MÉDA: A SZERE(TE)T MESSIÁSA

Számomra furcsa, hogy a SZERETETET, mint olyat, tanítani kell. Hiszen, bennünk él. Mégsem használjuk - elég jól, hatékonyan. Ha SZERETET élne mindenki között, ha utat engednénk számára, nem lennénk itt. Ilyen alakban, ilyen bőrben. Szellemi Édenben léteznénk, ahol minden REND-ben. Egységes Világ élne, nem szétszórtság. De valamiért kell a megtapasztalás. A közönyé. Az elfordulásé. Az oda nem figyelésé. Mi veszett ki belőlünk? Mi az, amiért nem tudunk JÓL szeretni? Mondhatnánk, rossz SZERETET nincs, mégis hiányzik a jelző, JÓL. Pontosan. Humánusan. Vajon, miért nem szerepel olyan tantárgy az iskolában, SZERETET? Miért nem ezzel kezdjük a napot? Miért nem öleljük meg a másikat? Miért az "elidegenedés"? Élnek olyan kultúrák, ahol az emberek tisztelik egymás létezését. Hiszen, mindenki fontos. Mindenki hozzátehet valamit az Élethez, önmagából. Ez benne a szép. S ez a mi gazdagságunk. Sokféleképpen kifejezhető: a SZERETET. Csak oda kellene figyelni, mit SZERET a másik. Nem arra, mit szeretnénk: mi. Szerintem, a SZERETET evidens. Természetes. Adott. Nem múló. Intelligens. Emberi Szeretetre van szükség. Humánumra. És az lenne a legfontosabb, hogy mindent visszaadjunk IS-TE-ÉN-nek. Amit kaptunk. Így válhatunk önzetlenné. Áldozatos lényekké. Egy dolog azonban marad. A HIT. Amely szilárd. Én bevezetném a SZERETET TANÁT. Elültetném a Szívekben. Hogy maradandó legyen, és “kézzelfogható”. Amiért mindig oda lehet nyúlni. EL LEHET ÉRNI! Kivenni, átadni - jósággal. Elterjedne mindenhol, ismertté válna - globálisan. Ez lenne az egyetlen módszer. Amivel közeledünk. Nem távolodunk. Kommunikálunk. A kommunikáció nem csak szavakat jelent. Érzelmet. Szenvedélyt. Az egymás iránti szenvedély tűnt el. Hogy szenvedélyesen akarjuk a másik létét, itteni jelenét. Mert múltunk van. Jövőnk nem lesz, ha nem mentjük át, a SZERETETET. Ha nem adunk számára FÉNYT. Ha nem engedjük magunkba. Ő-SZINT-ÉN. Bizalommal. Ezért a keresés. Ezért az "izzás". AZ ELKÖTELEZŐDÉS. Mert SZERZŐDÉS él - vérünkben, fogadalom - zsigereinkben. Kitörölhetetlenül, megmásíthatatlanul. IGE(N)T mondtunk. Fejet hajtottunk. Jöttünk. Megpecsételt a sorsunk. Ismertek soraink. Feljebbvalóink írták, mert tudták. Alkalmasak vagyunk rá. Hogy hosszú út során - üdvözüljünk. Beavatva legyünk. A mesteri érzésnek. A SZERETET szerelmének. Mert mi SZERELMESEK vagyunk! Az Életbe. A LÉTEZÉSBE. A sejtjeinkbe. És várjuk. Hogy megízleljük. A FÖLDI ÉDEN minden tanulságát. Mámorát.........

méda rb., 2017. szeptember 07.