem segítesz? Ő az oka annak, hogy idáig jutottunk? Szerintem, nem. Nézzétek meg, hogy kik azok, akik MILLIÁRDOKRÓL beszélnek, s emígy léteznek. MILLIÁRDOKRÓL - MILLIÁRDOKBÓL! S miért van az, hogy a többség "pár ezer" forintból tengődik? Ez nem a "kisemberek" hibája, hanem azoké, akik túl "nagynak" képzelik önmagukat. Én értékelni tudom ezt a reggelit. Miért? Mert MEGTANÍTOTTAM RÁ ÖNMAGAM. Mert lefaragtam az egómból, s nem gondolom azt, hogy én vagyok az Úristen. Nem én alkottam a Világot, én csak egy szolgálattevő lény vagyok. Egy vendég a Földön. Azért jöttem, hogy alázatban és humánumban fejlődjek. Ki az, aki így gondolkodik? Ki az, aki nem sértett, nem önérzetes? S ki az, aki azt hiszi, joga van többet (még többet) szakítani a KÖZÖSBŐL? Joga van ellopni azt, ami MINDENKIÉ?! Gyakoroljátok a hálaadást! "Adjatok hálát minden falat ételért, minden korty italért, a szeretetteljes percekért" - ha még van ilyen. Ezekkel a gondolatokkal indítottam el a magazinomat, 2009-ben. Azóta küzdök - megállás nélkül. DE! Én már fejet tudok hajtani egy POHÁR VÍZ előtt, s nem akarok belekeverni "drága szörpöt"! Nem mondom azt, hogy ez "semmi", hanem azt: EZ ÁM A VALAMI! Számomra az egyszerűség (a) gyönyör. ISTEN, maga. A REND! Az eredet.......
Tervezem, hogy élelmezési alapítványt hozok létre, és én
magam fogom kihordani az ételt olyanoknak, akik nem csak egy-egy falat
kenyérre, hanem HITRE és szeretetre is rászorulnak. HIGGYÉTEK EL, hogy mindenki
rászorul. Azok is, akik most "milliókban" dúskálnak, s nem segítenek
a Társaknak. Mert mindenki az. Mindenki FÖLDI.....
2018. 08. 03.
MÉDA: HIT (AZ IGAZI ÉRETTSÉGI)
20 évvel ezelőtt érettségiztem. Fogalmazzunk úgy, hogy 20 évvel ezelőtt kellett visszamondanom azokat a tételeket, amelyeket belénk erőltettek, és amelyeknek semmi hasznát nem látom a mai napig (sem). Szerintem az ÉRETTSÉG másról szól. Humánumról, toleranciáról, elfogadásról, összetartozásról, empátiáról, alázatról, mély tiszteletről, adakozásról, hitről. Igazi TUDÁST egyik tankönyvben sem találtam. Sehol sem mondták el, hogyan kell kezelni a nehéz élethelyzeteket. Miképpen kell közelíteni egy másik ember felé? Hogyan kell felkarolni az elesetteket, segíteni a rászorulókat? Hogyan ne legyünk önzők? Miképpen mondjunk le a földi javakról? Hogyan világosodjunk meg szeretetben, s hogyan adjuk tovább mindezt? Erre magamtól jöttem rá, mert kellett. 14 éve indultam el. Azért mentem, mert SZERETTEM. A Világot és mindent, ami itt fellelhető. Meg akartam találni a TELJESSÉGET. Az élet igazi értelmét kutattam, s kutatom ma. Az igazi TANOK életet adnak. Az IS-TE-ÉN-i minta a létezés misztériumát tárja fel. Még most sem érzem magam érettnek. Én csak azt hittem, hogy tudok szeretni. NEM TUDOK. Banálisnak tűnő helyzeteket sem tudok/tudunk megoldani. Nem tudjuk felvenni a telefont. Nem tudunk odalépni a másikhoz. Elmegyünk a hajléktalanok mellett. Nem etetjük meg az éhezőket. Nem találunk gyógyírt a világ fájdalmára. S nem mondjuk el egymásnak: szeretlek. Pedig ezekre van (lenne) a legnagyobb szükség. Ezért születtünk, ezért kaptunk életet. Hogy mindezt megtanuljuk. Hosszú az út. Azóta is ballagunk. Egymás felé. Önmagunk irányába.......vajon, hazaérünk-e SZERETETBEN? Leérettségizünk-e ISTEN asztala előtt? Ő hányast adna nekünk: elfogadásból, irgalomból, könyörületességből?
2018. 02. 05.
MÉDA: MÓKUSKERÉK VAGY SZABADSÁG? - A TEREMTÉS TÜKRE
Ma még mindig furcsán tekintenek azokra, akik merik vállalni Önmagukat. Akik kilépnek a megszokottból, a rabságból, s elkezdenek önállóan gondolkodni. Én is így tettem, teszek. Néhány éve (újra) "szabadúszó" vagyok. Szabadon élő. Ez azt jelenti, hogy nincs főnököm (esetleg, az isteni elrendelés), akkor kelek, amikor szeretnék, s úgy keresem a kenyerem (bár azt nem eszem), ahogyan jónak látom. 20 évig éltem mások dogmái szerint. Na jó, azért kaptam szabad kezet, de tudjuk, hogy a mai magyar MÉDIÁBAN (is) azok diktálnak, akik irányítanak........és/vagy fordítva. Most én diktálok. Ez rossz szó. Önmagam alakítom az Életem. Oda megyek, ahová szeretnék, és azzal, vagy azzal nem, akivel igen, vagy nem........Sokan próbálják rám tukmálni Önmagukat, hiába kérem, s mondom: nem akarom. Hagyjanak békén! Az Embernek joga van eldönteni, merre, meddig, s kivel. És joga van NEM illeszkedni. Miért kellene olyan formát ölteni, amit elvárnak?
Ha az Ember kilép a "forgó-morgó" mókuskerékből, csodálatos dolgokkal találkozik. Elsősorban: Önmagával. Rájön, mennyi minden van benne, ami nincs felszínre hozva, kibontva. Látom azokat, akik igazodnak, akik eladják magukat (olcsó munkaerők), és mennek robotolni, hajbókolni, "plazmatévét" venni. Idáig fajult az egész. Ezt nevezik Életértelemnek. Az én értelmem, hogy pontosan azt a történetet jelenítsem meg, amit megírtam. Amit elterveztem. Amire IGENT mondtam. Hazudtoljam meg magam? Legyek én is álszent és képmutató? Hol vagyok akkor ÉN? Ha az Ember nem a személyes sorsát éli, hazudik. Ha nem áll szembe a TEREMTÉS TÜKRÉVEL, akkor valakit "szembe köp". Én azért jöttem ide, hogy megtaláljam azokat, vagy azt, aki fontos. Aki nekem KELL.
Nem akarok idegen tollakkal ékeskedni, nem is fogok. Azt szeretném, hogy a személyes ÉN-em, az egyedi Önvalóm váljon valóra, itt és most. Mindig van, aki tükröt tart, mindig van, aki minket mintáz. De, ha nem találjuk meg, ha nem megyünk elé, nem tudunk fejlődni. Akkor nem tudjuk teljesíteni az Élet-tervünket. Mert ez egy terv. Folyamat. Indíttatás. TÉNY. Nem fogok másként dönteni; vállalni fogom azt, aki vagyok, és azt, aki az én tükröm. Mert én is ilyen (olyan) vagyok. Semmivel sem különb. Nézzétek meg ezt a képet! Mit láttok rajta? Két "félbevágott" MACIT. Az egyik rózsaszínű, a másik kék. Az egyik "lány", a másik "fiú".......mondhatjuk így is, egyszerűen. Van-e köztük különbség? Igen, van! Kiáltják ezren. A színűk, a színűk más! Na, meg a nemiségük.......hmm......és ez vajon különbség? Különbség-e az, ha más formát rejt a ruha? A rózsaszín más, mint a kék? Nem lehet, hogy ugyanolyan? Nem lehet, hogy mindkettő SZÍN(es)? A két maci illeszkedik. Egyek. Pedig (elvileg) mások.......hogyan lehet ez? Úgy, hogy a TEREMTÉS ILYEN NAGYSZERŰ! "Ő" nem nézi, hogy kinek milyen az alakja, a külső mintavétele........nem ezt veszi alapul. Hanem teljesen más "érzetet".......a HITET. Összetartozást.
