MÉDA: HIT - AZ IGAZI ÉRETTSÉG(I)

20 évvel ezelőtt "érettségiztem". Fogalmazzunk úgy, hogy húsz esztendővel ezelőtt kellett visszamondanom azokat a tételeket, amelyeket belénk erőltettek, és amelyeknek semmi hasznát nem látom, a mai napig (sem). Szerintem, az ÉRETTSÉG másról szól. Humánumról, toleranciáról, elfogadásról, összetartozásról, empátiáról, alázatról, mély tiszteletről, adakozásról, hitről. Igazi tudásanyagot egyik tankönyvben sem találtam. Sehol sem mondták el, hogyan kell kezelni a konfliktusokat. Miképpen kell közelíteni, egy másik ember felé? Hogyan kell felkarolni az elesetteket? Segíteni a rászorulókat? Hogyan ne legyünk önzők? Miképpen mondjunk le a földi javakról? Hogyan világosodjunk meg? Ezekre magamtól jöttem rá, mert kellett. 14 éve indultam el. Azért mentem, mert SZERETTEM. A Világot és mindent, ami itt fellelhető. Meg akartam találni a TELJESSÉGET. Az élet igazi értelmét kutattam, s kutatom ma. Az igazi TANOK életet adnak. Az IS-TE-ÉN-i minta, a létezés misztériumát tárja fel. Még most sem érzem magam érettnek. Én csak azt hittem, hogy tudok szeretni. NEM TUDOK. Banálisnak tűnő helyzeteket sem tudunk megoldani. Nem tudjuk felvenni a telefont. Nem tudunk odalépni a másikhoz. Elmegyünk a hajléktalanok mellett. Nem etetjük meg az éhezőket. Nem találunk gyógyírt, a világ fájdalmára. Pedig ezekre van (lenne) a legnagyobb szükség. Ezért születtünk, ezért kaptunk életet. Hogy mindezt megtanuljuk. Hosszú az út. Azóta is ballagunk. Egymás felé. Önmagunk irányába. Vajon, hazaérünk-e, SZERETETBEN? Leérettségizünk-e ISTEN asztala előtt? Ő hányast adna nekünk: elfogadásból, irgalomból, könyörületességből?  méda rb., 2018