Tudom, évek óta erről beszélek.......ezért vagyok SZABAD! Ezért vagyok ÉN! MÉDA! Kialakítottam a saját személyiségemet, és létrehoztam egy önálló birodalmat. Az ÖNVALÓMAT. Mert ez a mi legnagyobb és leggazdagabb birodalmunk. Az Otthonunk. Mindenki elérheti. És pontosan ehhez kell (a) SZABADSÁG! SZABADSÁG, mert SZABAD! Mert meg lehet tenni. Ha az Ember szembefordul Önmagával, hosszú, fáradságos út során, eléri, amire vágyik. Eljuthat oda, hogy már másképpen gondolkodik. GONDOLKODIK! Hát, ezért jó, ha kilépünk, ezért jó, ha nem mások ítéletrendszere szerint élünk. Én már tudom, hogy ki Ő! Én már tudom, hogy ki vagyok ÉN! Ez az EGY-ség táplál, és ad erőt, mindennap. Ha merjük vállalni a külsőt, s a bensőt egyaránt, megtaláljuk azt, aki ugyanolyan. Ugyanolyan szabad. És ezzel az örök "kötelékkel" már tudunk mit kezdeni. Kézen fogva hazamenni. Oda, ahol már nincs szétszakítottság, csak SZABADSÁG. Én is ezért jöttem. Hogy megtaláljam a "másik felem", ebben a nagyon bonyolult történetben........s végre szabadnak érezzem magam, hiszen ÖNAZONOS lettem! ÁLTALA. Mert nem vár el semmit. Nem akar. Nem akar másmilyennek látni. Honnan tudom? Tudom. Érzem........ezért jó, hogy eljöttünk ide, ezért jó, hogy újra szembesülünk. Szerintem az önazonosságban rejlik az igazi Szabadság.
2017. 09. 02.
MÉDA: A MEG(VILÁG)OSODÁS MARGÓJÁRA
Ma mindenki meg akar világosodni. Csak éppen a Világ gondja nem érdekel senkit. Igazán. A VILÁG azt jelenti, világosság gyúl’ SZÍVÜNKBEN. Rájövünk, nem egyedül vagyunk a bolygón, hanem sokan. Rengetegen. Nem csak a saját érdekeinket kell nézni. Jó lenne, ha nem csak azok számítanának. Nem egy fa alatt kell ücsörögni, és sanyargatni Önmagunkat, hanem fel kell állni, és segítő kezet kell nyújtani. Mindenkinek. Ahol lehet. Ahol tudunk. Ez lenne az igazi világosság! Ez (lenne) a FÉNY. Így léphetnénk ki a sötét korból, a magányosnak nevezett társadalomból. Mi alkotjuk a Világot, mi hozhatunk világosságot. Nekünk kell felkapcsolnunk a lámpát, a benső világítást. Óvatosan. Hiszen a szemünk elszokott a széptől. S a Lelkünk. Nem látunk kontúrosan. Csupán homályosan. Hiszen, ha látnánk, egymás nyakába borulnánk, és nem külön tengetnénk életünket. Világ. Világ. Világosodjunk meg! SZERESSÜNK! Ezért jöttünk. Ezért szenvedtünk. Hogy kemény munkával, kínzó fájdalommal, elérjük. Az Istenséget. Az IS-TE-ÉN-séget. Ha nem tanulunk meg szeretni, nem tanulunk meg LÁTNI! Akkor fényáradatban sem vesszük észre egymást; vakok maradunk. VILÁGTALANOK. Akik keresnek, de nem találnak. Akik árván és némán botorkálnak. Nem hallanak. Nem érzékelnek. Kiveszett belőlünk minden, mi finom. Ami lelkiség. Kerek egész. Csonkák vagyunk, felek, nem ismerjük az egészet. EGÉSZ-séget. EGYEZSÉGET. Nem tudunk világítani, nem tudunk "árasztani". Belül éljük a szerelmet, bent kérünk szeretetet. S várjuk, hogy egyetlen MESSIÁS oldja meg a Világ baját. Nem fogja. Nekünk kell megtennünk. Mi vagyok nagyok, vagy azzá válhatunk, ha........Ha elérjük azt az állapotot, amikor már nem az önös érdekeinket szolgáljuk, hanem az isteni Mintát. A RENDET. Az Egyetemes SZERETETET.
2017. 08. 30.
MÉDA: SZERETET (IGAZSÁG)
Zöldségesben voltam. Hazafelé menet odaköszönt egy férfi, az utcán. Csókolom! - mondta, és mosolygott. A szemetesben turkált. Rossz állapotban volt. Hogy van? - kérdezte, és láttam a szemében a Fényt. Jól, köszönöm! - visszamosolyogtam rá. Ez a lényeg! - válaszolt, és tovább keresgélt, boldogan. Tudom, hogy nem akart tőlem semmit. Pénzt sem kért. Neki jó úgy, ahogyan van. Mégis mindennap odafordul az Emberek felé, s megkérdezi Tőlük, hogy vannak? Nem csak engem szokott megállítani, mindenkit! Neki fontos a másik. Ő törődő. Talán azért, mert a Lelke mélyén arra vágyik, Tőle is megkérdezzék, hogyan van? Lesz-e ma ebéd? Van-e hol aludnia? Ahogy tovább bandukoltam megláttam egy feliratot. IGZ........IGAZ!!! Ez az igazság. A SZERETET IGAZSÁGA. Mert olyan szép Emberséget éreztem ebben a néhány mondatban. Pillanatban. Azon morfondíroztam, én ilyen EMBEREKKEL szeretnék beszélgetni, Róluk szeretnék FILMEKET készíteni, hogy megmutassam, mennyire nagyszerűek! Figyelemreméltóak. Szeretem a nehéz sor(s)okat. Mert humánussá tesznek. Érzem gondolataikat, vágyaikat. Analógiát képzek velük. Én is ilyen "hajléktalan" vagyok. Meg tudok állni, tudok figyelni, és én is mindig megkérdezem a másiktól, hogy van? A boltban, az utcán. Bárhol. Szerintem így szép. Nemes. Jó, ha olyanok vagyunk, mint ahogyan IS-TE-ÉN megteremtett, s nem megyünk tévútra. Ha az Ember nem fél, ha mer odafordulni, csodás dolgokat fedezhet fel. Elszaladhattam volna, elfordíthattam volna fejem, és mondhattam volna, mit akart tőlem egy “kukázó”, “kellemetlen szagú”, “idősödő”, “fogatlan férfi”, de nem tettem. Mert tudom, hogy tudja. Tudja, hogy SZERETEM.
2017. 04. 05.
MÉDA: SZIMBIÓZISBAN – ISTENNEL
A "szimbiózis" azt jelenti, az itt élő lények kölcsönösen, egymás hasznára válva: segítik a másikat. Szorosan együttműködnek, ÖSSZETARTOZNAK. Van-e ma szimbiózis? Kik azok, akik mindenáron kitartanak egymás mellett? Kivel kell szimbiózisban létezni? A szó azt is tartalmazza, az egyedek egymásra vannak utalva. Szerintem mindenki függ mindenkitől, hiszen mindannyian támogathatjuk a Világ fennmaradását. Mindenki adhat jót, menthet Életeket. Ha jobban összefognánk, nem lenne annyi gond és baj. Szimbiózisban kell lenni az Istennel! Vele is szövetséget kell kötni. Lemondani a hamis ajánlatokról, a kényelemről, s helyette "áldozatokat" bemutatni. Az áldozat azt jelenti, odaadom az Életemet, a személyemet a Jóért, egy magasabb rendű Elvért, hogy szolgálattevő Emberré váljak. Ha egyedül kell tennem, megteszem. Ha elismerés nélkül, akkor is. Ha mindenki elutasít, nem tántorodom. Hiszen szimbiózisban, kölcsönösségben élek valakivel. Elköteleződésben. Letettem voksomat, elmondtam eskümet. Ha nem mindig csak az embereknek, hanem Istennek akarunk megfelelni, ergo, Őt szeretnénk szolgálni, így kell cselekedni. Egymás hasznára válva. Ha az Isteni Rend hasznát nézem, nem nézhetem a sajátomat. Akkor nem érdekkel, vagy érdekből közelítek bizonyos dolgok felé, hanem alázattal. Nagy különbség. Megtisztelő feladat. Tudom, életem nem mihaszna, nem véletlenül jöttem a földi bolygóra, így kevésbé vagyok teher, mint egy olyan énnel, aki mindent ki akar sajátítani. Amiről én beszélek, abban nincs magántulajdon, sem birtoklás, van helyette: jótékonyság, felnőttség. Ezt jelenti az egymásrautaltság. Amikor nem egyoldalú a viszony. Amikor a másik is észreveszi, hogy szükség van rá. A lényére, energiáira. Nem kell kérni, mert figyel. Nem kell könyörögni, mert természetes számára, hogy AD. SZERET. A SZERETET szimbiózis. A szimbiózis SZERETET. Olyan létforma, amivel megmenthető a Világ. Amivel mi magunk is megmenthetőkké válunk. Jobban, szebben, értékesebben élhetjük valódiságunkat.
2017. 03. 07.
MÉDA: SZERZETESI LÁTÁS(MÓD)
Szerintem az ember akkor jár jól, ha szerzetesi látásmódot követ, s nem fogyasztó lényként él. Akit megmásít az anyag, nem fog fejlődni. Életünk értelme azonban a folyamatos változás. A szerzetesi mód egészen új távlatokat nyit, nem tartalmaz lemondásokat. Lemondás lenne, ha beállnánk a sorba, s hinnénk a kecsegtető ajánlatoknak, amelyek légvárak, "üres lufik". A mai társadalomról az a hír járja, "fogyasztói". Azaz, semmi másra nem fókuszál, mint megszerzésre, birtoklásra, fel- és kihasználásra, egymás energiáinak elrablására. Valóban. De azért vannak olyanok is, akik felemelkedtek, akik más néző- és szívközpontúságot követnek. A SZER-i életben nincs rablás. Nincs egyenlőtlenség. Önmagunkat sem fosztjuk meg. Egyformán áramoltatjuk az erőt; harmóniát képezve. A kevesebb nem "csonkítás". A másfelé fordulás nem lázadás. Persze tudjuk, vannak bizonyos szekciók, amelyeknek az a jó, ha az ember "bégető" és "szemellenzős", de azért mégiscsak Szabadságra születtünk. Aki ma Szabad, vagy szabaddá szeretne válni, azt biztosan deviánsnak titulálják, és kiközösítik. Erre mondom, semmi probléma. Hiszen nem mások akarata szerint létezünk. A magasabb Szellemi Rend pontosan tudja, sőt érzékelteti, mi (a) jó nekünk. Nem tartalmaz olyan gondolatokat, miszerint Életünknek csak "nagy zabálásról" kellene szólnia. Inkább mutat egy nemesebb utat: a Szolgálat lényege, lényegisége felé. A "nagy zabálásba" sok minden beletartozik. Beletartozik a szexualitás, az állandó anyagbeszerzés, "dobjuk el a régit, vegyünk újat"-hitrendszer, pénzéhség, szeretetlenség, nyerészkedés. Erre buzdítják ma az embereket. Ha mindegyikből kivonjuk magunkat (mert kivonjuk), akkor kaphatunk újabb impulzusokat: elénk tárul az eredendő. Ami tulajdonképpen nem új, hanem ősi - csak számunkra meglepetés, hiszen altatásban és erőszakban él(t)ünk. A lelki zsarnokság az is, amikor az iskolákban teljesítményorientáció zajlik: egymás legyőzése, a gyengébb kiközösítése, adathalmaz bemagoltatása és visszamondatása - "takk"-ra. Hát, mi ez, ha nem meghurcolás, megszégyenítés, lélekrablás? Lelkeket rabolnak és irányítanak, az elkülönülés jegyében. Nem buzdítanak összefogásra, együttérzésre, alázatra, humánumra. Ezért, amikor az Ember felnő, ha felnő, sérülékennyé és zárttá válik; nem bízik, mert nem tud - az emberi jóságban. A szerzetesi alapfogalmak azt tartalmazzák, legyünk EMBERSZERETŐK, ne mizantrópok. Még akkor sem, ha csalódtunk, vagy ha megbántottak. Hiszen úgy nem tudunk fejlődni. Nem tudunk változni, ha nem nyitunk, ha nem nézzük meg, milyen a másik, aki (lényegében) ugyanolyan. A SZERZETESI élet EGY-séget és egyezőséget ad, nem érdekkel teli. Nem használnak fel senkit saját vágyaik kielégítésére. Nem ösztönöznek "ledöntésre". Szeretettel, a SZERETETÉRT létesítenek interakciót, kezdeményeznek beszélgetést, az Isteni Rend nemesebb és hatékonyabb szolgálásáért kapcsolatot. Nem ösztönszerű lényeket nevelnek. Nem az egó diktál, hanem a LÉLEK. Lélekbe mondanak, Lelkeket formálnak. Az anyag számukra jelentéktelen. Hiszen csak az anyag, a külső különböztet, de ők efelett szemet hunynak, mert a harmadikkal látnak. Nem a fizikai érzékszerveiket használják megismerésre, hanem a BENSŐT. Belső ügyeket tárgyalnak - mesteri módon.
Ezek az alapigék bennünk vannak. Szólnak. Súgnak. Mint egy jó munkatárs a súgólyukból. Figyelnek, s figyelik rezdülésünket. Hol, mikor, hová lépünk. Aki nem tanul meg analógiásan gondolkodni, aki nem ért a jel- és szimbólumrendszerből, sok időt veszteget. Hiszen ott áll előtte valami, vagy valaki, mégsem látja. Nem látja meg a lehetőséget, amely LEHET, hogy az ŐSI ÉG mondandója és/vagy utasítása. A szerzetesek figyelnek. A szerzetesek értik. De nem burkolóznak "csuhákba". Szabadon léteznek, hiszen, szuverén egyének. Ez azt is jelenti, hogy nyitottak, nem különülnek el, nem zárják kulcsra az ajtót. Engednek és beengednek. Szívből, szeretettel. A Szeretet lenne az egyik tanulnivalónk. A Szeretet lehetne a fő tananyag: TAN, az iskolákban. De ilyet sehol sem látok, csak matematikát, fizikát (már megint az anyag), tört-én-elemeket. Erről szólna Életünk? Logaritmusokból és évszámokból? Ezekért az adatokért tettünk meg olyan hosszú és viszontagságos utat? Nem hiszem. Az Ember (a) Szeretetért jön. Hogy profi szinten sajátítsa el, vagyis, doktoráljon belőle. A szerzetesi látásmódban azonban nincs számonkérés. Nincs egymás besorolása, helyette van: ösztökélés. Segítségnyújtás. Egymás lépéseinek támogatása.
2017. 03. 05.
MÉDA: ALÁZAT (ÚT A MEGVILÁGOSODÁSHOZ)
Azt hiszem, a legfőbb, legfontosabb út és tulajdonság: LEHETŐSÉG a megvilágosodáshoz, az alázat. Amíg az Ember nem élt át szélsőséges helyzeteket; nem éhezett, nem fázott, nem voltak kőkemény küzdelmek az életében, nem fogja elérni ezt az állapotot, mert nem fogja értékelni a VAN-ságot. Az Ember alaptermészete olyan, hogy mindenből "sokat" és "nagyot" akar. Amikor "kicsit" és "keveset" kap (ami szubjektív), megijed, és összeszorul a gyomra. Úgy érzi, neki több jár, vagy nem annyi, amennyit birtokolni szeretne. Pedig ilyen nincs. Nincs olyan, hogy valami jár! Eredendőn semmi sem jár, hiszen minden, ami VAN, így az Élet is: ajándék és kiváltság. Lehetőség a fejlődésre, a Szeretetre. De nem csak egymást kell szeretnünk, hanem a Létezést, magát. Azt, hogy vagyunk. Köszönetet és Hálát mondhatunk, ha valamit kapunk, ha valamit elénk tár az Élet. Semmiképpen sem követelőzhetünk. Akik lemondanak az anyag(i)ról, akik megelégszenek a kevéssel, csodát élnek át, mert megtanulják értékelni a VAN-ságot, a maga létezésében. S nem akarnak többet, nem akarnak mást. Nekik, nekünk elég az EGY. Az alázat azért vezet a megvilágosodáshoz, mert abban a pillanatban, hogy megérezzük, s átéljük, milyen a "semmi", a "nélkülözés", a "szegénység", a "fájdalmak", át tudjuk érezni a másik Ember, a másik élőlény sorsát, ügyét. Ha valakit sokat bántottak, biztosan az elesettek mellé áll, azaz: ALÁZATOT gyakorol. Megérti, hogy minden létezés célja: a segítségnyújtás és az irgalom. Amikor mindenki előtt fejet tudok hajtani, megvilágosodtam. Amikor tisztelem az Életet magát, s benne mindent, ami fellelhető.
Az alázat gyakorlása nagyon fontos. Fontos, hogy szembesüljünk. Okuljunk. Hogy tudjuk, miről is szól az a színdarab, amelynek mindannyian részesei vagyunk. Ha felemeljük az éhezőket, ha szeretjük az elesetteket, alázatot gyakorlunk, mert Isten Gyermekein segítünk; az Életet magát tiszteljük. Azt az alkotást és milyenséget, amelyet valaki, valamikor létrehozott és működtet. Hiszen ehhez is nagyon sok energia kell. Nem megy magától. Komoly munka és feladat a Létezés fenntartása, főként energetikailag, figyelemmel. Hiszen mindig pontosan figyelni valamire, azaz összpontosítani, fárasztó. Pedig a Létezés folytonos, tehát: állandó TÖRŐDÉST igényel. És SZERETETET. Hiszen, ha valakit szeretünk, figyelünk rá. Mert fontos a Létezése. Az Életet SZERETETTEL, azaz figyelem-energiával lehet fenntartani.
Az Emberek nemigen szeretik egymást. Könnyebb a rosszat, a negatívat látni, mint megkeresni a JÓT. De ez nem visz előre. Nem visz előre az acsarkodás, az irigység, a gőg, csak az ALÁZAT. Aki nem fejlődik, aki nem akar változni, attól elveszik a földi létet. Majd megpróbálja legközelebb. Sokan szeretnének "testekben" létezni, pontosan azért, hogy fejlődhessenek. A Föld jó gyakorlópálya, mint egy osztályterem. Ide azért jövünk, hogy TANULJUNK, nem azért, hogy anyagilag gyarapodjunk. Szellemi Kincseket gyűjt az, aki örökre tervez. Tehát, a létezésünk értelme a szolgálat gyakorlása és elsajátítása, amihez mély alázat kell. S ha ez megvan, megvilágosodunk. Azaz, világossá válik számunkra minden. Az, hogy miért vagyunk, kik vagyunk, mi az Élet értelme, mit kell tennünk most, s mi lesz ezután. Egységében tudjuk szemlélni a Világot. Egyformának látunk mindenkit. Nem fogunk többé megkülönböztetni. Ezért kell megismerni mások Életét, ezért kell szemlélni (tanú-állapot), hogy rájöjjünk, mennyi gond és baj van, és mi milyen sokat tudunk tenni azért, hogy ne így legyen.
2017. 03. 03.
MÉDA: EREDETI REND (MINTA) ALAPJAI
Az, hogy igencsak elszakadtunk az eredeti REND, a minta alapjaitól, köztudott. Szinte minden a feje tetején áll. Nincs megszilárdult, igaz ÉRTÉK-REND. Van helyette kuszaság, zűrzavar, káosz, irigység, gőg, nemtörődömség. Az eredeti REND másmilyen. Ahogyan a neve is jelzi, rendezett. Ez azt jelenti, hogy harmónia van benne. Harmonikusan működő EGY-ség. Ezt az egységet nem tudjuk itt megjeleníteni. Nincs egyetértés. Mindenki széthúz, mást beszél; nincsenek igazán KÖZÖS ügyek. Sötét korban élünk - mondják, folyamatosan szakadunk el attól a Hazától, amelyet úgy hívnak: Béke. Vagy legyen Éden, Nyugalom, Szeretet. Az Emberek nem szeretik egymást. Még mindig nem. Legalábbis úgy nem, ahogyan a MINTA jelzi, vagy megkívánja tőlünk. Szeretet nélkül azonban minden elpusztul. A szeretetlenség szárazságot okoz. És meddőséget. Kiapadnak a folyók, kiszáradnak a tavak, s mi is - belül. Pedig van egy séma, amit, ha követnénk, és megismernénk, nem lenne szükség "öntözésre". Belülről indulna el. Az eredendő rend nyomai mindannyiunkban megtalálhatóak. Bennünk élnek; hordozzuk, és kutatjuk is néha. Érezzük, hogy valami nem "stimmel" ezen a bolygón; élőhelyünkön. Minden elfordult, vagy be-, abszurd, kétségbeejtő, nonszensz. Ha Bennünk rejtőzik az IGE, ha Bennünk van a megoldás, vajon, miért nem fordulunk felé? Ha már annyira rosszul érezzük magunkat - évszázadok óta. Nem, még mindig nem akarjuk megérteni, megérezni, elfogadni. Megyünk a saját fejünk után, mert úgy jobb, úgy tanították. Makacsul, önérzettel, "ki, ha én nem" - stílussal. Így nem érünk célt. Nem érünk el oda, ahová szeretnénk.
Az eredeti minta mást tanít. Mutat egy igazabb, valósabb példát. Amely mindenkinek jó, mondjuk úgy, univerzális. Átfogó REND-SZER, amelyet bárki megérthet. Nem kell hozzá tudomány, sem magyarázat. Kell benső Hit, elfogadás, akarás. Ez a minta adott. Hozzáférhetünk. Nincs megtiltva. Nem kell érte sorban állni. Főleg nem sorban állni! Hiszen ebben az iskolában egyedi személyeket, SZEMÉLYISÉGEKET nevelnek, akiknek nem "csönd!" a nevük, és nem hátratett kézzel bólogatnak. Szabad akarattal, szabad lélekkel rendelkezhetnek, pont olyannal, mint az Önvaló. Gondolkodásra késztet és bír ez az EGY-ETEM. A Világegyetem! Nincs tandíj. Azaz, hogy van. A "díj" a nyitottság. Az alázat. A figyelem. Ezeknek kell megfelelni, ezeket kell elsajátítani - az évek során. Az ÉRETTSÉG itt valóban érettséget jelent. Érettekké válunk egymáshoz. Az Élethez.
Aki számot ad tudásáról, nem bántja a másikat. Szeret, jó szívvel fogad. Nem tesz különbséget, nem méricskél, hanem egyenlősít. Ha valakinek fájdalma van, mellé áll, segít. Nem ítélkezik, nem beszél rosszat, hanem ad. Önzetlenül. Jó lenne, ha a földi tantermekben is ezeket az ERÉNYEKET oktatnák. Oktatni, "idegen" szó, legyen inkább: felmutatás. Felmutatnak egy olyan LEHETŐSÉGET, amely választható, mégis jó. Kizárt, hogy máshogyan döntenénk. Hiszen, elfáradtunk. Voltunk már minden, kipróbáltunk sok ügyet, sok Életet, egyik sem működött igazán. Ha az Ember analógiára, Otthonra lel ebben a MINTÁBAN, ebben a REND-ben, nem mozdul. Kifelé biztosan nem. Beljebb megy, még beljebb, hogy megismerje összetettségét. Valódiságát. Érdemes figyelmet szentelni rá, érdemes nyitni és kutakodni. Sok Csodát fedezhetünk fel benne, Önmagunkban.
Az eredeti REND ősi. Nem ma találták ki. Mégis érvényes. Aktuális - ha úgy tetszik. Nem veszít értékéből. Örök érvényű. Ezért is működik, mert EGY-séges, mert nem inog, mert határozottan közvetíti azt, ami Őt jellemzi. Azonos mondatokat közöl. Azonos magával. Mindig. Ezért REND-ezett a SZERETET is. Mert nem ismer mást. Mert csak az EGY a fontos - számára. Útjáról letéríteni nem lehet. Nem érdemes megpróbálni. Inkább a LÉNYEGRE kellene koncentrálni, egy olyan JELENLÉTRE, ami fellelhető. Amely MOST is itt van. Most van itt - köztünk. Mi is megkaptuk AJÁNDÉKBA, a mi számunkra is rendelkezésre áll. REND-ELKEZÉS, a neve is ezt jelzi. Rendelkeztek róla, rólunk, így nemes. Emellett kell kitartanunk. Az EGY-séges MINTA alapjaiért, melyre minden IGAZ építhető.
2017. 02. 27.
MÉDA: A KENYÉR HÁZA
A BETLEHEM azt jelenti: Kenyér Háza. S szeretném, ha egyszer az alapítványomat is így hívnák. Hiszen a kenyér, mint élelem, nagyon fontos. Úgy gondolom, kenyér mindenkinek jár. Nem lehet, hogy élelem nélkül maradjon egyetlen Ember, vagy Család. A kenyér szimbolikus; sok mindent kifejez. Életerő rejlik benne, s jóság. Szeretet, törődés. Ha kenyeret viszünk másoknak, azt jelenti, fontosak számunkra. Hiszen ÉLŐ ELEMET adunk, élő egységet ajándékozunk. Olyat, ami átsegíti az Embert egyik napról a másikra. Voltak "kenyérgondjaim". Sokszor élelemre is alig tellett. Így megtanultam egy szeletet is becsülni, Hálát adni érte. S volt úgy, hogy egyetlen darabot törtünk ketté valakivel, hogy megosszuk Egymással. Csodálatos pillanat. Mert sírtunk közben. Nem azért, mert csak fél-fél szelet jutott mindkettőnknek. Hanem azért, mert olyan JÓ volt SZERETNI. Valakit, aki fontos. Jó volt, hogy segítettük egymást. S tudtuk, egyszer jobb lesz. De azt is, hogy addig ki kell tartani. Az Isteni Szeretetért bármiről lemondok. Az ISTENI IGAZSÁG bármit megér. Mert abban a pillanatban "ízes" lesz a kenyér, forró és tápláló. Nem nézi az Ember, hogy mi nincs rajta, vagy mi hiányzik. Csak azt, mivé válhatunk - általa.
SZOLGÁLATUNK lényege, hogy mindig adjunk, amikor kell. Soha ne tagadjuk meg a segítségnyújtást. A kenyér tényleg olyan, mint egy "test". Hiszen a testünket tápláljuk vele. Beépül. De tápláljuk vele mások LELKÉT is, hiszen a kettő (test és lélek) egybeforr. Összefügg. Ha szeretem valaki lényét, ha akarom, hogy legyen: élelmet viszek számára, hiszen meg akarom tartani, itt akarom tudni. Az élelem szóban benne rejlik: elem. Azaz élő - elem. Olyan alap dolog, amire mindenkinek szüksége van. Az élelem nem jutalom, az élelem odaadás. Alázat.
A Kenyér Háza Alapítványom ezt segítené. Élelmet osztanánk mindenkinek. Nem kérdezném, rászorulnak-e?! Nem ez a lényeg. Hanem, a humánum. Hogy gyakoroljuk azt, amiért itt vagyunk. Szerintem azért kaptunk kezeket-lábakat, hogy adakozzunk. Hogy felemeljük az elesetteket. Én ebben látom lényem értelmét. Szeretetszolgálat - ittlétünk. Olyan tettek, cselekedetek halmaza, amely új utakat nyit. Amely felnyitja a Szemeket, kitárja a Szíveket. Adjatok! Adjatok!
2017. 02. 26.
MÉDA: SZERETET A SZERETETLENSÉGBEN
Mostanra kiderült számomra, milyen a SZERETET. Milyen ennek a magas és erős EGY-ségnek a törvényszerűsége, alapja. Azt hiszem, nem sikerült még megvalósítanunk az Őszinte, Tiszta, Igaz Szeretetet itt, a Földön. Hiszen a SZERETET ÉRDEK NÉLKÜLI, de érdeklődő. Érdeknélküliség nem nagyon van. Mindenki (sokan) a saját igazukat akarják igazolni, ez is egyfajta érdek. Senki sem hisz a másiknak. Talán, bennünk van a blokk. Fura ez a hely, ahol például az állatokat és a kisbabákat szeretik a puszta létükért. Az embereket, ha felnőnek, már nem. Minket nem. Nekünk folyamatosan bizonyítani kell, hogy igenis: JÓK VAGYUNK! "Fogadjatok el, szeressetek!" Én már nem kérek szeretetet - senkitől. S nem is bánt, ha éppen nem szeretnek. Sőt. Tanulok belőle, és születik még egy cikk. Nem egyéni érzések alapján cselekszem, vizsgálom a helyzetet: globálisan.
Szeretném megfejteni, miért van szeretetlenség a szeretetben? Egy olyan helyen, miliőben, ahol minden adott (lenne) ahhoz, hogy megjelenítsük az ÖSSZETARTOZÁS, a HUMÁNUM valamennyi formáját. Nem hiszem, hogy arra kellene fogni, hogy minden kettős, s amikor megjelenik a Fény, megjelenik az árnyék is. Túl egyszerű magyarázat volna. Lehet, hogy ez is, mint minden, tudati kérdés. Én azt érzem, hogy az emberek SÉRTETTEK. Mindenki meg van sértve, bántva - valamiért. Hozzuk ezt gyerekkorunkból, az iskolából, a kapcsolatainkból. Mindig másra fogjuk azt, miért vagyunk elhagyva, miért élünk magányosan, megbántva. Arra soha nem gondolunk, hogy lehet, mi idéztük elő mindezt. Valamiért szükségünk volt rá. Sokan panaszolják: őket nem szereti senki, s mindig másoktól várják a szeretetet. Pedig a Szeretet Bennünk van, így nem kell érte sorban állni - sehol. Meg kell tanulnunk egyedül lenni, létezni. Szeretetet nem lehet kérni. Sem elvárni. Még akkor sem, ha azt éreznénk, úgy lenne jó. Érezni kell az Élet támogatását, a Létünk kincsét, mert másoktól viszonzást nem fogunk kapni; olyat, amilyenre vágyunk. Egyszerűen azért, mert nem ezt tanítják az iskolában, nem gyakoroljuk, nem nőttünk fel a SZERETETHEZ. Nem tudjuk áramoltatni, nem tudjuk helyesen kezelni. Gondolom, ezért is vagyunk még emberbőrben, ezért is létezünk ebben a nagy osztályteremben. Mert van dolgunk. Ezért jöttünk. SZERETETET adni és elfogadni. Tanulni róla. Ismerkedni és gyakorolni. Majd vizsgázni, s ha sikerült, feljebb lépni. Isten tudja, milyen a JÓ SZERETET. Hiszen Ő maga az. Ő jeleníti meg mindenben és mindenkiben. Eredendőn megtalálható bennünk is, a MAG-ban, ÖN-MAG-unkban.
Hogyan lehetne Szeretetet varázsolni a Szeretetlenségben? Kell-e erőltetni? Vagy minden úgy jó, ahogyan van? És akiknek kell, majd egymásra találnak? Vagy hagyjuk, és éljünk így tovább még 10-20-30 évet - egyedül? Össze kell-e boronálni az embereket? S miért van az, ha "eljő" a Szeretet, mégsem kell senkinek? Lehet, hogy túl magas az energetikája, lehet, hogy túl erős? Voltak, akik azt mondták: "Túl jó vagy". "Túl sok szeretetet adsz." Hmm.......a SZERETET lehet sok? Lehet erős? S miért van az, hogy mások pedig egyáltalán nem érzik ezt a magas frekvenciát? Ezek szerint mindenkinek más az ingerküszöbe. A SZERETETKÜSZÖBE. Valaki egy mosolynak is örül, vagy egy szelet kenyérnek, és megköszöni, másoknak pedig SEMMI SEM ELÉG. Ez is a szeretettel van összefüggésbe. Mert, ha szeretek valakit, ha szeretem az Életet, fejet hajtok előtte, és még egy szem magért is Hálát adok. Vagy egy morzsáért. Szeretetben nincs egó. Nincs érdek. Nincs önzés. A SZERETET azért etet, mert ad, ád, táplál, felemel, gyógyít, regenerál. Kiváló gyógy-szer, energia, Életet serkentő.
Szerintem a gőgöt kellene félretenni. Az egyéni sértettséget. S nem egymásra mutogatni. Nem egymáson leverni fájdalmainkat, amiket nem is mi okoztunk egymásnak. A BIZALOM is a SZERETET jele, alapja. Lehet, hogy bizalom nélkül nincs is Szeretet. Biz-alom, egy olyan alom, amiből minden ered. Ez a frekvencia is. Az Élet maga. Hiszen, az is energetikai egység. Minden így épül fel. Mi is "rezgő" lények vagyunk, s emelhetjük a dózist, a Szeretet dózisát. De vigyázzunk, nem mindenki tudja kezelni ezt az édeni állapotot. Fokozatosan kell beavatni őket a RENDBE, és türelemmel lenni. Erre (is) jó ez az Életnek nevezett műfaj. Ezért is kiváltság az emberi gúnya.
2017. 02. 13.
MÉDA: SZABAD (EMBERI) MINŐSÉG
Az emberek általában mindenből az eredetit szeretik, kivéve egymásból. Mert mindenkit meg akarnak változtatni. Soha senki nem jó úgy, ahogyan van - némelyek szerint. A molettből soványat, a gyerekből felnőttet, a 2 diplomásból 5 diplomásat, az alacsonyból magasat, a szőkéből barnát, a segédmunkásból igazgatót, a szegényből gazdagot, az elesettből önállót, az őszintétlenből igazmondót, a buddhistából katolikust, az idősből fiatalt, a hajadonból házast, a gyermektelenből anyát, a hosszú hajúból rövidet, a bukdácsolóból sikeres karrieristát, a vándorból röghöz kötöttet, a művészből gyári munkást, a gondolkodóból uniformizált személyt akarnak "csinálni". Senkit nem hagynak ÖNÁLLÓ (SZABAD) minőségében létezni. Egész életünk arra megy rá, hogy ezekhez az elvárásokhoz próbálunk igazodni, csak azért, hogy túléljünk, hogy beilleszkedjünk, hogy elfogadjanak, hogy ne büntessenek, ne hagyjanak el. A lényeg: nem a saját, valódi ÉNÜNK szerint létezünk. Nem létezhetünk, mert akkor rendszeren kívüli, mi több "bogaras" embernek fognak tartani. A mai szemlélet szerint, az a "becsületes állampolgár", aki keményen dolgozik (lehetőleg gyárban), gyermekeket nevel (lehetőleg többet), befizeti a számláját (lehetőleg mindig pontosan), nem beszél, nem gondolkodik, csak fogyaszt. Vásárol, utazik, üdül, iskoláztat, termeli az adót, gyógyszereket vesz (jó sokat), továbbtanul (drága tandíjért), és fizeti a nyugdíját, amit lehet, hogy meg sem ér. Ez lenne az Életünk értelme? Valóban "ennyi" lenne csak az ember?
Ha nem akarnának mindenkit egy (egyetlen) skatulyába helyezni, akkor mindenkit elfogadnának úgy, ahogyan VAN. Amire SZÜLETETT. Észrevennék lényét, lényegét. Mert: mindenkinek van. Mindenki EGYEDI sorsot, rendeltetést és minőséget kapott. A változást amúgy sem lehet kívülről indukálni, a változás mindig belülről kifelé történik. Ha kívülről, külső behatással próbálnak valakit megmásítani, összetörik. Hiszen minden JÓHOZ, minden érési folyamathoz IDŐ kell. IDŐ. Szép szó, fontos fogalom. Az idő mindig az anyaghoz szükséges, hogy átalakuljon. S kell még a LÉLEKNEK is, amely folyamatos fejlődést él át itt, a bolygón. A lényeg: mindenkinek meg kellene hagyni a SZABADSÁGÁT, hiszen nem tudhatjuk, hogy az illető egyáltalán szeretne-e változni, vagy neki úgy jó minden, ahogyan van. Ez is a saját döntése. Aztán a másik kérdés, mennyi időre van szükség? Mindenkinél más-más hosszúságú a folyamat. Nem szabad sürgetni, nem szabad elvárni. A legszebb dolog, amit a másiknak adhatunk: az IDŐ. És Nyugalom. Nyugalom a szemlélődésre, a figyelemre, az önvizsgálatra, érésre. A legszebb, amikor az Ember maga jön rá bizonyos dolgokra. Amikor saját maga fedezi fel: az ÖNVALÓJÁT. Ezt senki helyett nem tehetjük meg. Segíthetünk - lassan, lépésenként. Járni sem két perc alatt tanultunk meg. De voltak, akik fogták a kezünket. És ez jó......nagyon jó. Mi is foghatjuk mások kezét. Én is fogom sokakét. Ezért él a magazinom. Segít elindulni, segít megtenni az első lépéseket, és örömmel látom, hogy azóta vannak, akik már önállóan lépegetnek.
Ha mindenkit hagynának kibontakozni, ha mindenkit hagynának az eredeti minőségében létezni, BOLDOGABB Világ lenne. Nem lenne ennyi elkeseredett, csalódott, szeretetlenségben élő ember. Örülni kellene egymás létezésének, a bolygó sokszínűségének.
MÉDA: HAJLÉK(TALAN) TANÍTÓK
Sokat gondolkodom azon, mit jelent a hajlék szó? Hiszen Otthona mindenkinek van. A Föld nevű bolygó. Lakása, háza kevésbé. Főleg a mai, elidegenedett Világban, ahol családtagok hagyják egymást az utcán, embertelen körülmények között. Nem szép dolog. S az sem, hogy most is élnek olyanok, akiknek anyagilag - szinte - semmijük sincs. Akiknek egyszobás lakás sem jut, ahol megpihenhetnek. Hajléktalan vagyok én is - bizonyos szempontból, mert régóta keresem az Otthonom. Megannyi városban, megannyi lakásban éltem. Egy idő után megszokja az ember, hogy állandóan költözik.
A hajlék számomra azt jelenti, Otthonra lelünk. Az Otthon, az valami más. Nem csupán egy lakás. Otthon az, ahol megértenek. Ha nincs ilyen, élhetünk bárhol. Bármilyen épületben. Nem lesz jó hazamenni. Mert magányosak leszünk.
Az az általános példa, hogy vagy elítélik, vagy sajnálják azokat, akiknek nincs hajlékuk: lakásuk, házuk, albérletük, és az utcán, vagy szállóban élnek. (Amikor annyi, de annyi ház tátong üresen, ahová beköltözhetnének.) Sehol sem mondják azt, hogy azok a legnagyobb Tanítók, akik minden anyagi dologtól mentesen élnek. Ők az igazi "sztárok". Nekem. Mert nem bírom a bulvárt. Nem bírom a ripacskodást. Nem nézek Tv-t. Helyette figyelek; figyelem a VALÓ ÉLETET. S azt látom, hogy ez a kérdés, még mindig nincs megoldva. Elmennek a fagyoskodó embertársuk mellett. Nem, nem akarom magam azzal fényezni, hogy én sokat jártam segíteni szállókra, szociális intézményekbe. Vittünk ruhákat, takarókat; s a bútoraimat, az ágyamat is odaadtam azoknak, akik például egy bódéban éltek. Adtunk élelmiszert, játékokat, könyveket - amire szükség volt. Mert SZÜKSÉG MINDIG VAN. Segíteni MINDIG kell.
Az az igazság, hogy szerintem ezt is TANÍTANI kellene. Mármint az ÖNZETLEN ADAKOZÁST. Én megfognám a gyerekek kezét, és elvinném őket ezekre a helyekre, majd megmutatnám / elmondanám nekik, mit is látnak. Arra buzdítanám őket: adjanak. Segítsenek. Sokat forgattam peremvidékeken, és minden olyan helyen, ahol nehéz sorsúak élnek. Nem ítélkezni kell, hanem támogatni. Hiszen van miből. Van miért. Ha csak 1000 Ft-om volt, elfeleztem. Ha egy szelet kenyerünk, azt is. Nincs annál szebb, amikor az ember megosztja másokkal azt, amit Ő is AJÁNDÉKBA kapott, a Jóistentől. Mert mindent ajándékba kaptunk. Mindenért Hálát kellene adnunk.
A hajléktalanok TÜKRÖT tartanak. FELÉNK. Minket tükröznek. Megmutatják, mennyire NINCS összetartás, nincs összefogás. Ha lenne, ők sem lennének olyan szörnyű körülmények között. Vannak, akik ezt önként vállalják. Azt mondják, inkább élnek így, SZABADON, mint "rabszolgaként", megalázva és kihasználva. Maradnak, maradunk Önmagunknál.
Akik vállalják, hogy lemondanak a luxusról, a dőzsölésről, az anyagiakról, SZELLEMILEG, LELKILEG ERŐSÖDNEK meg. Üljetek le egyszer beszélgetni egy nehezebb sorsúval. Bölcsességeket fog mesélni. Hiszen Ők tudják, hogyan kell TÚLÉLNI. Tudják, hogyan kell elviselni, vagy szépen művelni az Élet nevű műfajt. Nem kellene, hogy így legyen. Sokszor elmondtam: szerintem minden van, minden adott, mindenkinek JUTNA bőven - mindenből. Az energiák egyenlőtlen elosztása miatt alakult ki ekkora szakadék: Ember és Ember között. Ha mindenkinek mindenből elég lenne EGY, akkor biztosan jutna mindenkinek mindenből EGY. Legalább EGY. Az az EGY, ami/aki számára fontos.
Ezért tisztelem azokat, akik merik vállalni magukat, akik NEM állnak sorba. Akik inkább szerényen, nehezen élve, de EMBEREK maradnak. Számomra Ők a "sztárok". Ők a TANÍTÓK. Megmutatják, mennyi mindenünk van. Tudatják, hogy amikor úgy gondoljuk, mennyire "szegények és árvák" vagyunk, akkor NEM NÉZTÜNK KÖRBE ELÉGGÉ. Nem látjuk, mennyi szépség és jóság vesz minket körül. Olyankor "telhetetlenek" vagyunk és "elégedetlenek". Egyiknek sem szabad teret engedni - magunkban. Mindenben a jót kell látni, és azt, ami ELÉG.
A mi hajlékunk: ÖNMAGUNK.
MÉDA: BELSŐ ALKÍMIA (SZUBSZTANCIA)
A mai Világban joggal érezheti magát az ember sikertelennek. Miért? Mert az anyag az úr. Engedjük, hogy az legyen. "Anyagot" pedig még nem tanultunk meg rendesen teremteni, kezelni. Az sem tudjuk, hogyan kell - hiszen mulandó. Nem tudjuk örökké tenni, sem hibátlanná. Semmi másra nem használják ma az emberiséget, mint tömegtermelésre. Úgy gondolják, csak az lehet sikeres, aki minél TÖBBET, minél NAGYOBBAT, minél TÖKÉLETESEBBET birtokol, tud magáénak. Ha úgy élnénk, mint azelőtt, és a SZELLEMI ÉRTÉKEK lennének a piramis csúcsán, mindenki boldog lehetne. Hiszen LELKE, SZELLEMISÉGE mindenkinek van. Miért kényszerítik rá az embereket arra, hogy reggeltől-estig: gyártsanak, robotoljanak, keressenek, szerezzenek, elvegyenek?! Mi után futunk? Akarunk-e így élni?
Vannak olyan módszerek (mert kitalálták), amelyek segítséget nyújtanak: pénzt "teremteni", a Föld lakóinak. Hiszen tudjuk, a munka mennyisége és minősége nem (sem) függ össze a pénz (anyag) mennyiségével.......lassan már fordítottan arányos. De miért erre koncentrálunk? Miért nem a LÉNYEGRE? Szubsztancia. Minden létező legbensőbb lényege. Mi lehet az, ha nem az anyag?
Belső alkímia, ami azt jelenti, NYITOK A MEGVÁLTÓ felé. A megváltó "én" vagyok. A Messiás: a Benső Énünk. A tudatunk legmagasabb szintje. ÖNVALÓ. Szenvedés- és önsajnálatmentes MAG. Tudatosnak kell lennünk, hogy eljussunk odáig. HOZZÁ! A "caminót" belül éljük, az UTAT BENT JÁRJUK. Kőkeményen. Önmagunkat kell legyőzni, félresöpörni az egót, lebontani a falakat, felülírni a TÉVES hitrendszerünket, s nem elhinni, hogy attól leszünk sikeresek és gazdagok, hogy sok anyagot birtoklunk (egy ideig). Aztán minden kezdődik elölről. Megszületünk, újrakeresünk, újrateremtünk, majd távozunk - s minden elvész. Az Önvaló megmarad. Őt nem kell újraépíteni, mint egy házat. Minden leszületésnél gazdagodik, megmaradnak benne a KINCSEK, az ÖRÖK ÉRTÉKEK. Ez lenne a SZUBSZTANCIA, a mindenek LÉNYEGE? A BELSŐ ALKÍMIA, amit sejtről-sejtre, aprólékosan, nagy gonddal és odafigyeléssel alakítunk? Az elixír nem folyékony és nem kívül van. Anyagtól nem leszünk ÖRÖK ÉLETŰEK. Örök létet a Tudat legmagasabb szintje adhat, ha ez a cél. Ha van célja annak, hogy mindig itt és így legyünk. Ha nem, tovább kell állnunk. Ezt kell megérteni. Érdemes. Csak addig kell szolgálni, amíg haszna van. Amíg lennünk.......kell.......
A BELSŐ ALKÍMIA, a lényegek a lényege, az ÖNMAGUNK FELÉ FORDULÁS. Kik vagyunk? Honnan jöttünk? Miért eme külső? Mit rejt a "kabát"? Hány éves az Önvaló? Van-e kora? Mi haszna van a Világnak BELŐLEM? Okozok-e ÖRÖMÖT másnak? Fejlődik-e a GLOBÁLIS TUDAT - ÁLTALAM? Fel tudom-e támasztani a gyengéket? Le tudom-e törölni a KÖNNYEKET? Tudok-e új Életet adni? Ezek sokkal fontosabb kérdések, mint a "mennyit keresel egy hónapban?" - alacsonyan rezgő jelzők. Mert ítélkezést szül. Mert különbséget tesz EMBER és EMBER között. S nekünk nem különböznünk kell, hanem EGYEZNÜNK. Nekünk nem ellenségeskednünk kell, hanem SEGÍTENI. Segíteni: FENNTARTANI a LÉTET. Megtartani. Egy helyen. JÓL. Isten létrehozta a Világot. A mi dolgunk ennek ápolása, átörökítése. Szinten tartása. Megváltása. Érdemesnek kellene lennünk minderre. Érdem. Érdek nélkül.
A belső alkímia szembefordulással kezdődik. Kilépek, s Önmagammal szemben állok. SZEM-ben. A saját szemembe nézek. S felfogom, ajándék minden, ami körülvesz. Kapott és vágyott dolog. Ami engem szolgál. Ami jó. A Létezésnek fontos. Ezután indulhatunk útnak. Ezután menetelhetünk Önmagunkban. Tíz-húsz-harminc-negyven év.........akkor érkezünk meg, ha TISZTA SZÍVVEL, ha ŐSZINTE ALÁZATTAL tudunk fejet hajtani. Hogy beférjünk. A kapun. A BELSŐ LÉNYEGÜNK ajtaján. Nem elég a 100%. Itt sokkal többről van szó. Sokkal többet kell tenni érte. Értünk. Magunkért. Mindennapos ÖNMUNKA. Mindennapos elemzés. Percről-perce. Figyelem a reakcióimat. Mi változott? Min kell még változtatnom? S hogyan? Tudok-e ÖNURALMAT gyakorolni? Tudok-e külsőség nélkül élni? El tudom-e hinni, hogy így is LEHETEK JÓ, s hogy a SIKER nem anyagiakban mérhető......
2016. 05. 22.
MÉDA: ÖNVALÓ ÉS ANYAGMENTESSÉG
A szellemi gazdagság nem kér anyagot........(?)
A gondolkodók, a szeretetszolgálók, a bölcsek, a guruk, a filozófusok nem bővelkednek anyagiakban - általában. Tudatosan vállalják a lemondást? Vagy eme két energia(áram) abszolút kizárja egymást? Ha továbbgondoljuk a témát, érdekes párhuzam vonható a két állapot között. Azok, akik anyagi kincseket gyűjtenek, nem feltétlenül mozdulnak előre - szellemiségben. A fejlődés ezek szerint nem kér anyagot........az anyag elnyomja a Szellemet?
Tény, hogy az Önvaló eléréséhez csend kell. Kiüresedés. Ha mindig érzékkielégítéssel (evéssel-ivással, vásárlással, megszerzéssel, felhalmozással, mértéktelenséggel, ragaszkodással) vagyunk elfoglalva, elfelejtünk a LÉNYEG(I) felé fókuszálni, mégpedig, az Isteni Lényünk, az Atman (Világszellem, Lélek, Szeretet) irányába. S ha így van, meddő történések és mulandó eszközök rabjaivá válunk.
A hal(ál) nem vég, hanem kezdet. Csak a test holt, a Lélek, a Szellem nem. A halál (ál, talmi) állapota után mindig valami új érik, születik. A Lélek, a Szellem információt tárol, ami az Ő gazdagsága. Ha Őt gyarapítjuk, biztosan vihetünk magunkkal: útravalót.
A Csend nem egyéni szótlanságot jelent. Nem némának kell lenni. A Csend olyan közeg, amely tele van igével, kóddal - ezt tárolja az Önvaló, s ha megfelelő figyelmet fordítunk felé, dekódolni is tudjuk azt - szebben mondva: kiolvassuk belőle az Értéket, a Szellemi Kincset. Mert a KINCS nem anyag. A KINCS nem kér anyagot. A Szellemi Kincsesládánkban megannyi "fényes" ismeret él, melyeket lehívni: élvezet. A TUDÁS ez. A Szellemi Értékek örökíthetők. Ápoljuk, hordozzuk magunkban, hogy a megfelelő időben (mikor elérjük), átadjuk egymásnak - tanulságként. Ez egy folyamat, mert a megvilágosodás (Világ abszolút érzékelése) nem csupán egy pillanat. Hosszú út és lemondás előzi meg. De miről mondunk le? Csak a minket körülvevő, gátló tényezőkről. Olyan illúziókról, amelyek nem szolgálnak. Altatás, ébredés........altatva vagyunk a tárgyakkal, az árudömpinggel, az anyag szellem feletti uralmával, s azzal, hogy az ÉN értéke mindezektől függ. De a valódi Lényünk nem függ. Mert SZABAD. Nem függhet, mert önállósult, autonóm egyén, aki Istenben - Egyetemben létezik. Nincs szükség számára másra, hiszen Ő mindent tartalmaz. A VANSÁG a legnagyobb Csoda, ami maga az Élet (él-et: igazolva lett).
Ha vállaljuk a NEM-eket, kapunk IGE(N)-eket. Ha Önmagunk felett gyakorlunk uralmat, megválthatunk. Globálisan, hiszen az ÉN egyetemes, semmi sem létezik kívüle. Minden a mi energiatestünkben válik láthatóvá; fizikumot öltve, így bizonyítva, s elénk tárva gondolkodásunkat, HITÜNKET: minden és mindenki felől. Az anyagnak ebben a formában van értelme. A Világ együttes alkotás. A Létezés közös ügyünk. Kollektív tudatból származó, materiális színdarab. Kellékekkel, objektumokkal, élő motívumokkal, némi fűszerrel, amely elindít egy kémiai (még inkább benső megismerési) folyamatot. Ez a folyamat a létezés maga. Cél, feladat, értelem - amiért itt vagyunk. A kontemplatív (szemlélődő, tanú-lét) életmód választása, gyakorlása feljebb/beljebb vihet bennünket az áhított Önvaló-caminón, mert minden tapasztalás szerves része a figyelem, s a Lét(lélegzés) pontos másolása, elevenítése (tükör-effektus), átadása. Ha átadjuk a Világot, megmentjük magunkat. Ha megmentjük a Világot, áldoztunk Isten előtt. Az Életalakítás, a mindent átfogó struktúra (szervezett szervezet) így formálódik az egyéni (és kollektív), anyagmentes vágy tekintetében.
Ha kivonom az anyagot, megkapom a tudatot. Ha szellemileg tiszta vagyok és éber, formálhatok testeket. A HIT energia, amely a "szellemiből" "fizikait" hoz létre. De ehhez makulátlan és irányított elme szükséges. Olyan tudat, amely befogadó, önmagában mesterien bízó, szilárd. Megingathatatlan. A légies: a kitartó és mindig jelenlévő vágy által sűrűsödik - s válik láthatóvá, külső szemünk előtt. Megfogjuk, tapintjuk, érezzük, kezünkkel formálhatjuk, hiszen elkészült a szellemi (kisplasztikai) remekmű........
A szellemi meggazdagodás útján járók elutasítják az anyagot. Teszik ezt azért, hogy hazataláljanak. Az Őshazába. Amely bennünk él. Mert az Éden (a Mennyország): tudatállapot. S ha bennünk megjelenik, mindenhol látható lesz, mert semmi sincs kívül. Az anyagiak (anyag-föld-lent-alul) mindig a mulandóba mutat, alacsony rezgésszámmal rendelkezik, így semmiképpen sem lehet örök. Örök az, amit túlél, megél, öröklődik, ami szárnyal, ami nincs leláncolva. Ha a Szellemünk, a Lelkünk magas szinten él, átörökíthetjük magunkat egy szebb és jobb Világba. Ha az anyagba (földbe) süppedünk, itt maradunk. Beleragadunk a sűrű masszába. Ezért kell rezgésszintet emelni - globálisan is. Ha emelkedik a benső igény, akkor magasabb szintre emelkedhetünk (belül) a párhuzamos síkokon, s már olyan Életesemények részesei leszünk, amelyeknek ÉRTELMÜK van. Az Értelem érték, hiszen minden céllal születik. Cél a megvilágosodás, amely az út kezdete. Ha elértük az Önvalót, kezdődhet a valódi megtapasztalás. A földi létünk utolsó állomása.........
Jó, ha dokumentálunk, mert nem csak magunk, hanem a Világ számára is hozzáférhetővé kell tenni azt a tapasztalást (mert a Tudás mindenkiben ott él), amelyet az egyéni út során szerzünk. Egyén = Egy Én, amiben minden és mindenki testet ölt. Ha segítünk másokat, a magunk megváltói lehetünk. Mindenkinek van Privát Messiása: az Énvaló. Valódi lényünk, amely mindig és mindenhol jelen van. Érte kell lemondani, elengedni, áldozni, kiüresedni - amely egyenlő a befelé figyeléssel, az anyagmegvonással, a mély Önszeretettel.
Ha anyagot halmozunk, egészen más dolgok történnek velünk. Ellustul a tudat, nem edződik, nem dolgozik, csak egy dolog motiválja: a megszerzés és a görcsös ragaszkodás. Ha nem áramoltatjuk az energiát, azaz mindig csak elveszünk, de soha nem adunk (azaz nem nyitott Szívvel és tenyérrel élünk), akkor megállunk a fejlődésben, benne maradunk a gyökércsakránkban, ergo nem válhatunk igaz(i) felnőtté. Örök kozmikus gyermekek maradunk, akik akarnak, tobzódnak, hisztiznek - ez semmiképpen sem bölcsesség. Így csupán destruktív elemeket gyártunk, Önmagunk korlátozóivá avanzsálunk. Az anyag mindig anyagba mutat. Az anyag nem válik szellemé. A szellem alakítja az anyagot, nem fordítva. A piramis csúcsán Ő áll. Ezért kell vele szerződést kötni. Esküt és hűséget. Szellemi kincseket gyűjteni jövünk a Földre. Ezért kaptunk Tudást és Bölcsességet. Ezért kaptuk meg a Létezés kitüntető fokát. Az Ember kiváltásága.........nem tragédia.
Az önként vállalt lemondás Isteni egység felé vezet. Harmónia a létezéssel, a mindenséggel. Békevágy. Nyugalom, ami ebben a tudatállapotban már elérhető. Ezért alkot/lélegzik az Ember. Ezért éli mindennapját. A SZERETET, mi egyesít. A SZERETET, mi egybegyúr. Magas szinten él, a legmagasabban. Benne kell léteznünk. Benne kell megmártóznunk. Hagyjuk, hogy a SZERETET szeressen kívül-belül. Hogy EGY-ek legyünk vele. Így nyerhetünk Örök Életet. A SZERETET által. A SZERETET az egyetlen, mely örökít. Örökké tesz. Ha anyagban maradunk, nem érjük el. Túl nagy a szakadék kettejük között. De a SZERETET türelmes. Vár. Megvárja, míg ráeszmélünk, míg sok-sok "aha-élményt" szerzünk, míg rájövünk, eltévedtünk. Tévelyeg az Ember. Nem tudja, merre menjen. Mert mindig csak két irányt figyel: a "balra" és a "jobbra" útvonalat. Pedig van egy sokkal nemesebb is. A BEFELÉ ÚT. Az Önvaló felé vezető, szenvedések nélkül is elérhető: ÖNAZONOSSÁG. Hiszen miért szenvedés a magány? Miért szenvedés az éhség? Miért szenvedés a szomjúság? Szenvedés-e az anyagi nincstelenség? Amikor MINDEN VAN. Minden adott. Minden, ami JÓ és IGAZ. Itt van! De nem vesszük észre..........megkerüljük érte a fél Világot, az utolsó csepp létenergiánkat is elveszítjük...........mert NEM ÁLLUNK MEG. Megállni sokkal bölcsebb, mint rohanni. Ne rohanj! Felesleges..........idő nem létezik. Ami fogy, az Te vagy. Ha engeded. De, ha eldobod a mulandót, ha nem ragadsz a sűrítménybe, újra olyan lehetsz, mint régen. Emlékszel? Emlékszel az ősállapotra? Amikor még minden SZABAD volt és TELJES! Amikor együtt léteztünk, egy helyen. Ezt lehet elérni, ha kivonjuk magunkat az akarásból........
Nincs semmi. Semmi nem létezik. Mert a semmi a minden. Amit mi semminek érzékelünk, pontosan az a VAN-ság. Amiben minden fellelhető. Az anyagi nincstelenség nem szegénység. Ellenkezőleg. Gazdagság. Mert az igazi Élet, ÉN felé visz. A megtapasztalások útján. Értéket tár fel. Önmagunkat. A legnagyobb Kincset. Amiért jöttünk. Az Önvalóért vagyunk itt. Ezért vállaltunk mindent. Érte küzdünk. Köszönöm! Köszönöm a hiánynak vélt Csodát! Köszönöm a szenvedésnek álcázott ajándékokat. A bőséges ürességet. Mert megtaláltam benne a SZABADSÁGOT, a TÁRSAT, a SZERELMET: ÖNMAGAM ALKOTÁSÁT, jobbítását, formálását.
Az anyag így függ össze, vagy így nem függ össze: a gazdagsággal. Mert az anyagtól nem gazdaggá válunk, csak ugyanolyan mulandóvá, mint "ő".........az anyag mindezek ellenére nem ellenség. Sőt! Csodás létező. Hasznos, mert felmutat. Megmutatja, hol kell még javítanunk, csiszolnunk: Önmagunkon. TÜKÖR. Az ego az, ami szeretne birtokolni. De az "ego" nem az Önvaló. A mi a dolgunk, amiért itt vagyunk: a gyönyörködés, nem a birtoklás. Gyönyörködni minden létezőben, Isten akaratában.........az Életben. Az elengedésben.......
2016. 05. 21.
MÉDA: A SZERETET TÜRELME
A Szeretet türelmes. Nem siet sehova......
A Szeretetben nincsenek ostoba kérdések. A Szeretet megértés. A megértés nem ítélkezés. Az ítélkezés befelé mutat. Feltár Önnön hiányosságokat. A hiány nem hiba, hanem tanulandó folyamat. A tanulás fejlődés. A fejlődés lehetőség. Az igazi lehetőség az Élet. Az Élet pedig nem más, mint maga a Szeretet.
A Szeretet nem mutogat. De nem is teszi zsebre a kezét. Hanem AD. Nem kérdezi, mikor és hogyan. Mindig KÉSZ. Cselekszik. A Szeretet értelmes. Intelligenciával hat. Magas fokú erkölccsel. Empátiával. Nem az Én-t helyezi előtérbe. Jelszava a "mi". Mi........együtt. Önmagát is elfogadja. Tűr. Tűri az elemeket. Csendben van, ha kell. Bölcsen vár. Figyel. Nem önsajnálkozó. Panaszkodás nélkül él. Nem sért meg. Nem aláz. A gőg távol áll tőle. Mert TISZTA. Nem kerül bele "porszem". Semennyi. A SZERETET áldoz. Odaadja Önmagát. Minden sejtjével. Lemond, ha kell - a másik javára. Maga hasznát nem ismeri. Nem markolja az anyagot - két kézzel. Nyitott tenyérrel él. Ajándékoz és elfogad. Hiszi, hogy Ő is SZERETHETŐ. Tudja, vele minden megváltható. Érzi, helyrehozható. Mindenható.
A Szeretet türelme........a szeretet türelmes. Nem siet sehova. Mert mindig van. Soha el nem fogy. Igaz. A türelem megértés. És HIT. Tudja, így a jó. Tudja, úgy is kering, ha nincs ölelés. Ha így is minden nap........a Szívünkben él. Ha csak távolról, mégis közelről. Belül lüktet. Fenntart. Örökít.
A Szeretet azért szolgálat, mert minden, ami (itt) van: ajándék. Kiváltság. Egy nemesebb célért. Önazonosságért. A Szeretet értünk él. Megmutat. Tükör elé hív.........és nagyít. Mindent, ami a Világ. Amik "mi" vagyunk. Mélyen hat. Szívünkbe helyezi, mi a Létezésünk értelme. Miért élünk..........mert ezért jövünk. A SZERETETÉRT születünk. Így öltünk "emberi gúnyát". Ennek érdekében növekszünk. Talán, egyszer elérjük. Talán, egyszer felnövünk hozzá. S mi is........mi is nagyok leszünk, mint Ő. A SZERETET.